Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. 133 nyerjen a tehetségesebb jogásznemzedék erre a pályára. (Élénk tetszés a néppárton és a szeísöbaloldalon.) Az ügyvédi elemből pedig ki kell küszöbölni mindazt, a mi nem jogászi, a végrehajtási és egyéb funkcziókat, ha már át nem tudunk térni a franczia rendszerre, a melylyel elválasztják az avoué munkájától az avocat munkáját, vegyük ki onnan mindazt, a mi gyűlöletes, a mi kellemetlen, a mi meg nem férő az ügyvédnek, mint jogtudósnak és jogtudónak a foglalkozásával. Minthogy ilyen erőteljes, öntudatos, alapvető munkákra az eddigi igazságügyi kormányzatban tendencziát nem látok, kénytelen vagyok megtagadni az igazságügyi költségvetés ezen tételének elfogadását, (Hosszantartó élénk tetszés, a szónokot számosan üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző: Darányi Ferencz! Darányi Ferencz: T. képviselőház! Az e tárcza keretében felszólalók közül többen meghajtották már zászlójukat az igen t. igazságügyminiszter ur, mint jogtudós előtt. Én ezt a legnagyobb és legőszintébb lojalitással szintén megteszem, megteszem annál szivesebben, mert ezzel a tanítvány háláját óhajtom leróni a mester iránt és a mikor a jogtudósnak elismerést szavazok, kérem, hogy a t. miniszter ur vegye figyelmébe a jogkereső közönség érdekeit és kérését.^ Én röviden most a végrehajtási törvény néhány rossz intézkedését óhajtom itt a t. ház előtt felvetni és ezen rossz intézkedések részben a törvény hiányában vannak meg, részben pedig abban, hogy olyan szakasz van a végrehajtási törvényben, a melynek abban meglennie nem kellene. (Zaj. Elnök csenget.) Az 1881: LX. t.-cz., a mely a végrehajtási eljárást szabályozza, 51. §-ában felsorolja azokat a tárgyakat, a melyek végrehajtás alá nem esnek és ennélfogva le sem foglalhatók. Azonfelül, a mit a néppárt a Molnár János t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatában előterjesztett, hogy t. i. a földművesnek, a gazdaközönségnek évi magva, a gazdasági felszerelések stb., szintén ne legyenek lefoglalhatok, o szakasz r) pontja után külön s) pont alatt még beveendőnek tartanám azt, hogy nem foglalható le a végrehajtást szenvedőnek vagy családjának szükséges bútorzata. (Helyeslés a néppárton.) Alapitom pedig ezt nemcsak a humanizmus törvényeire, de különösen a közgazdasági szükségre. Tudjuk, hogy ma nálunk Magyarországon igen sokan hitelbe vesznek bútort; a bútorkereskedő a tulajdonjog fentartásával, kölcsönügyletképen adja a bútort hitelbe. A midőn igy berendezkedett az illető, megtörténik, hogy ő vagy családtagja mástól vesz hitelt igénybe, a ki meggyőződvén arról, hogy az illetőnek van tisztességesen bútorozott lakása, nem kutatja tovább személyi vagy dologi hitelképességét és bútorzatának értékét meghaladó mértékben, bőven nyújtja neki a hitelt. Ezzel mit érünk el ? Először azt, hogy az a hitelező, a ki akár árut, akár pénzt ad ennek a hitelt kérőnek, könnyelmű hitelezésbe bocsátkozik, tehát mindenesetre koczkáztatja vagyonát, viszont azt a hitelre szoruló egyént a könnyelmű adósságcsinálásra csábítja. Ez tehát mindenesetre káros ugy a hitelt keresőre, mint a hitelt nyújtóra. Van továbbá végrehajtási törvényünknek egy másik intézkedése, a mely azért rossz, mert benne van a törvényben. Éz a 156. §., a mely ekként szól: »Ha valamely ingatlan jószágra több tulajdonostárs közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik végrehajtás: rendszerint csak a végrehajtást szenvedő vagy szenvedők hányadára rendeltetik el az árverés. Ezen szabálytól eltérőleg az egész ingatlanra rendeltetik el az árverés: a) ha annak kikiáltási ára a 200 forintot meg nem haladja: h) ha Budapesten olyan ház- és beltelek árvereztetik el, melynek kikiáltási ára az 5000 forintot meg nem haladja; c) ha olyan ház- és beltelek árvereztetik el, melynek kikiáltási ára törvényhatósági joggal felruházott, illetőleg rendezett tanácscsal biró városokban a 2000 frtot meg nem haladja; ä) ha más községekben olyan ház és beltelek árvereztetik el, melynek kikiáltási ára az 500 frtot meg nem haladja.« En, t. ház, e törvényes rendelkezésben nagy jogsérelmet látok. Mert a mikor az a hitelező hitelt nyújtott annak, a ki pl. a földdarab vagy a ház csak egy részének volt tulajdonosa, akkor tudta, hogy ezt az adóst abból a bizonyos ingatlanból több vagyoni érték nem illeti ós erre nyújtotta a hitelt. Már most kérdem, midőn ő e hitelt realizálni óhajtja, honnan születik meg az a nagyobb, az a kivételesebb joga, hogy elárvereztetheti a nem adós tulajdonostárs részét is, csak azért, hogy magasabb vételár éressék el az árverés utján? Én tehát, t. képviselőház, ezt a törvényt ugy a jog, mint az igazság, valamint a méltányosság, de még a közgazdaság szempontjából is egyszerűen törlendőnek találom. Ezen indokok alapján engedje meg a t. ház, hogy a következő határozati javaslatot terjeszszem elő. (Halljuk! Halljuk!) Utasitja a ház a kormányt, hogy novelláris utón mielőbb terjeszsze be a kormány a végrehajtási törvény módosítása czéljából a következő törvényjavaslatot: »1. Nem foglalható le a végrehajtást szenvedőnek, avagy családjának szükséges bútorzata. Tartozik azonban a végrehajtó az ott talált butornemüeket a jegyzőkönyvben összeírni és megjelölni az okokat, a melyek miatt ő azokat a bútorokat lefoglalhatóknak nem találta. 2. Az 1881. évi LX. t.-czikk 156. §-ának első bekezdésében a kettőspont után ez a sző »rendszerint«, valamint a második bekezdés, illetve ennek a) és d) alpontjai töröltetnek.« Hogy az első pontban foglalt rendelkezés mellé odatettem, hogy a végrehajtó tartozik