Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-98

98. országos ülés 1902 szolgáltatás. Én azonban akkor, midőn ujabban és igen belyesen minduntalan hangoztatják a harmóniát az állami életnek különböző funkeziói között, nem vagyok képes ezt a klasszifikácziőt elfogadni és szembeállítani az igazságszolgáltatás fontosságát a közigazgatás fontosságával. Merem állítani az igen t. miniszterelnök ur felfogásával szemben, hogy mégis a legfőbb súlyt az állami élet feladatainak helyes betöltésében az igazságszolgáltatásra kell fektetni, és ennélfogva a legfőbb és legjogosabb követelés az lehet, hogy mikor a tisztviselői kar fizetésének javítására gondolunk, első sorban épen az igazságszolgáltatás közegei helyzetének javítására legyünk figyelemmel. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha az igen t. előadó ur azt mondja, hogy ez a javítás eddig azért késett, mert nem lehet kiszakítani az állami élet egyes tényezői helyzetének javítását az általános tisztviselői kar helyzetének javítása tervéből, ezzel szemben rá kell mutatnom arra a tényre, hogy az államhatalomnak egy más tényezőjével szemben nem volt ily skrupulózus a t. törvényhozás és a t. kormány, nevezetesen a hadsereggel szemben. (Elénk felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Igaz! TJgy van!) A tisztikarral szemben ez az aggály nem merült fel előtte soha. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Rámutatok arra, hogy kiszakítva az általános fizetésrendezés keretéből, két alkalommal rendezték a tisztikar fizetését. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) És ha szembeállítjuk azt a mértéket, a melyet alkalmaznunk és követelnünk kell a bíróság tagjaival szemben, azzal, a melyet alkalmazunk a kvalifikáczió szempontjából a tisztikarnak legalább alantasabb közegeire, akkor az aránytalanság oly nagy, oly elijesztő, hogy valóban szomorúan kell ebből azt a konzequencziát és azt a tapasztalatot levonnunk, hogy Magyarországon nem a közigazgatás fontosabb mint az igazságszolgáltatás, hanem mindkettőnél és az államélet valamennyi ágazatánál a legfontosabb, mert első helyre állíttatik, a militarizmus minden követelménye. (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon : Igaz! Ügy van!) Kubik Béla: Bécs^ parancsol! Bakonyi Samu: Én, t. ház, látom azokat az akadályokat, a melyek késleltetik a tisztviselői kar fizetésének általános rendezését, de én ezeket az akadályokat nem respektálom akkor, midőn azon bírói kar helyzetének javítását kell követelni, a melylyel szemben a teljes elismerésnek lobogóját készséggel hajtom meg erről a helyről. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Már a legutóbbi fizetésrendezésről szóló törvényben, az 1893 : IV. törvényezikkben azt tapasztaljuk, hogy az elsőfolyamodásu bíróságoknál, eltekintve a kir. táblai czimmel és jelleggel való felruházástól, a legjobb dotáczió 2400 frt, ellenben a legkisebb 1100 frt, t. i. a kilenczedik osztálynak harmadik fokozata. Ha figyelembe veszszük ezzel szemben azt, hogy a bírói állás betöltéséhez április 23-án, szerdán. 7 nemcsak nagy elméleti kvalifikáczió és gyakorlati hosszasabb működés kívántatik, hanem az a 26-ik életév betöltéséhez is van kötve és ha figyelembe veszszük, hogy ennél az ellátásnál az összes illetékekkel együtt sokkal magasabb díjazásban részesülő tagja a tisztikarnak nincs ehhez a megszorításhoz kötve, ugy, hogy ezt a dotácziót a hadseregnek legfiatalabb tagja, egy fiatal hadnagy már 18 éves korában elérheti, akkor mindenki igazoltnak fogja látni azt a kijelentést, hogy Magyarországon, fájdalom, nem a mi belső államéletünk egyik vagy másik ága, hanem a hadsereg követelménye, a hadsereg szelleme uralkodik. (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Bécsnek parancsa! Bakonyi Samu; Én tehát sürgősnek, elodázbatatlannak, minden más tekinteten felülállónak tartom a bíróság helyzetének javítását. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Azt mondja az igen t. előadó ur, maga is átérezvén e felfogás helyességét, hogy az idei költségvetés már számot vetett ennek a követelménynek sürgős voltával és reámutat különösen arra, hogy a kezelő személyzet helyzetén igyekszik javítani a t, igazságügyminiszter ur, a mikor — a mint ő kifejezi magát — a legalsó fokozaton levő páriák helyzetét törekszik rendezni 135 írnoki állásnak megszüntetésével, illetőleg irodatisztek közé sorozásával, de mindjárt megjegyzi, hogy ez a dijnokok számának apasztása árán volt lehetséges. Nessi Pál: Szép kis sjsórolás! Bakonyi Samu: Ha páriákról beszél az igen t. előadó ur, ezt elfogadom, mert csakugyan többé-kevésbbé a magyar államnak páriái közé sorozhatok ezek a becsületes, hű munkások. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azonban, ha a páriák helyzetében fokozatot lehet felállítani, akkor azoknak a szegény dijnokoknak helyzetét kell a legalsó fokra helyezni. Családos emberek ezek nem kis számmal és igen sokan most kenyerüket veszítik. (Mozgás és felkiáltások a szélsobaloldalon: Szégyen! Gyalázat!) Azt mondja az igen t. miniszter ur a költségvetés indokolásában, hogy ezzel szemben a megmaradt dijnokok helyzetét kívánja javítani. A költségvetés részleteiből azonban kitűnik, hogy nemcsak az írnokok számának apasztásával, illetőleg irodatiszti osztályokba való sorozásával áll elő az igen t. kormány felfogása szerint a dijnokok száma apasztásának szüksége, hanem, hogy a kezelést, mint mondja, gyorsabbá, átláthatóbbá, tisztábbá tegye, gépirónőket alkalmaz az egyes bíróságoknál nagyobb számmal, a mi természetszerűleg megint a dijnokok számának apasztását vonja maga után. Azonban áttérek már most, ezen látszólag aprólékos szempontoknak jelzése után, azokra a nagyszabású reformokra, a melyeknek tervét ismerjük, a melyeket érintett a t. előadó ur és a melyek közül az általános polgári perrewltar-