Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
14 98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. összesen 403.054 egyén, (Mozgás a szélsobaloldalon.) ebből közigazgatási utón 322.789, vagyis az összes elitélteknek 80°/o-a. Ez, azt hiszem, minden további érvelést feleslegessé tesz és kétségtelenül bizonyítja, hogy itt bajnak kell lenni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De ugyanez a szempont irányadó a jogszolgáltatás egy másik ágánál is, a mely kapcsolatos a büntető igazságszolgáltatással, mely ugyan nem a közigazgatási hatóságok kezében van, hanem meghagyatott a bíróság kezében, melyről azonban, hogy reformálni akarná az igazságügyminiszter ur, én még nem hallottam, s ez a jövedéki eljárás. (Hal!juh! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Molnár Jenő : Valóságos zsarolás! Bakonyi Samu; Az anyagi részről én most nem kívánok beszélni, csak rámutatok arra, hogy a büntető igazságszolgáltatásnak egyik ága ez is, és mig maga a büntető perrendtartás a modern jogelveknek megfelelő módon kodifikáltatott, ez az ága meghagyatott a bíróságok kezében, de abban a régi, vizözönelőtti botrányos állapotban, a melyben az abszolutizmus idejéből reánk származott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E tekintetben ismét a statisztika tanulságaira mutatok rá, a melyek szerint 1900-ban jövedéki kihágás miatt 2684 befejezett ügyben 2231 esetben, tehát az összes esetek 83°/<rában, mondatott ki marasztaló ítélet. Ha ezzel szembevetjük azt, hogy a büntető igazságszolgáltatásnak más ágaiban a marasztaló ítéletek száma mindössze 22°/ 0 , akkor nyilván áll előttünk az a tanulság, hogy a pernek azon eljárási neme szerint, hol a védelem garancziája, a szóbeliség és a közvetlenség nyitva áll, az elitélésck száma sokkal csekélyebb, mig ott, hol ezek a garancziák hiányoznak, hol a közvetlenség nincs meg, hol a pénzügyi közegek, tehát érdekelt tényezők részéről lefolytatott vizsgálat alapján teljesen az írásbeliség szerint jár el a bíróság, az esetek túlnyomó nagy száma végződik marasztaló ítélettel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldali) n.) Még csak egypár szempontot legyen szabad felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) A büntető perrendtartás, a mióta érvényben van és üdvös hatását tagadhatatlanul érezteti, nem szolgáltatott nekünk még annyi adatot, hogy azok alapján az e téren létező hiányok orvoslásához foghatnánk, ezt elismerem, azonban mégis rá kell mutatnom néhány olyan anomáliára, melyet elhallgatnom nem lehet. Mikor a másodfokon ' általában véve kötelezővé tétetett a védelem, nem volt következetes a törvényhozás, hogy az első fokon is nem gondoskodott az általános és kötelező védelemről. Egyik hiányának tartom a kifejtett gyakorlatnak azt, hogy mig a védelem az első fokon nincs kötelezővé téve, a perorvoslatot bejelentő, jogsegély nélkül magában álló féltől, a ki az elitélés következtében pláne még nyomottabb helyzetbe is kerül, azt követeli a bírói praxis, hogy a perorvoslatokat teljes jogászi szabatossággal nevezze meg. Ez olyan képtelenség és olyan komikus helyzetet teremt a gyakorlatban, hogy igazán leszállítja az igazságszolgáltatásnak még méltóságát is. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Egy különös anomália, a mely szintén a törvényben leli gyökerét, az, hogy a járásbíróság elé tartozó ügyekben a másodfokú ítélet ellen bejelentett perorvoslat, a semmiségi panasz, a másodfokú bíróság, a törvényszék által nem fogadható el, hanem, előttem igazán érthetetlen okokból, a melyekre kielégitő magyarázatot nem találtam még az indokolásában sem a bűnvádi perrendtartásnak, visszautaltatok az ügy az eljárt első fokú bírósághoz, hogy az határozzon a perorvoslat elfogadása vagy el nem fogadása tárgyában. Ezekkel kapcsolatban még olyan körülményre kívánok rámutatni, a mely hozzánk igen közel áll, nevezetesen a curiai bíráskodásnak már eddig is nyilvánvaló hátrányaira választási ügyekben. (Halljak! Halljuk!) Tisztán gyakorlati szempontból kívánok szólani. Az egyik hátrány, hogy bár, a mint igen helyesen emelte ki a t. előadó ur, mig a jogegységnek egyik biztositéka gyanánt az arra vonatkozó határozatok közzétételéről gondoskodik az igen t. miniszter ur, addig a jogegységet magában a választási bíráskodásban sem találjuk, mert azt tapasztaljuk az eddig rendelkezésünkre álló rövid időn belül is, hogy a két tanácsban két egymással ellenkező gyakorlat fejlődött ki, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) pedig ezekben az ügyekben, a melyek magának a törvényhozásnak összealkotását, teljességét illetik, a legkívánatosabb volna az egyöntetűség. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A másik az a hátrányos helyzet, a mely előállott annak következtében, hogy a kir. Curiának két nagy tanácsa állandóan ezekre az ügyekre van lefoglalva úgyszólván beláthatatlan időkig, a mi azután azt fogja előidézni, hogy az immár örvendetesen apadni kezdett restancziák száma legyőzhetetlenül fog megnövekedni, a mi olyan fennakadást fog előidézni, a melynek jogszolgáltatásunkra való hátrányait kétségbe vonni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy még csak a kezelő-tisztviselők egy jelentékeny részének áldatlan helyzetét említsem meg ebben a keretben, a melynek siralmas voltára már a t. előadó ur rámutatott. A segédtelekkönyvvezetőkről szólok. A segéd telekkönyvvezetőkkel ugy vagyunk, hogy mig az igazságszolgáltatás többi közegei egy-egy osztály keretében több fizetési fokozatba vannak beosztva, ezek státusában fizetési fokozat nincs, 8—9 évig kell várniok ezeknek a rendesen már családot alapított tisztviselőknek, a mig segédtelekkönyvvezetőkké kineveztetnek, a hol azonban, mint már emiitettem, fizetési fokozat nincs, tehát megint hosszú időn át ugyanabban a sanyarú helyzetben kénytelenek szolgálatukat eltölteni. Ha mindezeket figyelembe veszszük,
