Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

102. országos ülés 191 Felvidéknek. A tételt különben elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a néppárton.) Illyés Bálint jegyző: Krasznay Ferencz! Haydin Imre: A nemzetiségi szónokot nem zavarják! Szüllő Géza: A várnai választásokat nem szavazzuk meg. A várnai választás a legcsunyább egész Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ernszt Sándor: Kihagytak ezer választót! Elnök: Tessék a szónokot meghallgatni. Krasznay Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a, szélsőbaloldalion.) Azt hiszem, a tárgyalás ökonómiája és a tárgyalási rend szabatossága azt igényelné, hogy az egyes igazságügyi szakokra vonatkozó felszólalások mindig a megfelelő tételeknél történjenek. Bátorságot veszek magamnak, bár fiatal tagja vagyok a parlamentnek, annak megjegyzésére, hogy eddig nem igen voltunk szabatosak a tárgyalásban. Ugy látszik, igen sok és sokféle feküdt a szivünkön, és tigy látszik, a magyar igazságügy terén igen sok a javítani való, annyira, hogy talán a szónokoknak nem is igen jutott idejük rendszerbe foglalni mondanivalójukat. így történt, hogy beszéltünk sokat, de rebus omnibus et quibusdam aliis és elértük azt, hogy az igazságügyminiszter ur talán nem is lesz képes figyelemmel kisérni és megállapítani, mi az, a mi a legkidomborodóbb és a legsürgősebb teendő. Büvid felszólalásomat pusztán egyetlen tárgynak szentelem és ez a magyar igazságszolgáltatás, különösen az alsóbiróságok működésének mikéntje. Pusztán a bíróságok dinamikáját akarom bírálatom tárgyává tenni; vizsgálni akarom, vájjon a magyar igazságszolgáltatás közegei azoknak a nagy feladatoknak, a melyeket épen a közel levő reformok fognak rájuk róni, meg tudnak-e majd felelni, elég erősek-e tudásban és egyéb kiváló kvalitásokban, a melyeket bírótól, a jövőben a magyar birótól is joggal megkövetelhetnek. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, az igazságügy kérdése nem tartozik azok közé, a melyekre az ellenzéki, mondjuk, a lueziferi örök tagadásnak elve áll. Az igazságügy kérdésében valamennyi tagja a háznak épen azért, mert az egész nemzeté, egyforma jóakarattal és odaadással tartozik működni. Elfogulatlan leszek tehát és ment minden pártszemponttól, ha azzal a tétellel kezdem, hogy jó anyagi, vagy proczesszuális törvények hozására elegendők az alkotmányos tényezőknek, jelesül egészen praktikusan véve, az állami élet élén álló férfiaknak aktivitása és kezdeményezése. De jó igazságszolgáltatást teremteni, az itt hozott törvényeknek erőt és életet adni oly működés, a mely ezernyi ezer vir bonus és justus közreműködését követeli, mindazokét, a kik az igazságszolgáltatás mindennapi munkásaivá lesznek. Ezért, t. képviselőház, a nagy reform, előestéjén KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. VI. KÖTET. április^ 28-án, hétfőn. 129 eszembe jut nekem egy nagy német perjogásznak, "Wachnak a mondása: »]Síincs lelkiismeretlenebb dolog a világon, mint oly törvényeket hozni, a melyeknek végrehajthatatlanságáról előre meg vagyunk győződve «. Én, t. képviselőház, a magyar polgári perrendtartásra, a mely bennünket proczesszuális szempontból is a nagy nyugati nemzetek közé iktat, a mely a teljes szóbeliséget és közvetlenséget van hivatva megvalósítani, erre a nagy reformra magunkat eléggé előkészitettnek, eléggé erősnek, a magyar bírói anyagot ugy, a mint van, ennek a nagy feladatnak megoldására még hivatottnak nem találom. Attól tartok, hogy ezzel is ugy leszünk, mint a mi közgazdasági életünkkel. 30 éve, hogy beléptünk egy modern közgazdaságija, állítólag követeltük annak összes előnyeit, de nem voltunk képesek megadni egy egészséges közgazdaságnak a materiális feltételeit, még a jogrendjét sem. A jogéletnek csak egy terére mutatok rá, a melylyel volt alkalmam foglalkozni: a bányajogra. Nem voltunk képesek megszüntetni 35 év óta, az alkotmány helyreállítása óta Magyarországon azt a ziláltságot, azt a jogi zavart, a mely előáll abból, hogy a magyar kőszénjog az osztrák általános bányatörvénynek, részben pedig az országbírói értekezlet hetedik fejezetének összetételéből előállott keveredek, ha Beöthy Ákos t. képviselőtársam szavait akarnám idézni, azt mondhatnám: jogi kőficz. A tényállás az, hogy a külföld valamennyi vállalkozóját elriasztottuk, a magyar vállalkozókat pedig elidegenítettük teljesen attól, hogy kőszénjogokat szerezzenek, még inkább attól, hogy kőszénbánya-vállalkozásba bocsátkozzanak. Azt hiszem, a t. képviselőház bányajogászaí tudják ezt az anarchiát és azért feleslegesnek tartom a dolgot részletezni, csak arra mutatok rá, hogy a mily

7 kevéssé voltunk elkészülve egy modern közgazdaságnak az exigencziáira, ép oly kevéssé vagyunk elkészülve az uj proczesszuális jogi életre. Nem lesz meg az emberanyagunk hozzá, nem leszünk képesek azt megvalósítani, annak életet adni. A midőn ekkép a magyar bíróságok dinamikáját veszem bírálat alá, igyekezni fogok nemcsak a hibákat, hanem legjobb ítéletemhez képest az orvosszereket is megjelölni. Ha a bíróságok anyagát mindenekelőtt a tudás szempontjából vizsgálom, sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar bírói karnak nagy anyaga, nagy része azokból az ifjakból telik ki, a kik az u. n, ad hoc tanulásnak az áldozatai. Az ad hoc tanulás nem más, mint csakis a vizsgára való tanulás, A nagy átlagról szólva, nem akarom azokat az erős egyéniségeket kárhoztatni, a kik, daczára a vizsgarendszernek, elég önállóak arra, hogy tanuljanak. De nálunk nincs kötelező szeminárium és igy nincs eszköz arra, hogy az ifjút állandó és tudatos tanulásra szorítsuk. Tanáraival sincs meg az a belső érintkezés, a melyet pl. a német egyetemek professzorainál látunk, a kik nyilt 17