Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-102
128 102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. vivő kereskedelem útja Magyarországon vitt át. A magyar királyok megtalálták azt a bizonyos óvszert az internaczionalis kereskedelem ellen, a melylyel a saját magj^ar külön érdekeiket meg tudták védeni, a megállitási jogban. T. i. feljogosítottak bizonyos városokat, mint tudjuk, Pozsonynak megvolt ez a privilégiuma, és megvolt Budának, vagy jobban mondva Pestnek és más városoknak is, bogy az átvonuló kereskedőket megállíthatták és azt mondhatták nekik: én adok az árudért annyit, a mennyiért ott el akarod adni; elsőbbségi jogom van, megveszem tőled. Ez volt a nemzeti érdek megvédése. De ez azért nem tette tönkre a kereskedelmet; mert ez alapon fejlődött az akkor tovább. Nagyon sokat említhetnék még a múltból, a mi illusztrálhatná azt, hogy ezen internaczionalis kérdésben, a kereskedelmi jogban, a mely akkor még embrióban volt, már meg lehet találni a nemzeti motívumot, ha másban nem, a védekezésben. (Ugy van! a néppárt padjain.) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy Mandel Pál t. képviselő urnak még egy szemrehányására reflektáljak, a melylyel kapcsolatos Issekutz Győző t. képviselőtársamnak a zárszava, az utolsó mondata. Ballagi t. képviselőtársam akkor itt ült, és véghetetlenül örült, hogy egy fenomenális uj formula akadt, a melylyel a kormánypárti képviselők megszavazhatják a költségvetést, T. i. azt mondotta Issekutz Győző igen t. képviselőtársam : »Befejezem beszédemet és kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom; elfogadom pedig azon bizalomnál fogva, a melylyel a kormány, s az igazságügyminiszter ur iránt viseltetem. Nem. pártállásom teszi azt, hogy elfogadom, hanem a bizalom, a melylyel a kormány iránt viseltetem, szabja meg pártállásomat, s ebből önként következik, hogy ezen bizalomból kifolyólag szavazom meg a költségvetést.« Ez az a fenomenális formula, a mely az igen t. képviselő urnak nagyon tetszett és valószinüleg Issekutz Győző képviselő urnak is, mert különben el nem mondotta Yolna. (Helyeslés a néppárton.) Rakovszky István: Furor ideális! Simonyi-Semadam Sándor: Ez a formula nagyon rossz. Rossz azért, mert hiszen a költségvetésnek, a mint tegnapelőtt röviden jeleztem, el- vagy el nem fogadása nem lehet bizalmi kérdés. Én, mint ellenzéki ember kijelentem, hogy az igazságügy miniszter úrban, mint jogtudósban bizom. Mandel Pál és Issekutz Győző képviselő urak most azt vetették a szememre, hogy ez esetben miért nem fogadom el a költségvetést. Hát nem fogadom azt el, nem azért, mert nem bizom az igazságügyminiszterben, nem is azért, mert nem bizom a kormányban, — pedig nem bizom benne — hanem nem fogadom azt el egyedül egy rossz uzus folytán. Tulajdonképen a költségvetést kötelessége volna mindenkinek elfogadni, mert senkinek sincsen joga megtagadni a kormánytól a kormányzás eszközeit. (Helyeslés a néppéirton.) Azonban egy rossz uzus fejlődik itt ki, a mely elég helytelen, mert az ilyen formulák azután nagyon alkalmasak arra, hogy ezt a téves parlamenti felfogást tovább jJántálják és nagyra növeszszék, holott világosan helytelen dolog. A bizalom kérdését fel lehet vetni az appropriácziónál. Ott lehet arról szó, bogy valaki bizik-e vagy nem a kormányban, és annak megfelelőleg azután megszavazhatja vagy meg nem szavazhatja az appropriácziót. De nem lehet erről szó a költségvetésnél. (Helyeslés a néppárton.) Ez az egyedüli oka annak, hogy Issekutz Győző képviselőtársam formulájára és Mandel Pál t. képviselőtársamnak nagyon hangzatos ellenvetésére reflektálok. Mert Mandel Pál t. képviselő ur azt mondja: mindenki megéljenzi az igazságügyminisztert és mégsem fogadják el a költségvetést. Hát itt nincsen kontradikczió; csak a gyakorlatban van. Ne méltóztassék tehát tovább vinni ezt a praxist és ha a t. ház megállapodik egyszer abban, hogy a költségvetés el vagy el nem fogadásának kérdését nem tekinti bizalmi kérdésnek, akkor ezzel módot nyújt az ellenzéknek is arra, hogy ha a költségvetést helyesnek, jónak találja, azt sans géné elfogadja. (Helyeslés a néppárton.) Ezek azok, a melyekkel reflektálni akartam az ellenem felhozott ellenvetésekre, és a törvényszékek ós járásbíróságok keretén belül ezen két kis tételre. (Elénh helyeslés és éljenzés a néppárton.) Gr. Teleki Sándor jegyző: Haydin Imre! Haydin Imre: T. képviselőház! A vita előrehaladott stádiumában csak egész röviden bátorkodom a t. miniszter ur figyelmét felhívni arra a tarthatatlan jogszolgáltatási állapotra, a melyben Trencsén vármegye egyik járása, a kisucza-ujhelyi járás sínylődik. A kormányzat ujabban egészen helyesen azt az irányzatot követi, hogy a bírósági és politikai területeket igyekszik lehetőleg összeegyeztetni. Trencsén vármegyében csupán a kisucza-ujhelyi járás az, a mely eddigelé külön járásbírósággal nem bírt, ugy, hogy e járásnak 30.000-nél többet számláló lakossága, ez a szegény nyomorúságos viszonyok között élő nép, kénytelen a szomszéd járásokba elzarándokolni, hogy a bíróság előtt megjelenhessen. Ez nagy anyagi és időbeli veszteség arra a szegény népre. De visszás ez a körülmény az érdekelt járásbíróságokra is, mert munkájukat annyira felszaporitja, hogy nagy személyzetük daczára is alig képesek azzal a pontossággal és gyorsasággal végezni munkájukat, a melyet a jogszolgáltatás terén méltán meg lehet kívánni. Ugy a közönség, mint pedig a jogszolgáltatás érdekeinek szolgálna tehát a t. miniszter ur akkor, ha egy járásbíróságnak Kisuczaujhelyen való felállításával, ennek a visszás állapotnak végét vetné. Ajánlom ezt az ő igazságos figyelmébe, annál inkább, (Zaj a néppárton. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) mert a magyarság feltétlen érdeke, hogy mentől több értelmi központja legyen a
