Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-98

98. országos ülés 1902 inényt, a melynek a létesítéséért ez a párt hoszszu idők óta küzd már, t. i. a létminimumot. Helyeslem azt a gondolatot is, hogy a végrehajtás alól kiveendő exisztenozia- minimumok kiterjesztessenek necsak az ingatlan birtokra, hanem az ingóságokra is, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De mikor az ügyvédi kar egyes tagjainak, hála Istennek, szórványosan mutatkozó ily természetű hibáit érintettem, rá kell mutatnom különösen egy dologra, és ezzel indokolnom kell igénytelen nézetemet. (Halljuk! Sálijuk!) Tapasztaljuk azt, hogy az árverések folytonos halogatása folytán akárhányszor áll elő az a helyzet — fájdalom, tudok rá nem egy esetet, — a midőn az árverések elhalasztásáért szedett dijak összege felülmúlja magát a végrehajtás tárgyának értékét. Ez az állapot engem arról győz meg, hogy az ügyvédnek a végrehajtási eljárás során kifejtett intervencziója nem ügyvédi teendő, (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és én szives örömmel járulnék hozzá ahhoz, hogy ez az ügyvédi funkezióból kiküszöböltessék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hozzájárulnék olyan alakban, hogy a végrehajtói kart államositanók. A bírósági végrehajtók fegyelmi szempontból és más tekintetben is amugyis a bírósági hivatalnokok közé Boroztatnak — fizetés nélkül, ellátás nélkül, nyugdíj nélkül. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltás a bal- és a szélsöbaloldalon: Jövedelműié van! 6000 frtot keresnek évenkint!) Igen érdekes dolog, t. ház, hogy (Halljuk! Halljuk!) a most érvényben levő végrehajtói törvény tárgyalása alkalmával azon törvényjavaslatnak előadója, (Halljuk! Halljuk!) a ki azóta egy, ugy látszik, sokkal inkább neki való állásba jutott: (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szögyény László, a mostani berlini nagykövet, e törvénynek fő előnyét abban látja, hogy az államháztartást semmivel sem terheli, miután a végrehajtók az államtól fizetést nem nyernek, hanem a felek által esetről-esetre dijaztatnak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezt, t. ház, a magam részéről ezen intézmény fő hátrányának kell, hogy tartsam, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert — a nélkül, hogy a most működő bírósági végrehajtói kar integritását bármiképen érinteni kívánnám, hiszen épen az ő érdekükben is áll az én felfogásom — mégis azt látjuk, t. ház, hogy ilyen előnyös helyzet mellett, a melynek korolláriuma az, hogy semmiféle biztos ellátásban nem részesülnek ezek a végrehajtók, tág tere nyilik nem egyszer a visszaéléseknek; (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) tág tere nyilik annak, hogy azt a »fő előnyt« igenis minél inkább kihasználja az állam által nem díjazott állami funkczionárius és a felek által dijaztassa magát. Igaz, hogy erre az vethető ellen, hogy hiszen a dijak meg vannak állapítva; de már az imént rámutattam arra, hogy a megszorult adós, hogyha csak egy halasztást kaphat, hajlandó sokszor azon halasztás előnyével és kü* /? Is 'U-iáprilis 23-án, szerdán. 11 lönösen az ő nyomott helyzetével semmiképen arányban nem álló viszonszolgáltatás utján is megnyerni ezt az előnyt: és így áll elő az a helyzet, hogy hol az ügyvéd, hol a végrehajtó hibájából nem tudom melyiknek javára billen a mérleg, de megesik az, a mit mondottam, hogy t. i. a szegény ember adósságát a halasztás megadásának dijaival már ki lehet fizetni. De én különösen azért kívánnám ezt az intézményt, mert az ügyvédi funkcziók közül való kiküszöbölése által ezen nem- odavaló teendőnek az ügyvédi kar színvonalának emelését mozdítanék elő. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! A tervbe vett reformok közül nem hallottam a t. előadó ur által — ha nem tévedek — (Halljuk! Halljuk!) a csődtörvény reformját említeni. Hogy azonban ennek mielőbbi revíziója is elengedhetetlenül sürgető szükség, (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azt, ugy hiszem, nem fogja elfogulatlanul kétségbe vonhatni senki. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. ház. Régebben hallottuk, hogy az igazságügyi kormány foglalkozik azzal az eszmével, hogy a csődön kívüli bírósági egyezségnek intézményét létesítse. Ha statisztikai adatokkal akarnám a t. ház türelmét igénybe venni, (Halljuk! Halljuk '. a szélsöbaloldalon.) ez messze vezetne; de ki tudnám mutatni, t. ház, hogy a mai csődeljárás nem felel meg annak a feladatnak, hogy a hitelezőket követelésüknek valamelyes, méltányos részéhez legalább hozzá juttassa. Mert hiszen, ha a csődeljárás eredményét látjuk, abból az sül ki, hogy bizony abból a csődtömegből a legkevesebbet leggyakrabban épen a csődhitelező kapja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A csődeljárás felemészti a csődvagyont igen nagy részében. Annak nehézkessége, költséges volta nyilvánvaló minden tárgyilagos figyelő előtt. Épen azért én azt óhajtom, hogy a csődön kiviili birói egyezségnek intézménye vétessék fel szintén az igazságügyi kormánynak munkaprogrammjába, mert igy ez a visszás helyzet meg fog szűnni, de egy más üdvös eredményt is fog előidézni meggyőződésem szerint, a mely megint az ügyvédi karnak erkölcsi színvonalát fogja emelni. Mindenekelőtt ismeretes az a helyzet, a melyben az ügyvédi kar a csődtömeg-gondnokságok osztogatása tekintetében a birói karral szemben áll. Ha valami alkalmas az ügyvédi kar önállóságát, függetlenségét a bíróságokkal szemben aláásni, megsemmisíteni, ugy ez a rendszer az, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Önérzetes ügyvéd, a ki megbecsüli hivatását és ugy fogja fel azt, mint a nemzeti társadalmi önállóságnak egyik nagy biztositékát, az ugyan kilincselni, antichambrirozni nem fog sehol, hogy csődtömeghez jusson, E tekintetben, bár tudom, hogy az igazságügyminiszter ur figyelme erre kiterjedt, mégis csak ez a helyzet áll fenn. Nem mondom, THEjj^rosszakaratról szólhatunk, de a helyzet, a KJ