Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-98

6 98. országos ülés 1902 (Helyeslés.) Ugyancsak helyes és üdvös intézkedése volt az igazságügyminiszter urnak az az intézkedése, hogy a jogegység érdekéhen a használt perorvoslatokra hozott birói határozatokat szintén az »Igazságügyi Közlöny«-ben időnkint puhlikáltatja. Krasznay Ferencz: Még sincs jogegység! Rohonyi Gyula előadó: De idővel lesz! Krasznay Ferencz: A polgári jogban abszolúte nincs! Rohonyi Gyula előadó: Ezeket a közleményeket a szaklapok, de szükség esetén a napilapok is átveszik és kétségtelen, hogy az igazságügyminiszter urnak ez az intézkedése nagyban hozzájárul a jogegység eléréséhez. Miután rövid előadói beszédemben, ugy hiszem, kimutattam, hogy az igazságügy miniszter ur nemcsak a tárczájánál alkalmazott tisztviselőknek, de a jogkereső közönség érdekeit is szivén hordja, miután kimutattam, hogy az igazságügyszolgáltatás érdekeit, az igazságügyi szükségleteket, helyesen fogta fel és azoknak fedezéséről helyesen gondoskodik, a pénzügyi bizottság nevében ajánlom, hogy az imént felolvasott központi igazgatási első kiadási tételt, 565.757 koronát méltóztassék megszavazni. (Helyeslés jobbról.) Farkas József jegyző: Bakonyi Samu! (Halljuk ! Halljak!) Bakonyi Samu: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljak!) A mikor először van szerencsém itt a házban felszólalással megkezdeni parlamenti kötelességem teljesitését, megvallom, nagyon szívesen maradnék meg a szakszerű kritika terén az igazságügyi költségvetéssel és az igazságügyi politikával szemben. Ezt az óhajtásomat azonban előadásomnak egész vonalán, fájdalom, nem valósithatom meg, mert, a mint lesz szerencsém kiemelni, az a szerencsétlen államjogi helyzet, a melyben Magyarország Ausztriával szemben van, (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) állami igazgatásunknak és kormányzatunknak még ama terére is, melyen mégis leginkább érvényesül a magyar állam szuverenitása és önállósága, kiterjeszti csápjait és onnan is ragadja áldozatait. Épen ezért bírálatomban az igazságügyi politikával szemben pártállásomból kifolyólag és azon megtisztelő megbízás folytán, melyben pártom részesített, hogy t. i. álláspontját a költségvetéssel szemben képviseljem, ezekre a sérelmekre is ki kell terjeszkednem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azonban az a párt, melyhez nekem tartozni szerencsém van, egész parlamenti működésében számos bizonyságot szolgáltatott arról, hogy a tárgyilagos kritika mezején ott, a hol az elismerés helyén van, ezzel sem kivan fukarkodni. Én tehát előterjesztésemnek mindjárt kezdetén készséggel ismerem el azt, hogy, noha az igen t. igazságügyminiszter urat most, költségvetésének tárgyalása elején még nem volt szerencsénk hallani, az ő munkaterve mégis ismeretes előttünk azokból a nyilatkozatokból, melyeket legutóbb is április 23-án, szerdán. tett, a melyek hozzáférhetővé lettek téve mindnyájunk részére a lapokban; készséggel ismerem el, hogy ez a munkaprogramm érdemes és méltó egy öntudatos igazságügyminiszterhez és az igazságügyi politika vezetőjéhez. A reformoknak egész sorozata áll előttünk. A jogélet átalakításának domináló eszméit ismerjük meg abból a tervezetből, melyre főbb vonásokban a t. előadó ur is az imént rámutatott. Ezeknek a domináló eszméknek keretében leszek bátor gyenge erőmhöz képest a tárgyilagos kritika kötelességét teljesíteni. (Halljuk ! Halljuk!) Első sorban, az igazsághoz hiven, rá kell mutatnom arra, t. képviselőház, hogy igazságszolgáltatásunk fejlődése szempontjából, a reá fordított áldozatokat tekintve, túlságosan nem panaszkodhatunk, ha figyelembe veszszük, hogy az igazságügyi költségvetés milyen módon emelkedett. Ha egy pillantást vetünk az igazságügyi költségvetéseknek végösszegére és látjuk, hogy 1872-ben az első szervezés alkalmával a költségvetés 10 millió írton felüli összegre rúgott és ezzel szembeállítjuk, hogy ma, 1902-ben csaknem 43 millió korona fordittatik az igazságszolgáltatás czéljaira, e tekintetben, ismétlem, a fejlődésnek külső képét láthatjuk magunk előtt. Azonban, ha figyelembe veszünk egy nagyon is fontos körülményt, azt nevezetesen, hogy az igazságszolgáltatás és a jogélet terén szedett állami jövedelmek nem az igazságügyi tárczánál irányoztattak elő és nem ott számoltatnak el, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem a pénzügyminiszter urnak költségvetésében és zárszámadásában, és ezeket megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobbrészt törvénykezési bélyegekből, és egyéb, szintén a jogéletet terhelő bélyegekből, továbbá a jogilletékekből és a törvénykezés terén felmerült u. n. leletekből az 1900. évi zárszámadás szerint 23 és 45, összesen tehát 68 millió korona van elszámolva, a pénzügyminisztérium idei költségvetésében pedig 69 millió koronát meghaladó összeg van előirányozva ; mig, a mint már emiitettem, az igazságügyi költségvetésnek kiadási rovata 42,923.000 koronát tüntet fel, akkor, ha ezt a két számot összevetjük egymással, megtaláljuk a nyitját annak a sanyarú állapotnak, a melyre az igen t. előadó ur igen helyesen mutatott rá, hogy t. i. a magyar igazságügyi piolitika nem helyezhet arra jogosan megkivánható súlyt, hogy az ő alkalmazottai, első sorban a birák és a bírósági személyzet a kellő dotáczióban részesüljenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én a helyes igazságszolgáltatásnak fő biztositékát a magam részéről abban látom, hogy bíróságaink ugy láttassanak el, a mint az megilleti az állami életnek legfőbb tényezőjét. Igaz ugyan, hogy az igen t. miniszterelnök ur a költségvetésnek általános tárgyalása során vagy talán a belügyi tárcza tárgyalása alkalmával azt a gondolatot fejezte ki, hogy az állami életben talán még fontosabb a jó közigazgatás, mint a jó igazság-