Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. 157 vül kézenfekvő dolog, hogy tárgyalásuk ezen törvényjavaslatot megelőzte, a mit a tegnapi napon a t. miniszterelnök ur is megmondott: ennélfogva én a miniszterelnök ur nyilatkozata daczára is az ellentétet a mostani és az 1899-iki törvényben lefektetett alapelv között fenforogni látom. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Még csak egyet akarok megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen kérdéssel szoros összefüggésben van az uj vámtarifa szervezése. Mint igen jól méltóztatnak tudni, ezt a vámtarifát azért nem lehetett eddig megalkotni, mert az osztrák kormány túlságos követelésekkel lépett fel. Nekünk pedig az uj vámtarifa újból való megalkotása igenis érdekünk. Ennélfogva én azt hiszem, hogy Ausztria álláspontjára, a legtúlzottabb követeléseknek elhagyására azáltal gyakorolhatnánk legtöbb befolyást, hogy ha az 1867 : XII. t.-cz. és az 1899 : XXX. t.-cz. alapján, törvényes alapon megmaradunk. Ennélfogva, csatlakozva egyébiránt azokhoz, a miket Rakovszky és Visontai Soma t. képviselőtársaim már tegnap elmondottak, a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom a Molnár Jenő t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. (Helyeslés balfelöíés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólam senki sem kivan, a vitát bezárom. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én már tegnap kifejtettem, még pedig talán kétizben történt felszólalásomban, hogy a t. képviselő uraknak, a kik ezt a javaslatot ellenzik, abban nézetem szerint abszolúte nincsen igazuk, hogy ez a törvény valamely alkotmánysérelmet, valamely, csak aggályos közjogi érintését is tartalmazná az 1899 : XXX. t.-czikknek, a mely, a mint közönségesen tudva van, a mi gazdasági viszonyainknak ez időszerinti szabályozását képezi. Azokba tehát, a miket én nézetem szerint már tegnap eléggé részletesen kifejtettem, most újból belebocsátkozni nem kívánok, hanem a miket most hallottam, azok mégis felszólalásra késztetnek, mert egy határozati javaslatot is nyújtott be egyik előttem szólott képvilelő ur, a melyre reflektálnom kell; de meg Visontai képviselő ur tegnapi fejtegetéseire tegnap már idő nem lévén válaszolni, ő pedig egészen uj nézpontokat hozván be a vitába és uj alapon és más alapon támadván meg a javaslatot, kötelességem az ő beszédére is, még pedig nézetem szerint czáfolólag válaszolni. Wilczek Frigyes képviselő urnak feltűnik, hogy én azt mondottam tegnap, hogy, a mint ő mondta, abban a kereskedelmi szerződésben, a mely most kötendő lesz, ha t. i. megszavaztatik a törvény Mexikóval, nincsenek tarifák . . . Gr. Wilczek Frigyes: Nincsen tarifáról szó! Széll Kálmán miniszterelnök: Nincsen tarifáról szó! Hát kérem én nem ezt mondtam. Én azt mondtam, hogy ez nem tarifaszerződés; ós ez egészen más dolog. Hiszen minden kereskedelmi szerződésnél szerepet játszik a tarifa. De a mit én mondtam, az egészen más. A t. képviselő ur tévedésben látszik lenni, és nem különböztet két elementáris dolog között. Szerződni lehet kétféle módon: vagy tarifaszerződést csinálni külföldi állammal, vagy pedig úgynevezett klauzuláris alapon álló szerződési viszonyba lépni. Én azt mondtam, hogy ez nem tarifa-szerződés, és ez az argumentum, nem pedig mit méltóztatott felhozni annak meeerőtlenitésére, hogy nincsen veszély, hogy nincsen aggály; mert az 1899, évi XXX. t.-cz. 4. §-a e garancziájának, a melyet azonban nem a képviselő urak inditványoztak, a melyre senki sem inspirált, de a melyet igenis én magam proponáltam annak idején, magam hoztam javaslatba, magam kezdeményeztem, e garancziának, hogy az általános vámtarifákat előbb mással kell kicserélni, mielőtt külföldi szerződést kötünk, ennek az az értelme, az a lényege, hogy a mostani tarifát fel kell cserélni más tarifával, mielőtt uj alapon rendezzük tarifaszerződés utján más álammal való viszonyunkat. Itt azonban nem az az eset. Itt egy hat hónapi kedvezményes viszonynak megalapításáról van csak szó, nem pedig arról, hogy a mostani tarifa helyett uj tarifa alapján szerződjünk valamely állammal. Ezt mondtam én, és azért a t. képviselő uraknak a kifogása nem is illik arra, a mit én mondtam, A mi pedig Molnár Jenő képviselő urnak azt a subsumtióját illeti, a mit nekem imputált, hogy én nem mondom meg ennek a javaslatnak igazi indokát, mert itt csak osztrák érdekről van szó, hogy én palástolok valamit, a mit aztán Molnár képviselő ur fedezett fel, mert őt nem lehet félrevezetni, (Derültség.) hát ezen imputáczió ellen solemnisen protestálok, magyarul mondva ezen vád ellen a magam részéről ünnepélyesen tiltakozom. Három esztendő óta állok itt szemben a képviselő urakkal, soha a képviselő urak azt rám nem bizonyithatták, még nem is állíthatták, hogy én bármily előterjesztésemben, bármily állításomban, bármily kijelentésemben nem tisztán azokat az indokokat adtam volna elő, a melyek engem vezetnek. Soha nem kerülök semmiféle ütköző pontot, semmiféle harezot, nem kerülöm a kérdéseknek semmiféle éles megvitatását, hanem szembeállok vele, elmondom nézetemet s majd a vita után döntsön aztán a ház. De hogy én valamit palástolnék, ezt a gyermekes, ezt az illojális felfogást no méltóztassék nekem tulajdonítani. Sokkal régibb tagja vagyok e parlamentnek, semhogy ne tudnám, hogy ilyennel az illető miniszter póruljár, mert rajtakapják. Hát ilyen naivságot, ilyen illojalitást ne méltóztassék rólam feltenni. Itt nincsen osztrák érdekről, egyáltalában semmiféle más érdekről szó, hanem arról, a mit tegnap kifejtettem, hogy t. i. a monarchia mindkét ál-