Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

162 103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. hogy csak azért köttetett meg együttesen és közöseri, .— és ebben a t. miniszterelnök ur nekem igazat fog adni — mert az 1878-ik XX. t.-czikk az Ausztriával való szövetségről rendelkezik. Tehát az 1878: XX. t,-czikk szerinti állapot szerint tényleg mindkét állam nevében kellett megkötni, de nem azért, mert a III. czikk azt mondja, hogy a külügyminiszter mindkét állam nevében köti meg, hanem azért, mert fenn kellett tartani a szövetséget és mert a mindkét állam nevében való megkötés nem jelenthet feltétlenül közös vámterületet. Ezt megmondtam tegnap a t. háznak és ma is hangsúlyozom. Mert ha az, hogy alkotmánytörvényeink azt mondják, hogy a külügyminiszter mindkét állam nevében köti meg a szerződést, közös vámterületet jelentene, akkor nekünk végünk volna, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) akkor Magyarországnak abdikálni kell minden önálló jogáról, mert ez az állandó közösügyi szakaszba van beleiktatva, hogy a közös külügyminiszter mindkét állam nevében köti meg a szerződéseket. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tehát nekünk alkotmányjogilag és mint magyaroknak disztingválnunk kell, hogy mindkét állam nevében kötik-e meg külön-külön, vagy mindkét állam nevében köti meg együttesen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ha nem disztingválunk, akkor az 1867. XII. t.-cz. 8. §-a mindörökre konfiskálja a mi önálló rendelkezési jogunkat. (TJgy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) De jogilag harmadik személyekkel, tehát külföldivel szemben lehetetlen is ma nekünk máskép szerződést kötni, mint külön-külön, akármit iktatott volna be az 1899-iki XXX. t.-czikkbe a t. miniszterelnök ur, először jogi szempontból, azért, mert hiszen, ha mi Ausztriával jogilag nem képezünk egy közös vámterületet és szövetséget ós egy bizonyos jogi egységet, akkor harmadik személyekkel vagyis a külfölddel szemben mi egységesen mint jogi individuum nem köthetünk szerződést, mert akkor olyan valami bázisa van ennek a szerződésnek, a mely már eredetében érvénytelenné teszi a szerződést. Hiszen Ausztriával szemben hogyan állunk ? A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy az önálló vámterület jogi alapján vagyunk. Igaz és nincs is köztünk semmiféle egységesítő szerződéses viszony, csak tisztán a véletlenre és az esetlegességre van bizva, hogy szerződéseinkben esetleg találkozunk. Azt hiszem, el fogja ismerni a t. miniszterelnök ur, hogy mi köztünk semmi jogi viszony nincs, csak ugy vagyunk, — hogy egy példát hozzak fel — mint két kereskedő, a kik közös czégben voltak, mint egységes szerződő fél jelent meg, de egymástól jogilag elválván, portékáik még egy raktáron vannak. De azért ez a két kereskedő most már mint társas czég, mint egységes személy, harmadik személyivel nem köthet szerződést. Széll Kálmán miniszterelnök: De ha akarnak ! (TJgy van! TJgy van ! jobbról.) Visontai Soma : Mert mit mondott a miniszterelnök ur? — és ez egy igen nagy beismerés. Azt, hogy Mexikóval csak azért köthettük meg a szerződést, mert ez hathavi felmondásos szerződés és mert minden perezben ki vagyunk téve annak az eshetőségnek, hogy megszűnik a közösség és önálló vámterületre lépünk, akkor úgyis érvénytelenné válik a szerződés. Hát Németország és a többi államok most már a miniszterelnök urnak ezen kijelentése után hogyan fognak felmondási időhöz nem kötött, csak határidőhöz kötött szerződéseket kötni? Ezt méltóztassék nekem megmondani? Széll Kálmán miniszterelnök: Majd megmondom ! Visontai Soma: Mikor maga a t. miniszterelnök ur is kijelentette, hogy mi minden perezben ki vagyunk annak téve, hogy meg szakadván a recziproczitás, az önálló vámterületet nekünk létesítenünk kell, és Mexikóval szemben is — azt mondja — ez csak azért lehetséges, — ott vannak a gyorsírói jegyzetek, méltóztassék megnézni — mert úgyis gyorsan szabadulhatunk, hathavi felmondással, tehát rövid idő alatt, a mely idő alatt felállíthatjuk az önálló vámterületet. Már most mondja meg nekem a t. miniszterelnök ur, ha beismerte, hogy ténybelileg is lehetetlen szerződést kötni, hogyan fogja megkötni a hosszú, az 1907. év végéig terjedő szerződéseket Németországgal, Olaszországgal és a többi államokkal? íme tehát azáltal, hogy mi saját alkotmányunkat nem becsüljük meg, hogy nincs határozott öntudatunk arra nézve, hogy legalább ott, a hol a törvény nekünk önállóságot biztosított, ezen önállóságért síkra szálljunk, ezen önállóságot respektáljuk mindenkivel szemben, mondom, minthogy ilyen érzelmek bennünket nem lelkesítenek: ime, önkéntelenül olyan helyzetbe jutunk, hogy még a szerződések kötésénél is, sem jogilag, sem ténybelileg azt a kellő óvatosságot és azt a helyes törvényes bázist megóvni képesek nem vagyunk, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Mert nem szabad! Visontai Soma: Bármennyire hangsúlyozta tehát a t. miniszterelnök ur, hogy az 1899 : XXX. t.-cz.-ben az foglaltatik, hogy mi harmadik személyekkel szemben már Ausztriával együttesen köthetjük szerződéseinket, ez jogi képtelenség, de ténybelileg is lehetetlen, mert hiszen — mondom — a t. miniszterelnök ur maga is elismerte az imént, hogy olyan szerződést kötünk, a melyért mi helyt nem állhatunk a külállamokkal szemben, és a mely szerződés az Ausztriával való viszonyunkban előállható legkisebb eshetőségnél érvénytelen és lehetetlen. Mert a t. miniszterelnök ur azt nem tagadhatja, hogy ha még rá is erőszakolja most a. külföldre azt, hogy mi most együttes egyénként szerepelünk Ausz-