Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

142 102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. véve, ha pályázatot hirdetnek, bizonyos időt vesz igénybe. Különben a budapesti törvényszéknél levő állajjotokon, a melyekről néhány hónap előtt értesültem, mindenképen segíteni akarok. Mert magam is abban a nézetben vagyok, hogy épen az ország szivében a judikaturának lehetőleg jól kell folynia. A budapesti tábla területén kétségkívül, tudom, restancziák vannak és van magánál a budapesti táblánál is. A vidéki tábláknál a restanczia sokkal kevesebb, számba sem vehető, azt lehet mondani, hogy nincs is. A budapesti táblánál van. Segíteni igyekezem ezen az által, hogy a budapesti táblához a lehető legjobb erőket igyekezem kinevezni. (Helyeslés.) A mi a tömeggondnokságokat illeti, (Halljuk ! Halljuk!) az a kérdés, hogy ki nevezze ki a tömeggondnokokat, megfontolás tárgyát képezheti, (Halljuk! Halljuk!) A konkrét esetet meg fogom vizsgálni, habár ki kell jelentenem, hogy én azt az elnököt, a kiről — gondolom — szó van, oly korrekt uri embernek tartom, hogy egyáltalán nem szabad róla feltenni — egyikről sem tételezem fel — hogy bármely inkorrektséget tudna elkövetni. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) A telekkönyvvezetők sorsát illetőleg a t. képviselő ur tévedésben van, a mikor azt állítja, hogy az 1893 : IV. t.-cz. szerint a fizetési osztályokban egyformán volnának besorolandók a hivatalnokok. Nessi Pál: Meg volt ígérve. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Csak a iizetési fokozatokban, nem a fizetési osztályokban. T. i. egy fizetési osztályban több fizetési fokozat van. A IX. és X. osztályban 3— 3 fokozatban egyformán vannak beosztva a telekkönyvvezetők. Igaz, hogy a IX. és X. osztályban nincsenek egyforma számmal, de láthatja a t, képviselő ur, hogy arra törekszem, hogy lehetőleg igy legyen és ha szaporításra van szükség, a felső osztályokat szaporítom. A segédtelekkönyvvezetők állásán a telekkönyvvezetők szaporításával lehetne segíteni. Tudom, hogy vannak segédtelekkönyvvezetők, a kik nagyon súlyos helyzetben vannak, mert nekik a fizetésrendezési törvény semmiféle előnyt nem nyújtott. Ezeknek a sorsán akarok is javítani; az idén is felvettem hét uj állást, de meg az által is van már rajtuk segítve, hogy a telekkönyvvezetői állások szaporítása következtében nagyobb az előmenetelük, Okolicsányi t. képviselő ur a tárgyalási határnapon kitűzött órákra nézve hozott fel panaszokat ; nevezetesen elvileg sem helyesli, hogy órára tűzetik ki a.

r tárgyalás, és hogy pontosan kell megjelenni. Én azt tapasztaltam, hogy valami nagy baj ebből nem származott. Eddig ugy volt a dolog, hogy 2 órai megjelenés volt, és mindenki az utolsó pillanatban jött, ugy, hogy az a kilenczórai terminus voltakép 11 óra volt. Ha kriminálisban meg tudnak jelenni, czivilis ügyben is megjelenhetnek. A bíróságok azonban tudtommal az igazolás megadásával igen méltányosan járnak el, és a perrendtartásban is segíteni akarok az egyszerű ellenmondás megengedésével. Megjegyzem, hogy a bíróságok maguk is segíthetnek a méltánytalanságon azáltal, hogy az órák különböző járására való tekintettel, a makacsságot nem veszik fel egész pontosan, hanem várnak egy negyed órát. A hosszabb megjelenési időt nem lehet megadni, mert akkor a bíróság idejét nem tudja beosztani, és későn kell elkezdeni a tárgyalást. Azt hiszem, hogy ezekben megfeleltem nagyjában azokra, a miket ezen tételnél méltóztattak felhozni, és kérem a tétel megszavazását és a határozati javaslat mellőzését. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Nessi Pál: T. ház! (Zaj jobbfelöl.) Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. A t. miniszter ur felszólalásomnak egyik részét ugy értelmezte, a mint beszédéből kivettem, hogy azon konkrét esetnek felhozása által talán egy távollevő előkelő, hivatalban levő férfiú korrektségét érinteni akartam volna. Kötelességszerűen kijelentem, hogy az ő egyéniségének korrektségéhez kétely sem férhet. Én csak az eljárás visszásságát akartam ezen egy konkrét példával illusztrálni, mert ez a példa élénkebben beszél, mintha akármilyen hosszú beszédet mondtam volna. Miután már felszólaltam, készséggel elismerem, hogy épen az illetőt tartom egyik legképzettebb biránknak és tisztelettel hajlok meg előtte, mert igazán magas színvonalon vezeti a reá bízott törvényszéket. Épen ez a nagy érdeme szemben a másik törvényszék vezetőjével, a hol az elnök az érdemi részbe be sem foly, hanem tisztán adminisztratív teendőkkel foglalkozik, pedig egy elnöknek, véleményem szerint igenis kötelessége, hogy a szellemi vezetésre befolyást gyakoroljon. Ha a t. ház megengedi, csak két megjegyzést kívánok még tenni a t. miniszter ur beszédére. (Egy hang jobbfelöl: Személyes kérdés!) Xeni személyes kérdésben szólaltam fel, hanem félreértett szavaim helyreigazítása czimén. A t. miniszter ur helyreigazította szavaimat, ott, hol a telekkönyvvezetőkről beszéltem, mondván, hogy ott nem fizetési osztályról, hanem az osztályokon belül levő fokozatról van szó. A mennyiben ugy van — nincs okom kételkedni, ha a t. miniszter ur mondja — akkor ezennel kérem, hogy oszsza be egyformán a fizetési osztályokba ezeket az igazán rosszul dotált tisztviselőket; addig pedig, mig ez megtörténik, lássa el ezeket a szegény embereket működési pótlékkal, mert Budapesten el vannak látva a birák 3—400 frt működési pótlékkal, az aljegyzők és jegyzők 150 írttal, de a telekkönyvvezetők, kiknek szintén nagyobb kvalifikácziójuk van, semmiféle pótlékot nem élveznek. A másik dolog az, hogy az irodaigazgatókról lévén szó, tekintettel arra, miszerint a költségvetés szerint az irodaigazgatók alatt 268