Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. 163 triával, a recziproczitás megbontása és megszűnése és ennélfogva az önálló vámterület felállítása minden perczben bekövetkezhetik. Épen azért én a magam részéről ezt a törvényjavaslatot alkotmányunk értelmében helyesnek nem találom; de nem is olyan, a mely a külfölddel szemben kellő őszinteséggel járna el, és én a magam részéről, épen mert Magyarország önállóságát ott, a hol lehet, a magam részéről megvédendőnek találom, azt hiszem, ez a vita legalább arra nézve is kellő támpontot, kellő útmutatást és irányítást fog szolgáltatni, hogy a külföld ismerje meg, hogy mik azok az önálló rendelkezései és jogai Magyarországnak, a hol Magyarország önállólag, saját nevében, saját hatalmával és saját tekintélyével léphet fel, mint szerződő fél a külállamokkal szemben. De, t. képviselőház, az 1899: XXX. t.-ez.nek indokolása is, a melylyel most már nem kívánom a t. háznak szives türelmét tovább igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) oda utal, hogy igenis, mikor ennek az 1899: XXX. t.-cz.nek ez a néhány sora beiktattatott a törvénybe, az kontempláltatott, hogy a külállamokkal szemben ez az Ausztriával való viszony Magyarország önállóságát nem alterálja, nem is alterálhatja. De minthogy az 1899: XXX. t.-cz.-ben foglalt szakasz sem mondja világosan ki azt, hogy külállamokkal szemben Ausztriával együttesen járunk el; minthogy maga a t. miniszterelnök ur is azt mondja, hogy erre nekünk jogunk van, bizony, én nem tudom, hogy a t. miniszterelnök urat mégis mi indítja arra, hogy ma sorompóba lépjen és sikra szálljon egy olyan állapotért, a mely csak komplikácziókra vezethet, Magyarország önállóságát elhomályosítja (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és semmikép sem alkalmas arra, hogy egy tisztult helyzet mellett helyes szerződést köthessünk a külállamokkal. "Ennélfogva én a törvénynek is megfelelőleg — mert ebben a törvényjavaslatban nincs is benne az világosan, hogy Ausztriával együtt kötjük meg a szerződést — a következő módositványt adom be az 1. §-hoz (olvassa): »A harmadik sor ezen szava: » Mexikóval« helyett, iktattassák: » Magyarország mint az 1898:1. t.-czikk és az 1899: XXX. t.-czikk értelmében önálló gazdasági terület ós Mexikó között.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Ezt tessék meggondolni. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Bocsánatot kérek, hogy annyiszor kell felszólalnom, de a kérdés igen fontos. A tétel fel lett állítva és gondolom, érdekében van a törvényhozásnak és ennek a képviselőháznak, hogy teljesen tisztán lásson ezen szubtilis közjogi kérdésekben és a közjogi kérdések felállításának egyes részleteiben. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Sem nem homályosít el semmit, sem komplikácziókat nem csinál, sem fel nem ad semmit — mert ezeket állította Visontai Soma t. képviselő ur — az én nézetem szerint ezen törvényjavaslat. A t. képviselő ur okoskodása, engedelmet kérek, egy helyütt, egy ponton eltér nézetem szerint a kérdés tiszta felállításától és ott megcsuklik. Hát nézzük meg, mi a jogosult álláspont. (Halljuk! Halljuk!) Az 1878 : XX. t.-czikk értelmében kell megkötni a szerződéseket, a mint mondja az 1899 iki törvényczikk, a melyet felolvastam a t. képviselő urnak. És ezt a t. képviselő ur is beismeri. Az 1878 : XX. t.-czikk pedig közös vámszövetségről szól. Az pedig ma nincsen. Tehát — mondja a t. képviselő ur — nem lehet külön megkötni. S itt csuklik meg a t. képviselő ur okoskodása vagy tér el — tisztán szakszerüleg, jogászilag akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Eltér pedig abban, hogy ha nem lenne meg az 1899 : XXX. t.-czikk 1. szakaszában az a deklaratórius intézkedés, hogy mindamellett, hogy nem állunk Ausztriával vámszövetségben, annak daczára, hogy jogunk volna most külön szerződni, mi törvényhozás kimondjuk, hogy az 1907-ig esetleg kötendő szerződések mégis ugy kötendők, mintha vámszövetségben lennénk, vagyis ugy kötendők, mint az 1878 : XX. t.czikk mondja. Ezt világosan mondja a törvény és a ki a törvény keletkezésére és annak indokaira emlékszik, igen jól tudja, hogy én, mikor ezt a törvényt proponáltam, ebből a őzéiből proponáltam azt, a mint akkori beszédeimben — talán tiz passzust is fel tudnék erre olvasni — igen sokszor itt kifejtettem és részletesen bizonyítottam is. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Mert én nem rojtettem el ezt a szakaszt, de egyenesen megmondtam, hogy abból a czélból veszem fel, nehogy kétely támadjon az iránt, hogy az 1907-ig esetleg kötendő szerződések — mert hiszen esetleg ilyen helyzetbe jöhetnénk a 4. §. feltételének fentartásával Németországgal, Olaszországgal vagy más állammal — (Ugy van! Igaz! jobbról és balról.) miképen kötendők meg. Mondom, nehogy kétely támadjon, épen ezért vettem fel ezt a szakaszt, a melyet világosan felolvastam és a mely egyenesen megmondja, hogy mindamellett, hogy az önálló rendelkezés jogi alapján állunk, mi elhatározzuk, hogy az 1878 : XX. t.-czikkben előirt módon, vagyis az eddigi módon, mint a hogy minden szerződést kötöttünk, kötendők meg a szerződések ezután is. Itt hibáz tehát a t. képviselő ur. Hogyha mi ezt ki nem mondottuk volna, akkor igaza lenne a képviselő urnak. De mivel ezt kimondottuk és deklarative kimondottuk és világosan a törvény is igy rendeli, azért van nézetem szerint nekem igazam. (Igaz! Ugy van! Élénk tetszés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi most Ausztriával nem vagyunk közösségi viszonyban, hanem oly viszonyban vagyunk, mint 21*