Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. 9 Ezért, a nélkül, hogy én a polgári perrendtartásról benyújtott törvényjavaslatnak az ügyvédség állására, függetlenségére vonatkozó egyes sérelmes intézkedéseit most részletekben tenném bírálat tárgyává, csak azt a kívánságot akarom kifejezni magam és pártom részéről, hogy ezen rég óhajtott törvény megalkotása alkalmával kiküszöböltessenek abból mindazon intézkedések, melyek vitiálják, sérelmesen érintik nemcsak ezt a nagy ügyvédi osztályt, hanem az ügyvédi karnak a magyar nemzet egyetemes érdeke szempontjából jogosan megkívánt függetlenségét is. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) A legszorosabb összefüggésben áll ezzel a kérdéssel magának az ügyvédségnek a törvénye, az ügyvédi rendtartás reformja. Nincs napirenden most ez a kérdés, de az igen t. előadó úrtól, a kinek e tekintetben az álláspontját egészen illetékesnek kell elfogadnom, örömmel hallottam azt és tudjuk is a nyilvánosság orgánumainak közleményeiből, hogy az ügyvédi rendtartás reformja elvégre-valahára szintén tervbe van véve. Hiszem, remélem, hogy a régi bajok, a régi nagy sérelmek orvoslást fognak találni az erre nézve benyújtandó törvényjavaslatban. ííem teszem fel az igen t. igazságügyminiszter ur részéről, hogy maga is ne osztoznék mindannak helyességében, a mit én az ügyvédi kar helyzetéről elmondottam, az ügyvédi kar függetlensége, a nemzet nagy érdekei tekintetében hangoztattam. Azonban hibáztatom azt, hogy annak a tényezőnek részéről, a mely első sorban volna hivatva irányt adni e tekintetben, megállapítani azokat az irányelveket, a melyek szerint ez a nagy organikus reform kell, hogy megalkottassék, ezeket az irányelveket még semmiféle alkalommal sem volt szerencsénk hallani. Mint tudjuk, az igen t. igazságügyminiszter ur két irányban is halad ezen a téren, a mennyiben két kiváló ügyvédet is megbízott az ügyvédi rendtartás reformjának elkészítésével. Megbízott egy olyan ügyvédet, a ki az ügyvédi kar számának kötött voltát vallja helyesnek és megbízott egy másikat, ki az ügyvédség szabadságát kívánja e tekintetben is fentartani. (Halljuk! Bálijuk!) Már mostan az igazságügyminiszter urnak ez az eljárása méltán hagyhat minket kétségben az iránt, hogy vájjon ő melyik álláspontot vallja magának. Plósz Sándor igazságügyminiszter: (Halljulc! Halljuk!) A numerus clausus ki van zárva. Sőt utasításban adtam ki, hogy e szerint nem lehet dolgozni, (Halljuk! Halljuk!) Bakonyi Samu: Nagyon örülök, hogy ezen aggodalmamnak hangoztatásával alkalmat adtam az igen t. igazságügyminiszter urnak, hogy már most, közbeszólás alakjában, eloszlassa azon kételyeket, melyek nemcsak az ügyvédségnek egyes rétegeit, hanem, általában véve, a jogász-közvéleményt foglalkoztatták abban a tekintetben, hogy az ügyvédi kar szabadságát ilyen módon kívánja érinteni. Jogéletünknek erről az ágáról szólva, terméKÉPVH. UAPLŐ. 1901 1906. VI. KÖTET. szetesen előtérbe tolul a mostani ügyvédi rendtartás^ számos hiánya. (Halljulc,! Halljulc!) Ügyvédi rendtartásunk a kamarai szervezet alakjában van létesítve. Tagadhatatlan azonban, és ezt minden gyakorló ügyvéd kénytelen bevallani és elfogulatlanul bizonyára az igen t. igazságügyminiszter ur is el fogja ismerni, hogy a kamarai szervezet mostani alakjában a hozzákötött követelményeknek meg nem felel. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Gyengének bizonyultak az ügyvédi kamarák a törvényben reájuk bízott feladatok teljesítésére. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) 27 ügyvédi kamarát szervezett az 1874-iki törvény. E huszonhét ügyvédi kamara az országban terület szerint is ugy van megosztva, hogy egyes ügyvédi kamarák számbeli erővel kiválnak, más kamarák pedig és a legtöbb ilyen, már tagjaik számának csekélységénél fogva sem fejthetik ki azt az erőt, a mely megkívántatik ahhoz, hogy a törvényben reájuk rótt feladatot teljesíthessék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) E tekintetben felhívom a t. miniszter ur figyelmét az egyik ügyvédi kamarának, a debreczeni kamarának jelentésében megpendített azon eszmére, hogy a kamarai területek beosztásánál vegye irányadóul a kir. ítélőtáblák beosztását, csökkentse az ügyvédi kamarák számát, létesítsen a királyi tábla székhelyein tizenegy ügyvédi kamarát; ilyenformán arányosabban tömörülnek az ügyvédek az egyes kamarákban, s a kamarák sokkal nagyobb mértékben fejthetik ki azt az erőt, a melyet tőlük elvár a törvény és joggal vár az egész magyar közönség. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Mindenesetre így nagyobb alkalmat fog nyerni az ügyvédi kar önkormányzatának kifejtésére, a mely önkormán3 r zat ez idő szerint nem teljes, nem teljes pedig azért, mert az autonómia egyik legeminensebb elemét, a kiegészítés jogát a törvény maga részben kiveszi az ügyvédi testület kezéből. A felvételek tekintetében az ügyvédi kamara választmánya a m. kir. Curia felfogásának gyámsága alatt áll, a melynek felfogásáról lehet a legnagyobb elismeréssel megemlékezni, csak egyet nem lehet róla elmondani, hogy állandó volna, hogy bizonyos szilárd elveket tartana szem előtt, mert az folyton ingadozik, és a mint helyesen hangsúlyozta egy kiváló kartársam, gyakran tért enged a túlzó humanizmusnak, tért nyit arra, hogy más jogi professziókban be nem vált, sőt onnan okkal-móddal kiküszöbölt elemek az ügyvédi karba beférkőzve, ennek színvonalát leszállítsák. (Általános tetszés.) Beksics Gusztáv : r Ez igaz! Bakonyi Samu: És ha ez igy van, és ha ennek a sajnálatos körülménynek immár általános elismerésre kell találnia, akkor ebből csak az következik, hogy a megalkotandó törvényben első sorban ezen kell segíteni, mert az ügyvédi kar függetlenségének, a melylyel, a mint mondottam, — és ez felfogásomnak alapeszméje, — a 2
