Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

104 101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. osztálya, folyton fluktuál, még pedig azon egyszerű okból, hogy Iába alatt megingott a föld, vagyis hogy a kisbirtokot folyton parczellázzák és az gyors egymásutánban gazdát cserél. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy az ujabb nemzetgazdászati elvek és rendszerek szerint a föld megszűnt stabil tőke lenni, s lett mobil tőkévé, a minek kapcsán nálunk is akárhányszor találkoznak olyanok, kik nem azért vesznek földbirtokot, hogy azt gyümölcsöztessék, t. i. megmunkálják, és annak csak a hasznát élvezzék, hanem azért, hogy azon nyerészkedjenek, hogy azt kizsarolják és azután, mint akármely más kihasznált árunak salakját, potom áron tovább adják. Hogy ez nem hivatása a földnek, nincs, ki ne tudná; és hogy a földnek ezen kizsarolását, a földdel való ezt az üzérkedést meg kell gátolni, nincs, ki ne érezné. Más országokban történtek is e tekintetben egyes remediális intézkedések, még pedig kitűnő eredménynyel. Mi néppártiak is folytonosan arra törekszünk, hogy a kisbirtokot a fiuktuácziótól és az üzérkedéstől megmentsük és erre nézve egy igen alkalmas remediumot javasoltunk többször, t. i. ahomesteadeintézményt. Mind ez ideig azonban süket fülekre találtunk a kormánynál. A végrehajtási törvény reviziója alkalmából bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Utasitja a t. ház a kormányt, hogy a foglalásmentes birtok-minimum megyénkint való meghatározására törvényjavaslatot nyújtson be mielőbb a t. ház elé és az ép most revízió alatt álló végrehajtási törvénytervezetbe befoglaltassa a következő intézkedést: A törvény által megyénkint részletesen meghatározott birtokminimum, valamint az ennek műveléséhez szükséges gazdasági eszközök és állomány, vagyis: két ló, vagy két ökör, egy tehén, vagy négy juh vagy négy kecske, az öszszes takarmány és szalma, valamennyi gazdasági eszköz, a következő év vetőmagja s mind az az élelmi szer, mely a család fentartásához a legközelebbi aratásig feltétlenül szükséges, sem adóhátralékért, sem egyéb tartozásért sem le nem foglalható, sem el nem árverezhető.« T. ház! Legyen szabad ugyanezen alkalommal egy rövid megjegyzést, panaszt vagy kérelmet — a mint méltóztatik a t. miniszter urnak felfogni — előterjesztenem. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) A végrehajtásról szóló törvény 51. § ában a többi között a következők állanak (olvassa): »Végrehajtás alá nem esnek és ennélfogva le nem foglalhatók: a végrehajtást szenvedő és háznépe részére szükséges öltözetek, ágynemüek, továbbá ugyanezek részére a legszükségesebb élelmi és tüzelő szerek a legközelebbi 15 napra, végre a szükséges konyha- és konyhaedény;«... nemkülönben a »keresetmód folytatásához, a polgári rendeltetés betöltéséhez és a személyes biztonsághoz szükséges fegyverek;« . . , »az iparosok, gyármunkások és napszámosoknak szükséges munkaszerei; az iparosoknak feldolgozás alatt álló anyagkészlete 50 frt érték erejéig;« továbbá »a végrehajtást szenvedő és háznépe eltartásához szükséges egy tehén, vagy e helyett a végrehajtást szenvedő választásához képest négy juh, vagy négy kecske, úgyszintén ezen állatok részére egy hónapi időtartamra szükséges takarmány;« végre, »a végrehajtást szenvedő által tulajdonul birt és általa házilag rnivelt vagy mivelteíett szántóföldek bevetéséhez szükséges vetőmag 5 hektolitert meg nem haladó mennyiségben.« T. ház! Ez igy van megírva a törvényben, és ez igen humánus, igen helyes intézkedés, de az már sem nem humánus, sem nem helyes intézkedés, hogy a praxisban egészen másképen történik ezen törvénynek végrehajtása, mint a milyen a törvény az elméletben. (Ugy van! TJgy van! a néppárion.) Hiszen talán méltóztattak igen sokszor hallani, vagy személyesen is látni azt, hogy a szegény embernek utolsó dunnáját is elviszik, utolsó vánkosát is kihúzzák a feje alól a törvény határozott tilalma ellenérc. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a széls'Jbdloldalon.) Nagyon jól tudom, hogy azt felelheti erre a t. igazságügyminiszter ur, hogy miért nem élnek az illetők jogorvoslattal ? Először is, t. miniszter ur, azért, mert azok a szegény emberek akárhányszor nem is tudják, hogy annak a végrehajtónak nincsen hatalma és joga elvenni tőlük azt, a mit elvesz; másodszor pedig azért, mert még ha tudják is ezt, nem tudják, hogy hol kezdjék a dolgot; hová menjenek panaszra, és igy történik azután, hogy teljesen tönkre mennek, és abszolúte semmijük sem, marad. (TJgy van! Ugy van! a néppárton.) Én tehát arra kérem a t. miniszter urat, hogy a végrehajtókat, mint alantas közegeit, utasítani méltóztassék, hogy szigorúan és pontosan a törvény szabványaihoz tartsák magukat. Újból ajánlom javaslatom elfogadását, (Élénk helyeslés a néppárion.) (Az elnöki széket Tallián Béla alelnök foglalja el.) Farkas József jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. igazságügyminiszter ur beszédén, különösen annak egyik részén, bizonyos melankolikus vonás vonult végig. Azt mondta, hogy bocsássanak meg neki azért, hogy megcsinálta a polgári perrendtartást, illetőleg az egész vonalon megalkotta a szóbeliséget és a közvetlenséget. Különös benyomást gyakorolt ez az ő érzékenysége, mert ebből az látszik, hogy míg ő nem bír a kellő fogékonysággal azon elismerések iránt, a melyekkel az ő mostani alkotásai találkoznak, másrészt zokon látszik venni a bírálatnak minden erősebb megnyilatkozását, a mely törvényjavaslatának némely intézkedésére vonatkozik. Igaz az, — és én meg tudom érteni, —