Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

106 101. országos ülés 1902 kezd a szeretet a szabadság iránt és a rokonszenv a hajlandóság, a jog és igazság iránt és a mint az államélet egész vonalán, az alkotmányos küzdelmeknek egész körében azt látjuk, hogy sülyedni kezd a társadalomban és az államban a jog- és igazságszeretet s a szabadság iránti ragaszkodás és annak helyes felfogása, ugyanazon okoknál fogva és ugyanazon arányban terjed a gyűlölet a jogvédő osztálylyal, az ügyvédséggel szemben. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert a jogvédő és az ügyvédi osztály, t. ház, nem azokból az urakból áll csak, a kikre tegnap méltóztatott hivatkozni, hogy a szegények 40 frtos váltópöreivel foglalkoznak és borzasztó sok költséget számitanak fel. Hanem áll ez az osztály azokból, a kik élethivatásukat sokszor, mint méltóztatnak tudni, nehéz időkben és nehéz viszonyok közt arra szánják, hogy embertársaikat és az állami életben megnyilatkozólag a jogot megvédjék és képviseljék. És Magyarországon, különösen a mi sajátságos alkotmányos és közjogi helyzetünknél fogva, a jogvédő osztálynak még különös hivatása van, mert nemcsak a magánjogi élet egész területén, de a közjog területén is abban kell lelnie hivatását, hogy a magánjog ápolása mellett a közjogoknak, a magyar nemzet alkotmányjogának és a magyar nemzet hagyományainak is élénk őre és istápolója^ legyen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És azért látjuk összes nemzeti küzdelmeinkben és nehéz napjainkban, a nemzet legnehezebb óráiban és válságaiban, — jól tudja a t. miniszter ur — hogy mégis csak ebből a jogvédő osztályból, a melynek tagjai ismerik a törvényeket, ismerik a törvények történelmét, tanulmányozzák, figyelemmel kisérik az alkotmány fejlődését is, kerültek ki Magyarország nagy férfi ai és apostolai, a kik nemcsak a magán-, de a közjog terén is megvédik mindenkor a nemzet érdekeit. (Igaz! TJgy van! Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Plósz Sándor igazságíigyminiszier: Nem én hoztam fel azt a vádat! Visontai Soma: Azért látjuk, hogy Magyarországon évek óta az igazságügyminiszter itt a parlamentben és a kormányzat körében is mindig nemcsak szoros adminisztraczionális dolgaival foglalkozik, hanem valahányszor magyar közjogi kérdés, valamely komplikáczió vagy vita felmerült, mindig az igazságügyminiszter volt az, a ki a házban a közjognak is magyarázója, hű őre és ápolója volt. (TJgy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) Ha igy fogjuk fel az ügyvédi és jogvédői osztály hivatását, — a mint nem kétlem, hogy a t. miniszter ur is igy fogja fel, — akkor ne méltóztassék azon csodálkozni, hogy a mikor oly nagy alkotásról van szó, mint a polgári perrendtartás, az igazságügyi kormányzattól ez az osztály egy kis jelét várja annak is, hogy nemcsak a törvények száraz követelményei szerint vagy az elmélet és gyakorlat vivmányai április 26-án, szombaton. szerint, — mondjuk igy, — odaállítja arra a helyre, a hol épen mint szükséges rosszat, — a mint rá fogok térni — szükségesnek látja, hanem oly helyen és oly pontokon, a hol repntaczionális kérdést csinál belőle a jogvédői osztály, a t. miniszter ur is ezen osztály előtt némileg, legalább is kis mértékben, deferálni méltóztassék. Azért van az, hogy a t. miniszter ur csodálkozott tegnap azon — mert nem akarok a polgári perrendtartás kritikájába bocsátkozni, hiszen nem most van annak ideje, — azért volt az, hogy a t. miniszter ur tegnap oly különösnek találta, hogy az ügyvédi osztály a polgári perrendtartás keretében rang-, rend-, állás- és bizalmi kérdést csinál abból, hogy a válópereknél nem eresztik be az ügyvédet a békéltető tárgyalásra. Azt mondta a t. miniszter ur: minek ereszszék oda be az ügyvédet, a mikor, — a mint egy elmés viczczel a kérdést elütni óhajtotta, — az anyósokat sem bocsátják be ezekre a békéltető tárgyalásokra. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ebből láthatja a t. miniszter ur, — csak például hozom fel, — hogy az ügyvédek reputaczionális és bizalmi kérdésként állítják ezt a tényt oda és nem foglalkoznak erősebben a többi kérdéssel sem, mint azzal, hogy miért nem bocsátják be a jogvédőt olyan bizalmas órában a biró elé, mondom, ebből láthatja, hogy az ügyvédek nem anyagi szempontból fogják fel helyzetüket, hanem tisztán erkölcsi szempontból, mert nem azért vetették fel e kérdést, hogy annak az egy tárgyalásnak költségét megnyerhessék, ezt talán elismeri a miniszter ur, hanem reputaczionális szempontból, mert fájdalmasan érintette őket, hogy ez az egy pont is azt látszik bizonyítani, hogy bizalmatlanság uralkodik az ügyvédi osztály iránt. Ne méltóztassék a t. miniszter urnak sem a franczia törvényre hivatkozni, sem a kánonjogra, mert bár igaz, hogy ott a régibb törvényekben ez igy van statuálva, de már a német birodalmi perrendtartásban nem ugy van, ott a biró nem zárja ki... Plósz Sándor igazságügyminiszter: Kizárhatja a biró! Visontai Soma: ... de nem feltétlenül van ez mondva, mint a perrendtartás javaslatában. Szóval, az ügyvédség azt hiszi és a t. miniszter ur is érzi ezt, mintba az igazságügyi kormány az ő helyzetét, az ő állását, hivatásának komolyságát és szükségszerűségét nem ugy mérlegelné egészen, a mint azt az ügyvédi osztály megérdemelné. Pap Zoltán: Ez általános hiedelem, mert minden jel arra mutat! Visontai Soma: Látjuk, ugyanezen perrendtartást végigtekintve, hogy nem indokolatlan talán az a felfogás, a melyre előbb hivatkoztam, hogy a t. miniszter ur, bár talán elismeréssel látszik lenni az ügyvédi osztály iránt, nem fogadja be őket a jogszolgáltatás tényezői közé, mint oly tényezőket, melyekre nehéz és válságos időkben, a jogszolgáltatás komoly pillanataiban