Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

192 ÍOh. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. lasztmány felülvizsgálja ott mindenkor a katonai nevelési rendszert és hogy ott minden tanulmányok magyar nyelven taníttassanak.« Ez a felterjesztés felment Bécsbe, a mi Mekkánkba, a honnan minden jó és üdvös származik a miniszter ur szerint, de ott nem fogadták el a felterjesztést épen azért, mert nem tetszett nekik, hogy minden tudományok magyar nyelven taníttassanak. Az 1841-iki országgyűlésen ismét szóba került ez a dolog és Deák Ferencz követi jelentésében ugy referál erről, hogy bármennyire kívánatos volna ezen intézmény mielőbbi létesítése, de a nemzet jussainak sérelmével és nemzetiségünk kárával megvásárolni azt nem lehet. Hogy a t. túloldal, a t. többség milyen messze van ma Deák Ferencz tradiczióitól, legjobban igazolja az a tény, hogy, a mihez az önök Messiása, Deák Ferencz, az 1836-iki és 1841-iki országgyűléseken híven ragaszkodott, önök ma feladták, elalkudták, eladták. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tény az, hogy a Ludovikában hetenkint kétszer nemcsak az oktatási, hanem még a társalgási nyelv is tiszta német. A mikor tisztikarunkat ilyen szellemben nevelik, mit várhatunk attól? De nemcsak a képzó'intézetekben, hanem a csapatképzésnél is óriási fontossággal bír az, hogy nem magyarul tanítják a legénységet, hanem németül beszélnek azzal a néppel, a mely pedig más nyelven nem is ért, mint magyarul. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. miniszter ur! Mondok önnek egy példát: Az aradi várban ott sétálnak a katonák. Ott vannak az oláh gyerekek és magyarázzák nekik németül a terep-viszonyokat. Az az oláh nem érti, tehát megmagyarázzák neki oláhul. De ha az a magyar ember nem érti, annak nem magyarázzák meg magyarul, hanem azt mondják : »Csak nem fogok a te kedvedért kínaiul megtanulni!« (Egy hang a szélsöbaloläalon: Megtörtént mással is!) , . . mert Bécsben a magyar szót kínainak, a magyar nemzetet kinai nemzetnek, Magyarországot Kínának . . . Rákosi Viktor: Kinai gyarmatnak néznek bennünket! Nessi Pál: . . . igenis, minket pedig kinai gyarmatnak, tartománynak néznek, a melyet ki lehet szipolyozni, a mely mindenkor jó arra, hogy vérével és adójával szolgáljon, de soha sem jó akkor, a mikor jogait akarja követelni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Pap Zoltán: Tudják azt odaát is! Nessi Pál: De a nyelv szempontjából rá akarok mutatni egy másik fontos körülményre is. Ha a miniszter ur körülnéz az országban, azt fogja tapasztalni, hogy a magyar városokban nincs nagyszámú katonaság; a magyar városokat nem támogatják a katonasággal, hanem olyan sült német városokba, mint Brassó, NagySzeben, dugják őket, hogy a szászokkal összebújva, azoktól tanuljanak magyar közjogot és magyar alkotmányt, odaküldik őket, azokat a városokat istápolják, azokat tömik tele katonasággal. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloläalon.) Mindaddig, a mig ilyen szellemben nevelik a hadsereget, nem lehet remélnünk, hogy a hadsereg tagjai a magyar nemzettel érezzenek és a magyar hazának hű fiai legyenek. A t, miniszter urat valamire akarom azonban még figyelmeztetni. Nem tudom, emlékszik-e nagynevű elődjére, gróf Andrássy Gyulára; ha emlékszik, tudni fogja azt, hogy gróf Andrássy Gyula nem kifogásolta sohasem azt, hogy a hovédség, mint ilyen, résztvegyen az 1848 — 49ben elesett honvédekért tartott gyászistentiszteleten. De tudom azt, hogy mióta a t. miniszter ur rendelkezik ebben az országban, a mióta ő a feje a honvédségnek, azóta a honvédségnek nem szabad elmennie ilyen gyászistentiszteletre, azóta meg kell tagadni azokat a félisteneket, a 48-as honvédeket. (Egy hang a szélsöbaloläalon : Igaz ez?) Azt mondják, hogy ez politika. Ha gróf Andrássy Gyula idejében nem volt politika, akkor ma sem az. De nemcsak ezen gyászistentiszteletekre nem engedik el a honvédeket, de nem engedik el soha semmiféle magyar nemzeti ünnepre sem, hanem igenis elviszik oda, hogy a Hentzi szégyenoszlopánál levegyék fövegeiket, leboruljanak és tiszteljék emlékét annak, a kit a magyar nemzet elátkozott. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon. Nagy zaj és mozgás.) Visontai Soma: Mikor magyar minisztert temetnek, a katonaság soha sincs képviselve ! így volt Horánszkynál is. Biró Lajos: Nagy tévedés, ott volt! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem látta, ott volt! Visontai Soma: Kirukkolva nem volt! (Nagy zaj és mozgás balfelöl. Elnök csenget,) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Visontai Soma: A katonaság nem vett részt! (Zaj.) Különösen a közös hadseregbeliek! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugyan, engedelmet kérek, nem igaz! Ott volt Lobkowitz, ott voltak mások! Visontai Soma: Csapatok nem vonultak ki és nem vonulnak ki! Azt nézzék meg, a mikor egy franczia minisztert temetnek! (Zaj.) Elnök: Kérem, ilyen közbeszóló beszélgetések a házszabályokkal ellenkeznek. Nessi Pál: T. ház! Mielőtt befejezném fejtegetéseimet a honvédnevelő- és képzőintézetekről, szabad legyen a t. Mloldal egyik elsőrendű katonai kapaczitásának, a Pichler Győző t. képviselőtársam által vezérkari főnöknek ajánlott Münnich Aurél t. képviselőtársamnak egyik beszédét idéznem. (Halljuk!) A katonai nevelő- és képzó'intézetek felállításáról szóló 1897. évi XXIII. törvényezikk 1. §-ában kategoricze ki van mondva, hogy a magyar királyi honvédség tényleges állományú tiszti sarjadékának kiképzésére rendszeresittetnek ezen intézetek, tehát kizárólag a magyar királyi hon-