Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. 109 Nem akarom tovább folytatni ezeket az eseteket. (Halljuk! Halljuk! balról.) Csak itt van ínég egy eset. Egy fuvaros a budapesti vasúti pályaudvarról három ízben lopott egy-egy darab vasat, mindannyiszor szenet vásárolt rajta, — családja igen nagy nyomorban volt, — s a szénnel szigorú téli időben otthon befűtött. Ezért hathavi börtönre Ítélték. Ez is benn van a »Jogtudományi Közlöny«-ben. A legutóbbi eset a múlt héten történt, ez a Rudoí községbeli eset, a mely szintén nagy feltűnést okozott. Plósz Sándor igazságiigyminiszier: A láncz! Visontai Soma: Igen! A mikor a családi ház lángokban állott, egy szegény asszony látva azt, hogy elég, a családi házból, a melyhez igen régi emlékek fűzték, egy kis darab kocsilánezot elvitt emlékül. Minthogy azonban a ház tulajdona vitás volt, tehát nem tekintették ugy, mint saját házát, és hathavi börtönre ítélték. (Mozgás.) Plósz Sándor igazságiigyminiszter: De még nem jogerős az ítélet! Visontai Soma: Még nem jogerős, ez tény. Már most a t. miniszter ur azt mondja, hogy ő ezeken a bajokon novella utján akar segíteni. Méltóztassék megengedni, hogy egy kérelmet intézzek a miniszter úrhoz. Nagyon jól tudom, hogy a rendszeres törvényekkel bizonyos hiányokat a jogélet terén jobban lehet pótolni. De azért ma sehol a világon nincsen ország, a hol annyira ragaszkodnának a nagy, nehéz, súlyos és rendszeres törvények megalkotásához, mint Magyarországon. Ma mindenütt az egész világon az az elv uralkodik, hogy ha valamely hiány mutatkozik a jogélet terén, akkor azon rögtön kell javítani. (Helyeslés a szclsöbaloldalon.) Nincsenek azok a nehéz jogtudósok, a kik abból is ambicziót igyekeznek csinálni, hogy mindig vastag, nehéz büntető-kódexeket alkossanak. Ott van Francziaország, az csodálatosan megmutatja, hogy mennyire képes lépést tartani a haladó korral, daczára annak, hogy ott még mindig a Cöde pénale és az Instruction criminelle van érvényben. Esetről-esetre hoznak kisebb törvényeket és így revideálják a büntetőjogot, igy revideálják a perrendtartást és egyéb törvényeket is. Nálunk a t. miniszter ur maga a t. ház előtt beismerte, hogy az egész vonalon nagy hiányok vannak, hogy embereket ártatlanul börtönöznek be. A legutóbbi főügyészi rendelettel bebizonyította, hogy segítségre van szükség, hogy a királyhoz folyamodjanak, hogy igy tegyék jóvá a jogszolgáltatás bűneit esetről-esetre. Azt kérdezem: miért nem fogadja el az igazságügyminiszter ur a jogászközönségnek azt az óhaját, hogy addig is, mig az egész novella elkészül, — mert hiszen napról-najjra megtörténhetik, hogy embereket ártatlanul ítélnek el — a 338. §-t három szóval módosítsa? (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Hogy áll a dolog, t. miniszter ur? A t. miniszter ur jól tudja, hogy a büntető-törvénykönyv 340. szakaszában van a hiba, mely azt mondja, hogy öt évig terjedhető fegyházzal büntettetik a lopás, ha az oly körülmények közt történik, a melyeket a 336. szakasz 3., 4., 5. és 6. pontjai irnak körül. Ezen pontok alá szubszumáltatnak azok az esetek is, a melyek közül egynéhányat a t. ház előtt bátor voltam felsorolni. Már most hogyan állunk? Tiz esztendő óta az emberek sok százai, talán az állampolgárok ezrei ítéltetnek el ártatlanul, mert hisz kellő ellenőrzés eddig nem volt, csak most kezdik el. Azonban tervbe van véve egy nagy, rendszeres novella megalkotása. A t. miniszter ur ezt az egy hiányt sem igyekezett eddig kiküszöbölni. Pedig tény az, hogy, ha a második szakasznak a végéhez, vagyis ahhoz, hogy »öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő,* hozzáfűzzük ezt a néhány szót egy kis novelláris stílizáczióval, hogy »ha a lopott tárgy értéke ötven forintot meghalad,« ha ezt hozzáteszszük egy kis rövid törvényjavaslattal, a melyet egy óra alatt le lehet tárgyalni, akkor mindennek a visszásságnak vége van. A t. miniszter ur észrevehette, hogy a jogászközönség ebben az irányban fejtette ki óhajait és én a magam részéről is kérem a t. miniszter urat, megjegyezvén, hogy, a mennyiben erre a t, miniszter ur hajlandósággal nem bir, én akkor rövid néhány nap alatt magam fogom a törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszteni. Hogy más országokbiin mennyire esetrőlesetre csinálják a törvényeket és pótolják a hiányokat, ezt bizonyítja a franczia törvényhozás. Azért említem ezt fel, mert ehhez is akarok még néhány szóval hozzászólni. (Halljuk! Halljuk !) A franczia törvényhozás előtt ismét három vagy négy ikyen törvényjavaslat van, a mely esetről-esetre való javítást czéloz. Csak nem régen hozták be Francziaországban a feltételes ítélkezésnek a rendszerét és most már egy uj törvényjavaslat van a franczia kamara előtt, a mely ennek az intézménynek angol minta szerint való továbbfejlesztését czélozza, a mely kimondja, hogy oly esetekben is, a mikor az illető terhelt bűntett vagy vétség miatt még büntetve nem volt, az általa elkövetett bűntett vagy vétség pedig a két évi fogházat és az okozott kár a 300 frankot túl nem haladja, akkor is a vizsgálóbíró a terhelő gyanú megállapítása után u. n. ordonnance de simple avertissement-t bocsáthat ki. Azután ott van a franczia kamara előtt egy érdekes törvény, a mely azt mondja, hogy olyanokat, a kik még büntetve nem voltak, a korrekezionális bíróság dorgálással sújthat, a helyett, hogy kimondja a büntetést, ugyancsak a franczia kamara előtt fekszik egy ilyen novella, a mely tekintettel arra, hogy a franczia jury igen sok vádlottat felment azért, mert azt látja, hogy nagyon szigorú a büntetés és nem akarja a vádlottat ilyen szigorú büntetésnek alávetni, mert nem ő tőle függ az enyhítő körül-