Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
10 08. országos ülés 1902 nemzet egyetemes érdeke szorosan összefügg, legfontosabb feltétele a színvonal emelése, ugy a képzettség, mint az etikai követelmények szempontjából. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Méltóztassék most megengedni, hogy, ismét nem egyoldalú osztályérdeket tartva szem előtt, hanem az általános nemzeti érdekek szempontjából foglalkozzam azzal a tervezettel, a mely a jogi r szakoktatásra vonatkozólag ismeretessé vált. Általánosságban felsőbb közoktatási szempontból lehetetlen nem helyeselni azt a felfogást, hogy a felsőbb oktatás deczentralizáltassék. E tekintetben teljesen magamévá teszem Ballagi Géza t. barátomnak a közoktatásügyi tárcza tárgyalása alkalmával előadott felfogását. De ennek az általános, szerintem helyes szempontnak nem szabad a jogi szakoktatás kérdésében elnyomni azt a másik, nem kevésbbé helyes szempontot, bogy az nem szolgálhat rovására a jogi professzió színvonalának, az elméleti jogi képzettségnek. Mikor, t. képviselőház, ez a reformtervezet, általában véve a jogi képzés reformjának gondolata, a mint az most áll előttünk, a tudományos, elméleti képzettségnek a színvonalát egy fokkal leszállítani törekszik, ezzel én egyetérteni nem vagyok képes. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy kell nekünk a jogi szakoktatás reformját megcsinálnunk, hogy az ne csak a számát kisebbítse az, elismerem, aggasztó mértékben szaporodó ügyvédi karnak, hanem egyúttal annak az elméleti képzettsége színvonalát inkább emelje, mintsem leszállítsa. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Természetesen előtérbe tolul itt az a helyes gondolat, hogy a birói és az ügyvédi kéjjesitest egységessé kell tenni, (Ugy van! balfelöl.) Én ezt az eszmét a magam részéről örömmel üdvözlöm, mert visszás helyzetnek kell tartanom azt, hogy a jogszolgáltatás ítélő tényezői elméletileg alacsonyabb képesítéssel bírjanak, mint az igazságszolgáltatás többi tényezői és különösen az ügyvédi kai', a melynek munkája felett a biró ítélkezni van hivatva. Azonban a képzettségnek ezt az egységessé tételét más módon is el lehet érni. E tekintetben nemcsak az elméleti kiképzés szempontjára utalok, hanem rá kell mutatnom a birói állások betöltésének a módjára is, rá kell mutatnom arra, hogy ugy az ügyvédi kar, mint a birói kar szinvonalat emelni fogja különösen az, ha megteremtjük a kapcsolatot és a kölcsönös visszahatást a két professzió közt; az a kapcsolat és az a kölcsönös visszahatás pedig az én meggyőződésem szerint akkor létesülne leginkább, hogy ha — a maga idejében s remélem, hogy az igen t. igazságügyminiszter ur nem fogja azt nagyon messzire elodázni — birói szervezetünk hiányainak pótlására fog majd előterjesztés tétetni, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) ha majd ki fog mondatni az erre vonatkozó reformjavaslatban, hogy birói állásra csak az alkalmazható, a ki hosszabb időt töltött ügyvédi gyaáprilis 23-án, szerdán. korlatban, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mint ez megvan azokban az államokban, a melyekben az ügyvédi és a birói kar szoros kapcsolata, kölcsönös visszahatása magára a jogéletre nézve a legüdvösebb gyümölcsöket termetté századokon át: (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Angliában és Belgiumban. Angliában a legalacsonyabb birói állás betöltésére is legalább hét évi és a magasabb állások betöltésére 10—15 évi ügyvédi praxis szükséges. Krasznay Ferencz: Sincsenek is ott bürokrata birák! Bakonyi Samu: így meg lesz teremtve az együttműködésnek az a hatályossága, a mely igen sikeresen még az anyagi érdekeknek a kultiválását is messze felülmúló mértékben fogja emelni magának az ügyvédi karnak szinvonalat, annak függetlenségét és ebből folyólag a nemzet erejét. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Mondottam, hogy kerülni óhajtom az egyoldalúságot az ügyvédség felfogásában. Hogy ennek bizonyságát adjam, én sajnálattal kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy bizony vannak hibák. Ezek azonban én szerintem okozatok ; okozatai, folyományai annak a helyzetnek, a melyben ma az ügyvédi kar a törvényhozás által elhanyagolt állapotában sínylődik. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Épen azért azt hiszem, hogy ha egyszer a törvényhozás erős kézzel ragadja meg a kezdeményezést az ügyvédség színvonalának és helyzetének javítása czéljából, ezek a hibák, a melyek csak okozatai a mai helyzetnek, önmaguktól fognak kiküszöböltetni. Vagyok bátor itt rámutatni egy körülményre, a mely talán legközelebb áll e tekintetben az élethez, és a melynek hátrányait a közönségnek épen a legszegényebb rétegei érzik a legnagyobb mértékben, vagyok bátor rámutatni a reform egy másik alkotó részére, a végrehajtási törvénynek a reformjára, (Halljuk! HalljuJc!) a melyet az előadó ur előterjesztésében szintén érintett, és a melyet, mint tudjuk, a t. igazságügyminiszter ur is igen helyesen akként vett tervbe, hogy az majd a perrendtartásról szóló törvénynyel egyidejűleg legyen életbe léptetve. Azok a szempontok, a melyek e tekintetben köztudomásra jutottak, olyanok, hogy nem habozom kijelenteni, hogy én azokat legnagyobb részükben helyeslem és magaméivá teszem. A végrehajtási eljárásnak egyszerűsítése, nevezetesen az, hogy ne kelljen külön végrehajtást kérni a jogerős ítélet alapján, hanem, hogy a jogerő konstatálása után közvetlenül, külön beadvány nélkül, jelentkezés utján, lehessen a végrehajtást kérni, olyan intézkedés, mely nemcsak egyszerűsíti, hanem olcsóbbá is teszi az igazságszolgáltatást. Ezt én feltétlenül és kész örömmel üdvözlöm. Helyeslem a t. miniszter urnak azt a tervét is, hogy a végrehajtási törvényben megalkossa a jogszolgáltatás keretében azt a nemzetgazdaságilag is igen fontos intéz-
