Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. 121 nálunk ugy építették a táblát, mint a képviselőházat, ugy, hogy van egy fényes csarnok, de a bíráknak hivatali szoba már nem jutott és igy maguk kénytelenek saját lakásukban hivatali szobáról és annak fűtéséről és világításáról gondoskodni és ezért egy krajczár fizetésjavitást sem kapnak. T. ház! Tudom, hogy nagyon nehéz a fizetésfelemelésről gondoskodni, de, megvallom őszintén, egy általános vélemény van a birói karban és ez az, hogy a magyar igazságszolgáltatás a kormányzat szemében épen olyan üzleti objektum, mint a dohány vagy szesz, mert nyerekszik rajta az állam. De erre csak épen azon szempontból utalok, hogy, ha azokat a bélyegeket, a melyeket az állam a jogkereső közönségtől beszed, erre fordítják, ezeket a bajokat bátran orvosolni tudjuk. A pénzügyminisztérium tárczájában kimutatott bélyegjövedelmek között, igaz, vannak olyanok is, a melyek nem tisztán igazságügyi czélokra szolgálnak; de joga van az igen tisztelt miniszter urnak azt követelni, hogy az igazságszolgáltatást igénybevevők részére megkülönböztetésül másszinü bélyeget alkalmazzon és akkor ebből magából annyi költség fog rendelkezésére állani, hogy a saját jövedelméből mindezeket a dolgokat szanálhatja és mindezeken a dolgokon segíthet. T. ház! Nem fárasztom a t. házat, csak egyet fogok kérni az igazságügyminiszter úrtól és ez az, hogy mihelyt a pénzügyminisztérium tárczájából kiveheti azokat a jövedelmeket, a melyek voltaképen az igazságszolgáltatást illetik, kezdje el a fizetésjavitást ugy, hogy az albirónak adja meg azt a fizetést, a mely ma a törvényszéki birót illeti. Sokra rug, de én azt hiszem, t. ház, el fogja ismerni mindenki, hogy ma már oly állásnak, a melyben annyi ember vagyona, szabadsága, sőt becsülete felett Ítélkeznek, legalább 1600 frtos létminimum kell, hogy megélhetése biztosíttassák és ne ezen mostani pár száz forint maradjon, a mennyi minden kereskedősegédnek van; és fokozatosan folytassa a javítást a törvényszéki és az ítélőtáblai bíráknál és különösen a tábláknál — hiszen itt már oly kevesen vannak — azt a javítást legalább hozza be, a mely az osztrákoknál van, azokkal a megfelelő pótlékokkal, a melyek azoknál vannak ; s ha ezt megteszi, akkor, t. ház, azt hiszem, hogy a legszükségesebbet megtettük és én meg vagyok arról győződve, hogy akkor az igen tisztelt igazságügyminiszter ur azon törvényjavaslatokat és reformokat, a melyeket behozni akar, tisztességesen dotált bíró kezében jó kezekben fogja látni, mert akkor annak a bírónak lehetővé teszszük, hogy ne csak anyagi gondokkal foglalkozzanak, hanem tanuljanak, törekedjenek előre; akkor annak kezében nem lesznek ezek a jogok megfojtva, hanem a rossz törvények is jó eszközök lesznek, ugy, a mint látjuk ezt a külföldön. De mivel, t. ház, én erre nézve nem az KÉFVIT. NAPLÓ. 1901 1906. VI. KÖTET. igen t. miniszter ur, hanem a kormány részéről reményt nem ^táplálhatok, ezért a tételt nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Nagyon örülök, hogy a t. képviselő ur felszólalt és alkalmat adott nekem, hogy némely dolgokról megemlékezzem, a melyek eddig a tárgyak halmaza mellett elkerülték figyelmemet. Több oldalról ugyanis felhozatott a birák fizetésjavitásának a kérdése, a mint most a t. képviselő ur is igen behatóan szives volt arról szólani. Ez a kérdés egyrészről összefügg az általános fizetésrendezéssel. Nem lehetséges tehát külön, igazságügyileg, bizonyos részét a képviselő urak óhajának megvalósítani. Ide tartozik nevezetesen az, a mit a táblabírák fizetésére nézve előadott. Ha a táblabírák fizetését felemeljük, akkor kénytelenek leszünk a VI. fizetési osztályban lévő összes tisztviselők fizetését felemelni, mert jól tudom azt, hogy bíráink között igen sokan vannak, a kik ezt a fizetést bőven megérdemlik, de vannak mások között is ilyenek, nevezetesen, hogy csak egy közelfekvő példát említsek, az igazságügyminiszteri osztálytanácsosok között is, a kik bizony azért a fizetésért nagyon erősen megdolgoznak. Olay Lajos: Nem olyan fontos a szolgálatuk! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Dehogy nem oly fontos, hiszen osztályt is vezetnek! Oiay Lajos: Fontosabb az igazságszolgáltatás ! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt a fizetést nem kell emelni, hanem csak azt, hogy általában kell emelni a fizetést és mivel épen Ausztriára méltóztattak hivatkozni, megjegyzem, hogy Ausztriában sem pusztán az igazságügyi szakba tartozók fizetése van emelve, hanem általában a tisztviselők fizetése. Hiszen a fizetésemelés kérdését a kormány már az idén a lehetőség szerint némileg orvosolni akarja; épen most folyik ebben a kérdésben a tanácskozás. De ne méltóztassék ebből a válaszomból folyólag azt hinni, hogy én az igazságügyi alkalmazottak sorsáról nem akarok gondoskodni Az intézkedéseknek egész sorát akarom felvenni az életbeléptetési törvénybe, a melyek ma fenforgó számos viszásságot orvosolni hivatvák, és a melyek a fizetésekre, az anyagi helyzetre is visszahatnak. Nem akarom ezeket most részletezni — ámbár mondom, itt van már a tervezetben az intézkedésnek egész sora — annyival kevésbbé, mert ezek még csak tervezetet képeznek, a melyet még nevezetesen a pénzügyminiszter úrral kell tisztába hoznom. Legyen szabad egy panaszra még csak pár szóval reflektálnom, (Halljuk! Halljuk!) arra t. i., hogy a pótlékok megszüntetése körül nem járunk el szabályosan. Csak arra kérem a t. képviselő urat, hogy méltóztassék elolvasni az