Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

101. országos ülés 1902 végett az államnak jó törvényekre, képzett, fenkölt szellemű bírákra és jogtudó, szorgalmas, becsületes ügyvédekre van szüksége. Minthogy az igen t. ház nagyobb pártjainak szónokai mindezen követelményeket szabatosan, tüzetesen és szakszerűen tárgyalták és megvitatták, én ezen alkalommal csak egy kérdést leszek bátor felhozni és ez a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás föltételét képezi, a melyet a mostani demokratikus korban mellőzni nem lehet. Ezen kérdés pedig a bíráskodás, a törvénykezés nyelvének a kérdése, Olay Lajos: Csak magyar lehet Magyarországban ! Semmi más! Veszelovszky Ferencz: Tudvalevő dolog, hogy a törvényhatóságok biráskodásának idejében az igazságszolgáltatás nem magyar ajkú hazai nyelveken is eszközöltetett és ezen állapot a nemzetiségi törvényben, az 1868 : XLIY. t.-cz. §-aiban is fentartatott. De ha ez nem is lett volna igy, a mint volt, maga az igazság kiszolgáltatásának nagy érdeke, a jelenkornak szabadsági és jogegyenlőségi irányzata és elve, nemkülönben a bíráskodásnak, a törvénykezésnek kultúrai, közművelődési hivatása is a nép nyelvének használatát feltétlenül megkövetelik. Ezeken kívül azonban, t. képviselőház, viszonyainkat, helyzetünket tekintve, egy igen fontos momentum tekintetbe veendő és ez az, hogy hazánk szomszédos népeinél az igazságszolgáltatás azon népek nyelvén eszközöltetik, és hogy a mi népeink ezt igen jól tudják. Morva-, Cseh-, Szilézországokban három nyelven történik az igazságszolgáltatás, Gtalicziában, Bukovinában három nyelven. Nagy Mihály: Azt a békességet akarják itt is? (Nagy zaj.) Veszelovszky Ferencz: Stájerországban, Karinthiában három nyelven, Horvátországban, Dalmátországban, (Nagy zaj. Elnök csenget.) Szlavóniában szintén. Nessi Pál: Ideális állapotok lehetnek ott! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Veszelovszky Ferencz: Ezen kérdés elbírálásánál azonkívül még azon nagy garanczia sem mellőzhető, sem hagyható figyelmen kivül, melynél fogva a perlekedő fél a perét, ha az az ő nyelvén vitetik, maga is átolvashatja, vagyoni szabadság és más tekintetben a tökéletes biztonságot megszerzi, még pedig ugy ügyvédjével, mint a bírósággal szemben. Az igazság kiszolgáltatásának az olcsósága, a közvetlensége, a szóbelisége a nép nyelvének használatát okvetetlenül megkívánja, feltételezi. T. képviselőház! En ezen nézeteimet, én ezen kívánalmaimat a haza iránti szeretetből felhoztam és azokat nemcsak az igen tisztelt igazságügyminiszter urnak, hanem az egész háznak és összes pártjainknak a figyelmébe ajánlom. A magyarság ezáltal nemcsak, hogy semmit április 26-án, szombaton. 103 sem veszít, hanem ellenkezőleg, igen sokat nyer, mert csak ezáltal fogja érvényre juttatni a szabadságot, a jogegyenlőséget és a testvériséget. A XX. évszázad kezdetén ugyanis a népek életében egy sajátszerű hullámzást látunk, a mely hullámzásnál a hullám teteje, a hullám hegye felé olyan nézetek, olyan jelszavak, olyan elvek iparkodnak tódulni és haladni, melyek az emberiség közszabadságának és a kis népek létezésének nem igen kedveznek: a népek közötti darvinizmus, a mely szerint a nagyobb, erősebb nép a kisebb, gyengébb népet felszívni, felfalni, tönkretenni iparkodik; másodszor az állami mindenhatóság, az omnipotenczia, a melynél az egyes ember érdeke, léte mit sem jelentene, hanem a közérdek miatt bármikor feláldozandó lenne, elmerülne; a túlzott naczionálizmus, a mely a népek között gyűlöletet teremt és azokban állatias ösztönöket ébreszt; a vallási és osztályi türelmetlenség, a mely a vallást, az egyházat és az osztályokat saját érdekében hatalmi eszközül felhasználni iparkodik. Ezen hullám völgyében, tövében a szabadságot, egyenlőséget és a testvériséget majdnem elmerülve látjuk. Ha a hullám hegye, teteje felé tódulni iparkodó jelszavak hosszabb időn át érvényben maradnak, akkor a kisebb népeknek, a melyek közé a 20 millión aluli népeket is bátran számithatjuk, el kell satnyulniok, tönkre kell menniök. Minthogy Magyarország a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget meg nem tagadhatja, minthogy továbbá a keleti népeket épen ezen szent fogalmak alapján van hivatva maga körül tömöríteni, azért voltam bátor szóba hozni ez alkalommal a nyelvi szabadság kérdését. Ámbár az igazságszolgáltatás terén tanúsított haladás kétségen kívüli, a mi körül az igen t. igazságügyminiszter urnak elhervadhatatlan érdemei vannak, ámbár bírósági szervezetünk nagyjában bevált, és bíráink, valamint a kezelő személyzet a fizetés emelését már azért is megérdemlik, mert munkájukkal az államnak sokkal többet szereznek, mint a mennyit az egész igazságügyi előirányzat kitesz, mind a mellett én a költségelőirányzatot ellenzéki álláspontomnál fogva, de azért sem fogadhatom el, mert a bíráskodásból, a törvénykezésből az én tót népem nyelve ki van zárva. Farkas József jegyző: Molnár János! Molnár János: T, képviselőház! Az igen t. igazságügyminiszter ur azt mondotta tegnap, hogy tervezi a végrehajtási törvény revízióját. Erre vonatkozólag óhajtanék néhány megjegyzést tenni. A házon kivül, de meg a házon belül is, sokszor hangoztatják, — és nagyon helyesen — hogy ki kell építeni a magyar nemzeti államot. De hogyan építsünk olyan talajon, a mely folytonosan variál, fluktuál, ingadozik? Már pedig az a népréteg, a melyen a nemzet nagy épülete emelkedik, a mely a nemzet gerinczét és oszlopát képezi, t. i. a kisbirtokosok, a kisgazdák