Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
12 98. országos ülés 1902 tények idézik ezt elő, hogy bizonyos pártfogás, bizonyos szolgálatoknak a jutalmazása az irányadó szempont, a mely a csődtömeg-gondnokságok kiosztásánál itt-ott irányadó. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez nem fér össze azokkal a követelményekkel, a melyeket az ügyvédi kar állásához, önállóságához méltán fűzhetünk és nem fér össze, mint mondám, magának az intézménynek korrektségével ; így azokat az üdvös eredményeket, a melyeket annak idején tőle vártunk, előidézni nem fogja soha. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A perrendtartásról és az azzal rokon törvényhozási intézkedésekről szólva, sajnálattal nélkülöztem a t. előadó urnak beszédében egy másik reformnak a felemlitését is, és ez a tőzsde-birósági eljárásnak reformja. A ki a tőzsde-biráskodást figyelemmel kiséri annak fennállása óta, azt hiszem, hogy nem vonhatja kétségbe ós nem tarthatja nagyon merésznek azt az állításomat, hogy ez az intézmény nem felel meg eredeti czéljának. A részletekkel én nem akarnám a t. ház figyelmét megterhelni, de azt hiszem, hogy velem együtt helyesnek fogja tartani mindenki azt, hogy első sorban a hatáskörét kell megszorítani ennek a bíróságnak, és pedig azokra a tőzsdei ügyletekre szorítani, a melyek a tőzsde tagjai között köttetnek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy vége vettessék annak az állapotnak, a mely ma fennáll és a melynek helytelen, sérelmes és pusztító voltát a bíróság is felismerte, in thesi legalább, a mikor megalkotott két u. n. teljes-ülési határozatot, az egyiket, 1888. deczember 14-dikén, a melyben kimondotta, hogy a bíróság »reális kereskedelmi ügyleteknek nem tekintheti, ennélfogva a tőzsdei bíróság ezentúl nem fog megítélni olyan követelést, a mely gabona-határidőüzletek fedezet hiányában eszközölt lebonyolításából származik«. Sőt ennél is tovább ment, a mikor egy másik megállapodásában, hozzánk közelebb eső időben — tehát azt hinnők, hogy még élő hatálylyal — kimondotta, hogy »a tőzsdetanács szükségesnek tartja kinyilatkoztatni, hogy az elébe vitt perekben figyelme oly körülményekre is kiterjed, a melyekből alapos következtetés vonható arra, hogy az ügyletekben tájékozatlan személyek rászedése avagy kizsákmányolása czéloztatott és a mennyiben a tőzsdebiróság arra a meggyőződésre jut, hogy ily körülmények forognak fenn, az ezek alapján támasztott igényeket nem itélimeg«. Ha igazságosak akarunk lenni, ki kell mondanunk, hogy ez irott malaszt maradt; (Ugy van ! a szélsőbal oldalon) mert napról-napra tapasztaljuk azt, hogy igenis, a járatlan egyének behálóztatván különböző ügynökök által (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), oda kerülnek a tőzsdebiróság elé, s ott elverik a port rajtuk és az említett teljesülési megállapodások, sem az egyik, sem a másik, irányadóul többé nem tekintetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért, t. ház, megúprilis 23-án, szerdán. győződésem az, hogy a tőzsdebiróság helyes reformja ezen bíróság hatáskörének az általam kívánt megszorításában lesz leginkább feltalálható. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kapcsolatos a perrendtartás kérdéseivel a telekkönyvi rendtartásnak reformja is. E tekintetben az egymást követő kísérletek egész hosszú sorával állunk szemben, a melyektől a jóakaratot elvitatni nem lehet; de a t. igazságügyminiszter ur jelentésében — és gondolom, a költségvetés indokolásában — maga is elismerte, hogy ezek a reformok nem önmagukban véve, az eddigi parcziális reformok t. i., sem egymással kapcsolatban czéljuknak teljes mértékben meg nem feleltek és elérkezettnek látja ő maga is az időt arra, hogy a telekkönyvi rendtartás reformja valahára egységes törvényhozási elintézést nyerjen. Ehhez magam is pártom részéről szívesen csatlakozom és annak idején azt támogatni is fogjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! A jogi élet egy másik nagy ágára tartozik, a minek hangoztatását örömmel hallottam a t. előadó ur részéről is, a büntetőnovellának a megalkotása. Nem lehet elvitatni, hogy ujabb korunk jogi alkotásai közt a magyar büntető-törvénykönyv egyik legnevezetesebb alkotás, a mely becsületet szerzett az egész világ nagy jogászközönsége előtt a magyar nemzet teremtő erejének. Azonban az élet természetesen halad, sok részben antikválták annak egyes intézkedéseit, a kor sok tekintetben sok uj nagy szükségletet teremtett, a melyek kielégítése immár el nem odázható. így meggyőződésem szerint a novelláris reformnak első sorban ki kell terjednie magának büntetési rendszerünknek bizonyos fokú javítására. És itt első sorban áll, meggyőződésem szerint, annak az intézménynek a behozatala, a mely mindenütt, a hol megalkottatott, csak üdvös gyümölcsöket termett: a feltételes elítélés intézménye. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha az 1900. évről szóló bűnügyi statisztikának eredményeit mérlegeljük, azt tapasztaljuk, hogy az összes elitéltek, illetőleg az 1900. évben szabadságvesztésbüntetésre ítéltek közül kiszabadultaknak csak 18 százaléka a húsz éven aluli korban van; és ha ezzel szembevetjük azt a másik statisztikai eredményt, hogy a kimért szabadságvesztési büntetéseknek aránytalanul nagy része rövid időtartamú, s ha figyelembe | veszszük a modern kriminológia ama tapasztalatokon alapuló tételét, hogy a büntetés czéljával semmiféle büntetési nem és büntetési tartam nincs annyira ellentétben, mint épen a fiatal bűntettesek rövid szabadságvesztési büntetésének feltétlen végrehajtása, akkor lehetetlen elvitatni a tervbe vett intézmény helyességét elméleti szempontból. Ha pedig a gyakorlati eredmények világánál Ítéljük meg a dolgot a külföldi példák nyomán, akkor annak haszna nyilvánvalóan előttünk áll. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.)
