Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

120 iOÍ. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. Rendes kiadások. Személyi járandóságok: 69.720 korona. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Dologi kiadások : 4600 K. Rendes kiadások összege: 74.320 K. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. 40 K. Elnök: Megszavaztatik. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Királyi Ítélőtáblák. Rendes kiadások: XXII. fejezet, 5. czim. Rendes bevételek: XI. fejezet, 4. czim. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok: 2,309.910 K. Farkas József jegyző: Hortoványi József! Hortoványi József: T. képviselőház! Azok után, a miket az igen t. igazságügyminiszter ur tegnap mintegy programmszeriileg kifejtett, a melyek legnagyobb részét helyeslem, csak pár szóval akarom igénybe venni a t. ház figyelmét arra nézve, hogy mindazon üdvös eszmék és reformok közül, melyeket a miniszter ur keresztülvinni akar, elfelejtett egyet, a legszükségesebbet és a legsürgősebbet, azt, hogy tegye lehetővé, hogy az a birói kar, melynek kezében ez a jog élő joggá változik, ne csak a legnyomorultabb létminimummal láttassék el, hanem tétessék számára lehetővé, hogy magát képezhesse. Csak egypár momentumra vagyok bátor rámutatni, első sorban arra, hogy a biró, a inig a királyi tábláig jut, milyen nyomorúságos fizetéssel van ellátva. Az albirák száma 1060; azok fizetése kezdődik 1100 forintnál, azután lesz 1200 és azután 1300. így volt ez húsz évvel ezelőtt is. Azóta mindenütt változtatták a fizetéseket, csak nálunk stagnált és maradt a dolog ugy, hogy annak a szegény embernek nemcsak hogy a létminimuma nincs biztosítva, mert azt tudjuk, hogy 1100 forintból sem a fővárosban, sem a vidéken megélni nem lehet, hanem, én nem akarok hasonlatokat felhozni, de azt tudom, hogy faluhelyen az a parádés kocsis, a 600 forint béréből és libériájával jobban kijön, mint az a szegény albíró. Ilyen fizetéssel ott kínlódik 7—8 évig, a mig előremegy; semmiféle segélyforrása nincs, ha fennakad, apró kölcsönökkel jön olyan függési viszonyokba, a mely a legkevésbbé sem alkalmas a birói függetlenség megóvására. De hagyjuk ezt; elmegy a törvényszékhez. 1200 törvényszéki biró van és azoknak, azt mondhatni, egy közönséges polgári család megélhetésére szükséges létminimumuk van, mely kezdődik 1600 frton, azután megy 1800-ba, ennek az 1200-nak talán 10%-a az, a ki kap a kimutatás szerint 5000 korona fizetést. Nem vitatható az, hogy egy biró, a midőn abban a korban van, hogy családjáról is kell gondoskodnia, ebből tisztességesen meg nem élhet, de még kevésbbé lehet szó arról, hogy saját önképzéséről, könyvek szerzéséről gondoskodhassak; dolgozik mint a rabszolga, reggeltől estig. Belátták e helyzet tarthatatlanságát máiSzilágyi Dezső idejében, behozták a korpótlékokat, a melyeket a bírák 10 évi szolgálat után megkapnak. És mi történik ? Gondolom, Polónyi Géza interpellálta itt akkor Szilágyi Dezső akkori minisztert, hogy ez a korpótlék állandóan megmarad-e a biró fizetésében vagy nem? Szilágyi Dezső kijelentette, hogy ez a bírónak szerzett joga, ez tőle semmi körülmények között el nem vehető. Akkor egy minisztertanácsi határozat is volt, és a bírónak legalább ez az egy jótéteménye megvolt, hogy minden 10 évi szolgálat után számithat erre a nyomorúságos segélyre. Mi történt azonban a Szilágyi Dezső után következett igazságügyminiszter ur alatt? Egy egyszerű szokást hoztak be, mikor az a biró, mondjuk, az 1600-as fizetésből az 1800-asba lép, akkor ezt a szerzett jogot, ezt a tizedéves pótlékot teljesen beszüntették, ugy, hogy ezen előlépésnél tulajdonképen csak 50 frt javításban részesült. Ez, t. ház, azt hiszem, a legnagyobb méltánytalanság azzal a birói karral szemben, a mely különben is a lehető legnyomorultabban van dotálva. (Igaz! Ugy van! balról.) De most jön a harmadik anomália: mikor átmegy a királyi táblához, hosszú és kitartó munka után, az avanszirozás igen nehéz, mert összesen 113 táblai birót látok itt felvéve, a kik közül 103 a 6000 koronás, 104 pedig az 5000 koronás fizetést élvezi. Az a törvényszéki biró, a ki megkapja a személyi pótlékát és mondjuk, hogy vizsgálóbíró, a mely czirnen most szintén külön kap díjazást, akkor már rámehet 3700 frtra. Ha ő táblabíró lesz, táblabírónak a második osztályban az ő fizetése 3330 frt, beáll tehát az az anomália, hogy az előlépés folytán 400 írttal kevesebb fizetése van. Ez olyan aránytalanság, a melynek megszüntetésére kell törekedni. De van ennél még sokkal érdekesebb és fontosabb dolog, a királyi táblai fizetéseknél és ez az a nagy aránytalanság szemben Ausztriával és Horvátországgal. Utalok arra, hogy Ausztriában csak 1899-ben is emelték a VI. rangosztály fizetését; most az ugyanabban a rangsorozatban levő horvátországi és osztrák bírónak minimális fizetése 3300 frt, nálunk 2500; a differenczia a két fizetés közt 800 frt. Már az első osztályban 3000 a magyar biró fizetése, 4000 frt az osztráké meg a horváté, tehát ezer forinttal kevesebb fizetése van a mi biráinknak. Már pedig a dualizmus szempontjából sem járja, hogy nálunk olyan alacsony legyen a fizetés, a mikor tudjuk, hogy a királyi táblai bírónak a szükségletei olyanok, hogy létminimumát sem képezi az a rongyos kis fizetés, a melyet ma élvez. De meg azonkívül a budapesti kir. Ítélőtáblánál az a furcsa helyzet állott elő, hogy mig a vidéki táblabírák mindegyikének van külön szobája,