Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

íöí. országos ülés 1902 védség tiszti sarjadékának kiegészítésére, mert valamennyien tudtuk, hogy óriási tiszti hiány volt, mert voltak ezredek, a melyek századainál főhadnagyok voltak a parancsnokok és szubaltern tisztjük nem volt. De minthogy mi tökéletesen magyar nemzeti szempontból megalkotni semmit sem tudunk, ezen törvénybe is kellett egy szégyenparagrafust belevinni. — Belejött t. i. a 4. §. második bekezdésébe, hogy a mennyiben önként jelentkeznének ilyen ifjak és a követelméayeknek megfelelnek, az esetben a

r közös hadsereg tisztikarába is besorozhatok. Én nekem két aggályom van itt: az első az, hogy ki állapítja meg ezeket a követelményeket, és a második az, hogy mik ezek a követelmények ? Remélem, hogy a miniszter úrtól választ fogok kapni e kérdésre. Addig az én véleményem az, hogy az első követelmény: hogy tudjon az illető tökéletesen németül, — a másik, hogy legyen gutgesinnt, hogy jő osztrák szellem legyen benne. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon. Felkiáltások: Ez a föl) A mikor ezt tárgyalták és arról volt sző, hogy ezen intézetek nyelve kizárólag a magyar legyen, akkor Münnich Aurél t. képviselőtársam azt mondotta (olvassa): »No már, t. urak, egy kérdést intézek önökhöz és ez az, hogy nem hiszik-e, hogy az egész világ előtt nevetségessé válnék az, ha ez a parlament, akkor, mictőn magyar honvédintézetekről van szó, midőn ilyen intézetekre vonatkozó törvényt hoz, abba még azt is beletenné, hogy ott magyar nevelésben fognak részesittetni az ifjak ? Hát, t. ház, ha ezt megtennők, ezáltal csak oly szegénységi bizonyítványt állítanánk ki magunkról az egész világ előtt, a mely igazán nagy szégyenünkre válnék.« No hát, ezt a bizonyítványt kiállitottuk magunkról (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) nem azáltal, hogy beiktattuk a törvénybe, hanem azáltal, hogy az életben valósággal igy van, mert nem egészben magyar nyelvű, hanem részben német nyelvű. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon csekély részben í Rákosi Viktor: A quóta arányában. (Derültség a szélsöbalóldalon.) Horváth Gyula: Hát Ausztriában is részben magyar ? Nessi Pál: Kétségtelenül beigazolta tegnap igen tisztelt képviselőtársam, Tóth János, hogy a honvédség felállításával ezt a nemzetet becsapták, mert nem tettek egyebet, mint hogy a közös hadseregnek egy tartalékát alkották a hondvégségből, azon igen politikus, igen helyes kereskedői szellemből kiindulva, — bármennyire nem szeretik a katonák a kereskedőket, de ilyenkor mégis ugy járnak el, mint a kereskedők, — hogy t, i. kielégítik a magyar nemzet hiúságát és neveltetnek tisztán, s kizárólag a magyar KÉPVH. KiPlA 1901 1906- VI. KÖTET. április 30-án, szerdán. 193 nemzet pénzén tiszteket az osztrák hadsereg számára. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Továbbmenve és vizsgálva a t. miniszter ur tárczájának tételeit, a legmegdöbbentőbb tételek egyike az óriáisilag emelkedett nyugdijak tétele. A múlt esztendő óta a nyugdíj 150.000 koronával emelkedett. Ilyen fiatal institucziónál, mint a honvédség, ez igazán feltűnő és megdöbbentő. En ennek az emelkedésnek két okát tudom. Az egyik az, hogy a közös hadseregből a már nem igen használható tiszteket, vagy legalább is azokat, kiket ott használni nem akarnak, áthelyezik a honvédséghez és ott azután penzionálják őket. Ne válaszoljon nekem a miniszter ur itt azzal, hogy hiszen három év óta a közös hadsereg megtéríti azon évekre a nyugdijat, a mely éveket az illetők a közös hadseregnél töltöttek. Ez nem' mond semmit, mert miután nagy fizetéssel jönnek a honvédséghez előkelő állásba, nekünk a nagy fizetés után nagy nyugdijat kell fizetnünk. (Ugy van! Helyeslés a szélsöbalóldalon.) A másik ok az, hogy a magyar fiuk, — mert vannak ott magyar fiuk is, vannak ott magyar emberek, kik szivük, lelkük szerint is magyarok, és csak a szellem, a szervezet az, a mely nem magyar, — csak bizonyos fokot érhetnek el és a mikor azt elérték, akkor nyugdíjba küldik őket. Méltóztassék utánanézni, s látni fogja a t. miniszter ur, hogy azok közül, a kik 20 évvel ezelőtt végezték a Ludovika-akadémiát, alig van egy-kettő a honvédség tényleges állományában. Ez azt mutatja, hogy ezek jó magyarok voltak ós azért nyugdíjba küldettek. Hiszen a ki csak kissé foglalkozik a katonasággal, az jól tudja, miképen történik ott a nyugdíj baküldés. En nagyon jól tudom, hogy mikor nagy hadgyakorlatok vannak, akkor már előre ki van csinálva, melyik ezredesnek, melyik tábornoknak kell nyugdíjba mennie, a döntnöknek ki van adva a parancs és akármit csinálnak az elitéltek, ki van mondva a parancs, és nekik nyugdíjba kell menni. (Helyeslés a szélsöbalóldalon. Ellenmondás jobb felöl.) Neveket is tudnék mondani, ha a diskréczió nem tiltana el attól. T. ház! Nem akarom a t, ház türelmét tovább igénybe venni. Csak kijelentem azt, hogy miután látom, hogy azt az eszmét, melyet a honvédség felállításával meg akartunk valósítani, hogy t. i. abból idővel egy nemzeti hadsereg fejlődjék, hogy az magja legyen egy önálló magyar hadseregnek, a miniszter ur által elérni nem tudjuk, miután látom, hogy a miniszter ur mint kirendelt táborszernagy intézi a magyar honvédség ügyeit, s miután látom, hogy a miniszter ur az osztrák császár megbízottja a miniszteri székben, én már ezért az egy körülményért, hogy ő az osztrák császár bizalmasa, a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem a miniszter ur iránt és épen azért nem fogadom el a költségvetést. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbalóldalon.) 25