Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

156 103. országos ülés 1902 április 29-én. kedden. 1907-en túl önálló gazdasági életünk legyen, szabad-e kiszolgáltatni forgalmunkat olyan társaságnak, a melynek tarifájára nekünk semmi befolyásunk sincsen? Hiszen azért alkottuk meg ezt az 1899. évi XXX. t.-czikket, hogy naptárszorüleg megtudjuk, hogy mikor jön már az önálló vámterület. És akkor előáll a t. miniszterelnök ur egy ilyen szerződéssel, a melynek semmi értelme, a melynek az ország gazdasági életére semmi néven nevezendő befolyása nincsen. De hiszen ha önálló vámterületünk lesz, akkor önálló képviseletünknek is kell lenni ott Mexikóban! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy kell! Abban is téved! Molnár Jenő : Hát már most megköti a szerződést a t. miniszterelnök ur Mexikóval? Hiszen a törvény értelmében először is nincs joga megkötni ; de ha megköti is a szerződést, mielőtt az uj autonóm vámtarifát ide terjeszti, gondoskodott-e arról t. miniszter ur, hogy a mostani állapotoknak megfelelőleg ott gazdasági konzulátus utján képviselve legyünk? Ugy-e, nem gondoskodott arról? Mert nekünk igazán semmi érdekünk sincs ott és az osztrák állam fogja majd ott a konzulátust felállitani. Majd meglátja a t. miniszterelnök ur, hogy erre vonatkozólag még költséget sem fognak tőlünk kérni, mert az egész mexikói szerződés csupán Ausztria érdekében lett megkötve. íme, jön az egyik szerződés a másik után. A múltkor a t. igazságügyminiszter ur terjesztett be egy szerződést, a melyről kimutattam, hogy közjogilag mennyire beleütközik az ország törvényeibe. Azt hittük, hogy legalább addig, a mig az 1899 : XXX. t.-czikkben kontemplált időpont el nem érkezik, békében fogják hagyni az országot, és nem fogják folyton emlékeztetni arra, hogy nincs remény, — hiába van az időpont meghatározva a törvényben, — hogy sohasem fogjuk elérni azt, hogy ez az ország gazdaságilag önálló és független legyen, mert a t, miniszterelnök ur fog még száz formulát is csinálni, és mi hiába fogunk innen beszélni. Beszélhetünk, a mit akarunk, ki fog találni a t. miniszterelnök ur mindig egy formulát, és mi örökösen azon rabigában és természetellenes viszonyban leszünk, a melyben ma vagyunk. Én csak arra kérem a t. miniszterelnök urat, ne gondolja, hogy mi ezt nem tudjuk, és ne akarjon bennünket holmi közjogi rabulisztikával kiforgatni. Mi tudjuk minden törvényjavaslatnak az intenczióját, a melyet ide terjesztenek. Széll Kálmán miniszterelnök: Csak gondolják, de rosszul tudják! Molnár Jenő: Méltóztassék megczáfolni, hogy nem létezik ez a tengerentúli járat. Minthogy pedig ez a törvényjavaslat is gátat vet a tekintetben, hogy mi végre hozzájuthassunk ahhoz, hogy az ország önállóan rendezhesse be gazdasági életét: nem járulok hozzá ezen javaslatnak törvényre emeléséhez, hanem kérem utasitani a t. kormányt arra, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ának megfelelően az uj autonóm vámtarifát terjeszsze elő. Addig ehhez a javaslathoz hozzá nem járulhatunk, hanem akkor majd érdemileg újra bírálat alá veszszük, hogy ez a törvényjavaslat közgazdaságilag az ország érdekében van-e vagy sem? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ebből az okból egy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, a mely a következőképen szól (olvassa): »A jelen fölhatalmazási törvény függőben tartásával utasittatik a kormány, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ának második bekezdése értelmében az uj autonóm vámtarifát mielőbb mutassa be, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Gróf Wilczek Frigyes! Gr. Wilczek Frigyes: T. képviselőház! Csak rövid ideig kivánom a t. ház szives figyelmét igénybe venni, annyival is inkább, mert mindazokat, a mik az osztrák és a magyar kormány közt 1891-ben létrejött és 1898-ban megújított szerződésre vonatkoznak, valamint mindazokat, a mik az Adriával kötött szerződésre vonatkoznak, Molnár Jenő t. képviselőtársam épen az imént mondotta el és igy azoknak ismétlésébe bocsátkozni nem akarok. A mit t. képviselőtársam erről az ügyről mondott, ahhoz teljes mértékben hozzájárulok és csak azt az egyet sajnálom, hogy a 48-as és függetlenségi párt épen az ilyen, közjogunkat érintő ügynél oly csekély számban van jelen és különösen oly csekély számban volt képviselve az ülés elején. Én a t. miniszterelnök urnak csupán tegnapi beszédének egy részére akarok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a kereskedelmi viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatban vámtételekről egyáltalában nincsen szó. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondtam! Gr. Wilczek Frigyes: Hát vámtarifáról!.... Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nagy különbség ! Majd leszek szerencsés megmagyarázni ! Gr. Wilczek Frigyes: . .. és hogy ennek következtében ez a mostani törvényjavaslat nem ütközik bele az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-ában lefektetett azon elvbe, hogy a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt a mostam autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő. Hiszen, t. ház, az föltétlenül igaz, hogy vámtarifáról ebben a törvényjavaslatban szó nincsen, de igenis szó van az u. n. legnagyobb kedvezményekről. Minthogy pedig a legnagyobb kedvezmények vámtarifa nélkül el sem képzelhetők, — mert e legnagyobb kedvezmények a vámtarifára vonatkoznak — minthogy azonki-