Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. 159 két törvényhozás a vámközösség alapján, de külön-külön szavazza meg és külön intézi el, legiszlativ és kormányzati utón. Abba a külügyminiszternek semmi beleszólása nincs, hogy milyen legyen a mi szerződésünk; az a mi dolgunk, hanem a szerződés megkötése, előkészítése, tárgyalása a közös külügyminisztert illeti. (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Ebben, ugy látszik, egyetértünk. (Ménlc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez az első thézis. Nagyon örülök, hogy fejtegetéseimet világosaknak és közjogilag korrekteknek tartják. Visontai Soma: Teljesen! Széll Kálmán miniszterelnök: Most jő a másik ! (Egy hang a szélsőhaloldalon : A csavarintás! Mozgás. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Most jő az a körülmény, hogy ki van mondva a vámszövetségről szóló törvényben, még pedig ugy az 1875-ikiben, mint az 1878 : XX. t.-ezikkben ki van mondva, hogy ezen szerződések megkötése akként történik, hogy — igy szól a törvény — (olvassa): »Ilynemü ujabb szerződésekre nézve az alkudozás és a szerződés megkötése mindkét törvényhozó testület alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett a külügyminiszter által történik azon megállapodások alapján, a melyek a két fél illető miniszterei közt eszközlendők.« Most azt mondom a t. képviselő urnak, hogy tisztán áll az, hogy a külügyminiszter köti a szerződést; ő előkészíti, tárgyalja és köti azt. Ha most mi a külön vámterület alapján állunk s Ausztriától külön állunk. . . . (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) akkor a külügyminiszter külön fogja megkötni: Magyarország részéről külön és Ausztria részéről külön a szerződést. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez nem is kérdés. Akkor is, ha külön vámterület áll fenn köztünk, tényleg akkor is jogában állana ez az országnak. Mi akadályozná azt mondani, hogy kötök Ausztriával közös szerződést, de jogom van külön szerződést követelni. Ez a kérdés. Most azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi külön vámterület alapján állunk, tehát külön kell megkötni a szerződést. Visontai Soma: Kifelé jogilag! Széll Kálmán miniszterelnök: Csak méltóztassék meghallgatni — kifelé jogilag — rá fogok térni. Méltóztatik arra emlékezni, hiszen hivatkozott is rá a képviselő ur, és emlékszik rá a t. képviselőház is, hogy mikor azon politikai szituáczió megkonstruálása után, mely véget vetett ezelőtt három esztendővel az akkori állapotoknak ebben a házban, én előálltam egy programmal és egy programmal e tekintetben is, hogy mikép akarom megoldani a kérdést Ausztriával, akkor ebbe a törvénybe felvettem mindazokat a dolgokat, a melyeket igenis én az u. n. pártközi megállapodás alapján itt bejelentettem annak idejében már, mindazokat szórói-szóra felvettem az uj törvénybe és ebbe a törvénybe felvettem azokat az u. n. Széli-formulákat. Azoknak elseje az, hogy Magyarország — bár joga volna Magyarországnak — miután a vámszövetséget Ausztria és Magyarország között létrehozni nem sikerült, az 1867: XII. t.-cz. 54. §-a alapján, mely azt mondja, hogy Magyarországnak jogában áll határvonalait vámokkal is védeni, bár belelépett, mivel vámszövetség nincsen, az önálló vámterület jogi állapotába — ezt a törvénybe be is vettük és a törvény ezen elvet egyszersmindenkorra tisztázva, megerősítve, világlatba helyezve felvette, — de a törvényhozás akkor azt mondta, az én propozicziómra, noha, mondom, az önálló vámterület jogi állapotába léptünk, hogy ne éljünk vele, hanem az 1867 : XII. t.-cz. 68-dik §-a alapján, mely azt mondja, hogy az országnak önálló rendelkezési joga minden részben épségben megtartatik, ha a vámszövetség határideje lejár, határozza el a képviselőház és a törvényhozás, hogy fentartja a közösség állapotát, még pedig fentartja mindenben. Itt tehát a jogi állapot alapján, a hol határozhattunk volna ugy is, hogy elválasztjuk a két gazdasági teriiletet egymástól, a két állam külön válik, — ezt nem tettük, az ország gazdasági érdekeinek tekintetbe vételével, a mit akkor bőven kifejtettem, hanem azt mondtuk, hogy mi az önálló rendelkezési jogunk alapján, mely feléledt, föltarthatjuk 1907-ig, — ha ott megtartják a viszonosságot, — a vámközösségi állapotot nem vámszövetség, hanem az önálló rendelkezés alapján. Most következett kérdés, hogy mi történjék az időközi szerződésekkel, mert jogilag Magyarország az önálló vámterület alapján áll, de tényleg vámközösséget csinál. Akkor az akkori ellenzék részéről, Apponyi Albert t. barátom részéről és mások részéről is, az a kívánság merült fel. hogy igenis, külön-külön szerződés köttessék. Hát erre én azt mondtam, hogy ez nem felel meg a tényleges állapotnak, a mit akarunk csinálni; a jogi állapotnak igen, de a ténylegesnek nem; mert ha az önálló vámterületet életbe nem léptettük, hogyan szerződjünk akkor külön-külön? Gondolkoztam a kérdés felett. Meglehetős kemény dió volt. Nem olyan hamarosan jöttem rá, de végre mégis rájöttem arra a szövegre, a melyet azután proponáltam is. Itt van véletlenül mellettem Beksics Gusztáv t. képviselőtársam. Én jól emlékszem rá, január 11-én volt, egy pénteki napon. Bejöttem a házba és ő volt az első ember, a kinek — tudván és ismervén az ő nagy közjogi tudását és ebben a kérdésben őt igen nagy tekintélynek tartván, a miben a t. képviselő urak sem fognak nekem ellenmondani — a kinek én submittáltam az én eszmémet: még addig senki sem hallotta azt. Az eszme pedig abban állott, hogy mondja ki a törvényhozás declaratorie, tehát teljesen az önálló rendelkezés alapján, declaratorie, a mi azt teszi, hogy ha ki nem mondaná, nem ugy lenne, hogy bár az önálló vámterület jogi állapotába léptünk, mégis a szerződéseket az eddigi módon fogjuk megkötni;