Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. :> tisztviselők sorsa tekintetében. A mint méltóztatnak tudni, az igazságügyi tárczánál körülbelül 2500 kezelési tisztviselő van alkalmazva, ezeknek csak tiz százaléka szolgál a magasabb fokozatokban és 90°/o-a a legalsóbb fokozatban. El lehet képzelni, hogy ilyen aránytalanság mellett milyen nehéz volt az előmenetel és milyen kevés reménye volt az ambieziózus, szorgalmas, kötelességtudó, de a legalsóbb kezelési fokozatban szolgáló tisztviselőnek az előmenetelre. Ezen a bajon segíteni kellett, mert nem lehetett megengedni az igazságügyi kormánynak továbbra azt, hogy az igazán lelkiismeretes tisztviselő semmiféle előmenetelben vagy nagyon csekély előmenetel kilátásában részesüljön és ezért áldozza fel egész tevékenységét, egészségét és erejét az állam szolgálatában. A birói fizetési fokozatokat illetőleg, bár a birói javadalmazások sem felelnek meg az igényeknek és a megélhetési viszonyoknak, mégis a munkás, szorgalmas, a kötelességtudó, a jól kvalifikált bírónak megvolt legalább kilátása, hogy előre mehet. Legalább ez a remény tartotta fenn a birót, szerény fizetése, javadalmazása mellett. Pedig a birói függetlenséget csak akkor biztosithatjuk, ha a tisztességes megélhetést, családja ellátását, gyermekei tisztességes nevelését biztosítottuk. S míg ezt nem teszszük, addig bizonytalan lesz a birói függetlenség alapja, Azonban a kezelő-tisztek a legalsó fokozatban voltak azok a páriák, a kiknek alig volt némi előmenetelre kilátásuk. Ennek következtében az igazságügyminiszter ur, a dijnokok létszámának általános apasztása mellett, 156 állással szaporította a második fokozatba tartozó irodatisztek létszámát és ennek ellenében 165 írnoki állást szüntetett meg. Már most megszűnvén 165 állás a legalsóbb fokozatban és megszaporittatván 156 állás a következő fokozatban, kétségenkivül ezáltal az előmenetel lényegesen meg fog javulni. De nem állt meg itt az igazságügyminiszter ur. 12 telekkönyvezetőnek a IX. fizetési osztályba való sorozásához, 7 segédtelekkönyvezetőnek telekkönyvezetővé való előléptetéséhez, 6 irodatisztnek a IX. fizetési osztályba ós 27 fogházfelügyelőnek szintén a IX. fizetési osztályba való sorozásához szükséges költségeket már a jelen költségvetésbe felvette. Tehát az összes kezelési i-angfokozatok javadalmazását lényegesen javította és az előmenetelre való kilátást is megjavította. Azt hiszem, a t. igazságügyminiszter ur ezzel kimutatta, hogy szivén hordozza az igazságügyi tárczánál alkalmazott tisztviselők ügyét és boldogulását. De nemcsak a hivatalnokokkal, s azok érdekeivel szemben bir kellő érzékkel, hanem a jogszolgáltatást kereső közönség érdekei iránt is. Mert egyrészt a kodifikáczió munkálataival odatörekszik, hogy az eljárást mentül egyszerűbbé, olcsóbbá és jobbá tegye, másrészt azáltal, hogy a járásbíróságokat telekkönyvi hatóssággal ruházza fel, fokozatosan hozzáférhetőbbé teszi a jogkereső közönségre nézve az igazságot szolgáltató hatóságokat. (Helyeslés jobbfelöl,) így a jelen év folyamán is 6 járásbíróság ruháztatott fel telekkönyvi hatósággal, ugy, hogy már csak 32 olyan járásbíróság van, a melynek nincsen telekkkönyvi hatósága, de a mely, azt hiszem, 4—5 esztendő leforgása után telekkönyvi hatósággal fel lesz ruházva. A többi járásbíróságok törvényszéki székhelyen működvén, azokra nézve telekkönyvi hatóság berendezésének szükségessége úgyis elesik. A mi már most a kodifikácziót illeti, mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a magyar polgári perrendtartásra vonatkozó törvényjavaslat a folyó év elején, január végén, beterjesztetett, hogy ez a javaslat az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott és ott nemsokára tárgyalás alá kerül. De különben a ház szakférfiai tudomással bírnak arról, hogy az általános polgári törvénykönyv első tervezete annak idején elkészülvén, az erre vonatkozó különböző részek indokolásai a szakkörökkel közöltettek és épen a napokban jelent meg a két utolsó kötet: a kötelmi jogra és az öröklési jogra vonatkozó indokolás, mely szintén széjjel fog küldetni a szakkörökhöz a végből, hogy azok véleményüket elmondván, az igazságügyminiszterium ezen vélemények alapján végleges szövegéhen megállapíthassa az általános polgári törvénykönyv tervezetét és azt javaslat alakjában a háznak beterjeszsze. (Helyeslés jobbfelol.) Köztudomású dolog, hogy az igazságügyi minisztériumban egyébként is serény munkálkodás folyik a kodifikáczió terén. Munkában van a büntető-törvény revíziója és munkában van az ügyvédi rendtartás is. Kívánatos volna, hogy ez a törvény mentül hamarább elkészüljön és kellően egyesítse a közérdeket és az ügyvédségnek, mint karnak, érdekeit is, mert manap már az ügyvédség kérdése valóságos társadalmi kérdéssé alakult. (Halljuk! Halljuk!) Tudják a t. képviselőház tagjai azt is, (Halljuk! Halljuk !) hogy a katonai büntető-eljárásra vonatkozó törvényjavaslat elkészült, elkészítette a közös hadügyminiszter és közölte a két állam honvédelmi miniszterével, közölni fogja azután a két állam igazságügyi minisztériumával is. Ezek megtévén észrevételeiket, talán nemsokára elérkezik az az idő, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Talán!) hogy ezt a javaslatot is a képviselőház tárgyalhatja. Ballagi Géza: Nehéz munka az! Rohonyi Gyula előadó: Nem ugyan kodifikaczionális kérdés, de némileg rokontermészetű az igazságügyminiszter urnak az az intézkedése, hogy az igazságügyi orvosi tanácsnak 10 év óta beadott szakvéleményeit és az erre vonatkozó birói határozatokat, gyűjtemény, könyv alakjában nemrégiben kiadta. Ezzel tájékozva lesz nemcsak az igazságügynél szolgáló orvosi szakközönség, de a jogászközönség is és így büntető judikaturánk e részben egyöntetűbbé fog válni.
