Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

158 103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. láma polgárainak ügyei elláttatlanul vannak ma Mexikóban. Addig, a mig a diplomácziai összeköttetés fenn nem forgott, Németország konzulja, vagy követe látta el dolgainkat; most azonban csak nem lehet a mi embereinket a konzuli teendők szempontjából ott elláttatlanul hagyni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a kereskedelmi viszonyokat illeti, hát igaz, hogy a mi érdekeink csekélyebbek, de azért nekünk is vannak ott érdekeink. A képviselő ur nincsen jól tájékozva. Nincsen itt szó a Lloydról, vagy Adriáról. Nem is gondoltam én erre soha és senki sem gondolt arra, a ki ezen szerződés tárgyalásába vagy előkészítésébe befolyt. Arról van szó, hogy nekünk is vannak, meg lehetnek és fejlődhetnek ilyen gazdasági viszonyaink és azokat kár elláttatlanul hagyni. És vannak is ilyen érdekeink. A képviselő urak rosszul vannak informálva. Nekem igen érdekes jelentéseim vannak. Az osztrákmagyar diplomácziának egy igen kiváló tagja, Rakovszky képviselő urnak a testvére, a közös külügyminiszter utasításából Dél-Amerikába utazott, másfél esztendőt töltött ott, és tanulmányozta az ottani helyzetet. És én értekeztem vele, igen érdekesen és igen tanulságosan, mert neki bő tapasztalatai vannak, és kitűnő szolgálatokat és kitűnő jelentéseket tett. Ezen jelentéseiben egészen uj, meglepő dolgokkal jött, hogy pl. nekünk magyaroknak, igaz, leginkább Fiume városából és a horvát tengerpartról, mennyi polgárunk, mennyi honfitársunk van odakint, a mit nem is sejtettünk. Vannak városok Urugayban, Paraguayban, Chiliben, Mexikóban, a hol a magyar államnak 2 — 3 ezer polgára tartózkodik. Sok milliót érő üzleteket folytatnak ott, és igen tekintélyes és nagybefolyásu állásokat viselnek és foglalnak el. Nos, mindig arról beszélünk, hogy gazdasági érdekeinket és kiviteli dolgainkat ápoljuk. Most arról van sző, hogy azokon a területeken, a hol ez a lakosság van, gazdasági érdekeinket istápoljuk, hogy Magyarországból a nyersterményeket, Ausztriából az ipari terményeket oda bevigyük. Erről gondoskodni kell és első gondoskodás ezen dolgok ellátásáról éjjen kereskedelmi szerződésnek kötése. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondják, hogy a Lloyd érdekelve van. A Lloyd osztrák vállalat, az osztrák kormány segélyezi; ez bizonyos. De azért, ha Mexikóba magyar ember küld valamit, a Lloyd elviszi, a magyar ember érdeke, hogy oda kivigye, ós a magyar ember érdeke, hogy ott védelmet is találjon. Nincs tehát itt szó specziális osztrák érdekről. Mert hiszen mit, micsoda konczessziót adunk Ausztriának ezen szerződéssel? Itt egyszerűen mindkét állam szerződéses viszonyba kivan lépni Mexikóval kedvezményes alapon; ebből áll a kérdés és nem egyébből. Azt mondja Molnár Jenő képviselő ur, hogy ez gátat emel a külön vámterületnek. Bocsánatot kérek, én ezt nem is tudom, hogy hogyan jellemezzem, mert nagyon ártatlan tévedésnek tartom, hanem ez mindenesetre teljesen alaptalan állítás. A t. képviselő ur elfelejti, hogy ez a szerződés csak hathavi felmondásról szól, Hogy lehet egy hathavi felmondásra alapított szerződés az önálló vámterületnek gátja, a melyet, ha ma kimondanak Magyarországon — ha ugyan ezt rögtön ki lehetne mondani — hat hónapra az a szerződés felmondható ? Pedig hat hónap csak kell arra, hogy az önálló vámterületet felállítsák? Az tehát semmi gátat nem képez, ugy, hogy én igazán megvallom, hogy azok által, a mik mondattak, a tegnap általam történt fejtegetéseket semmiben sem látom megerőtlenitve és fentartom azokat, a miket tegnap előterjeszteni szerencsém volt. Áttérek a kérdés másik oldalára, (Halljuk! Hallj tik! a szélsöbaloldalon.) a melyet Visontai Soma képviselő ur volt szives felhozni, és a melyre nézve kilátásba is helyezett egy módosítást. Ez már igen fontos, lényeges eltérést képez közöttünk. 0 t. i, azt állítja, hogy nincs is helyesen kezelve ezen szerződés megkötésének az ügye, mert ezt külön kellene megkötni Magyarország — és külön Ausztria részéről, mondván, hogy így írja elő az 1867 : XII. t.-czikk, így irja elő az 1878-iki törvény és így irja elő az a bizonyos 1899 : XXX. t.-czikk. Azt hiszem,^ hogy a t. képviselő urnak nincs igaza. Én nem akarom azt mondani, a mit onnan, arról az oldalról mondtak, — mert nem Visontai Soma képviselő ur mondta ezt, hanem Molnár Jenő kéjjviselő ur. hogy én rabulisztikával élek — nem akarom ezt mondani, épen nem; Visontai Soma képviselő úrral szemben legkevésbbé, hanem, engedelmet kérek, nagyon körmönfont, nagyon éles, de kissé prókátoros fejtegetés volt az, a melyet a képviselő úrtól hallottunk, (Derültség a jobb- és a szélsöbaloldalon.) és én ezzel szemben a magam egészen egyszerű, de, gondolom, concis és világos érvelését fogom szembeállítani. (Halljuk! Halljuk!) Hogy áll a kérdés ? Az 1867 : XII. t.-czikk 8. §-a közösekké deklarálja azokat az ügyeket, a melyek a védelemből folynak. Ezek közösek, de a melyek nem abból folynak — a külügyek szempontjából is — azok nem közösek. De azt mondja a törvény, hogy a külfölddel szemben való diplomácziai képviselet és ezeknek az ügyeknek a külföldön való ellátása és in specie a kereskedelmi szerződések körül való intézkedések a közös külügyminisztert illetik. Már most azt kérdem én a t. képviselő úrtól, hogy miben áll ez az intézkedés? Ez az intézkedés a megkötés tényéből áll. Mert ez a materiális része a dolognak. Hogy milyen legyen az a szerződés: az a magyar kormánynak és az osztrák kormánynak, a magyar törvényhozásnak és az osztrák törvényhozásnak a dolga. Mert az nem közös ügy, hanem azon időre, a melyben Ausztriával közösségben élünk, közösen érdeklő ügy, és azt mind-