Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

103. országos ülés 1902 április 29-én, kedden. 155 joga. Először azért, mert pártközi egyezmény folytán jött létre e törvényjavaslat. Nem áll, a mit a t. miniszterelnök ur mond, hogy ennek minden szakaszát ő maga csinálta. 0 sem csinálta volna meg, ha az akkori viszonyok nem kényszeritették volna és ha az ellenzék őt ebben nem támogatta volna. Tehát ezt az érdemet hiába vindikája magának a t. miniszterelnök ur. A pártközi egyezmény alapján sincs joga a t. miniszterelnök urnak ezzel a törvénynyel előhozakodni, de nincs joga magának a törvénynek alapján sem, a mely egy sarkalatos alaptörvény, a melyen rést ütni, a mint tegnap Rakovszky t. képviselő ur kifejtette, nem lehet, mert ez veszedelmes preczedens volna, mert akkor kéthárom hónap múlva előállhat a kormány, hogy most Olaszországgal, most meg Németországgal kössük meg a szerződést. T. ház! A közjogi aggályokat kifejtették tegnap az előttem szólók. De kérdem, azok az indokok, a melyeket a t. miniszterelnök ur tegnap felhozott: a kényszerűség és a courtoisie képezhetik-e az indokát egy szerződés megkötésének két állam között? A courtoisie és kényszerűség előfordulhat privát emberek között, de két állam között nem lehet indoka a szerződés megkötésének. Más szükségességet, más kényszerűséget tud-e a miniszterelnök ur előhozni ennek a javaslatnak törvényre emelésénél? Azt hiszem, nem tud, de ezzel a javaslattal is ugy vagyunk, mint mindazokkal a javaslatokkal, a melyek az ország gazdasági viszonyait érintik. Ausztria érdekében kell ezt a javaslatot az országgyűlés elé hozni. Ha már egyéb indokból nem, már csak azért is ellene volnék e törvényjavaslat törvényerőre emelésének, mert az Ausztria érdekében sürgettetik. Be fogom bizonyítani, hogy ez igenis Ausztria érdekében jön létre, és hogy nekünk Mexikóhoz semmi közünk sincs, nem is volt évtizedeken át. 1891-ben Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter az akkori osztrák kereskedelemügyi miniszterrel megkötötte a szerződést és elosztotta a tengeri forgalmat keletire és nyugatira. A nyugatit átadta nekünk, a keletit megtartotta az osztrák hajózási társaságnak. Ebből az következik, hogy az észak-amerikai járatokat tulajdonképen nekünk, vagyis a mi szubvencziónkkal ellátott társaságunknak, az Adriának kelett volna ellátni. De az Adria kiszolgáltatta ezeket a járatokat az osztrák-amerikai társaságnak. A járatok Triesztből indulnak ki, Fiumét nem is érintik, hanem legelső stácziójuk Nápoly, ugy, hogy ennek a szerződésnek megkötéseért igazán nem érdemes rést ütni és megbolygatni az 1899. évi XXX. t.-cz.-et, a melynek az lett volna a hivatása, hogy végre meg legyen naptárilag határozva a nap, hogy mikor jön az ország abba a helyzetbe, hogy önálló vámterület legyen. Nem hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur ne tudná ezeket a dolgokat és azt hiszem, ő is tudja, hogy a magyar tengerhajózási társasággal volt megkötve a szerződés. Az Adria, a mint mondtam az előbb, átadta ezt az osztrák-amerikai társaságnak; hogy hogyan prosperálnak ezek a vonalak, kitűnik onnan is, hogy négy hajóval kezdték meg a járatokat és ma már 18 hajóval járnak ugyanazon a vonalon. Az Adria, hogy biztosítsa magának ezt a kedvezményt — mert hogy ingjéén nem adta át, és hogy valami nyereség-részesedése van az osztrák-amerikai társaságnál, az bizonyos — mondom, hogy biztositsa magának azt, hogy a magyar kormány erre a vonalra másnak nem ad kedvezményt, a szerződés 31. §-a értelmében kikötötte magának, hogy a magyar kormány kívánságára 600.000 korona szubvenczió mellett o az észak-amerikai járatokat teljesíteni fogja. De akarja-e teljesíteni? Dehogy akarja; csak azt akarja, hogy neki engedélye legyen és szubvencziója erre a vonalra, hogy valahogy a magyar kormány ezt másnak ne adhassa, hanem csak ez az osztrák-amerikai társaság monopolizálja, a melylyel ő társas viszonyban van, s melynek nyereségében részesedik. Hát a magyar képviselőház szemét igy köti be a t. miniszterelnök ur? A helyett, hogy az indokokat elmondaná, azt mondja, hogy courtoisie-ból és kényszerűségből köti meg a szerződést ? Hát azt hiszi a t. miniszterelnök ur, hogy ezen a padon nem ülnek olyan emberek, a kik kutatják a dolgokat és rájönnek azoknak mélyére? íme, lássa t. miniszterelnök ur, vezérczikket is irtak tegnap erről a »Magyar Nemzetiben, pedig ideájuk sincs arról, hogy mi a gyökere ennek a mexikói szerződésnek, hanem feleresztik közjogi rabulisztikával a dolgot. A miniszterelnök ur előáll itt az 1899 : XXX. t.-czikk magyarázatával és vezérczikkeket írnak róla, pedig nem az az indoka a törvényjavaslat előterjesztésének. Dehogy akar a miniszterelnök ur szerződést kötni Mexikóval! Hiszen ha tudtunk várni 34 esztendeig, a mint az indokolás is mutatja, és a mint a t. előadó ur is mondotta, nekünk tulajdonképen semmi szükségünk sincs arra, hogy Mexikóval szerződjünk; várhatunk még két évig. Semmi anyagi érdekünk sem fűződik hozzá, csak épen azt mondják, hogy a mennyiben a diplomácziai érintkezést felvettük, kössük meg a kereskedelmi szerződést is. No látja, t. miniszterelnök ur, nem mondta meg az indokát, de nem is mondhatja meg arról a helyről. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem mondtam meg ? Mindig megmondom ! Molnár Jenő: Azt csak nem fogja megmondani, hogy az egész csak Ausztria érdekében van ? Széll Kálmán miniszterelnök: Mert nem ugy van! Molnár Jenő: Hiszen kimutattam, hogy nekünk semmi érdekünk nem lehet e tekintetben, hiszen az osztrák-amerikai társaságnak van kiszolgáltatva az egész észak-amerikai gazdasági forgalom. Hát a mikor mi azt akarjuk, hogy 80*