Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

102 101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. dásának kérdése nem lehet soha bizalmi kérdés. Mert egy pártnak sem joga — kivételes esetektől eltekintve — megtagadni az államkormánytól, bárminő legyen is az a kormány, a szükséges eszközöket arra, hogy az államkormányzatot tovább vihesse. Sohasem helyes a költségvetést a bizalmi kérdés szempontjából bírálni, Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ez már érdemleges polémia. Tessék félremagyarázott szavai helyreigazításánál maradni. Simonyi-Semadam Sándor: Ebben értettek félre első sorban. Ennélfogva mi nem azért tagadtuk meg a költségvetés elfogadását, mert mi ezt bizalmi kérdésnek tekintettük, hanem azért, mert hibának tartjuk azt, hogy pl. a múlt parlamenti harczok alkalmával, mikor a néppárt elfogadta a költségvetést, a volt miniszterelnök ur felállott és azt mondta, hogy ezt bizalmi kérdésnek tekinti; és igy az ellenzék abba a kellemetlen helyzetbe jutott, hogy a költségvetés elfogadásával látszólag bizalmat szavazott az akkori miniszterelnöknek. Ha mi bizonyosak leszünk az iránt, hogy a költségvetés megszavazását nem fogják bizalmi kérdésnek tekinteni, akkor nagyon szivesen elfogadjuk a költségvetést. Ez volt az első félreértés. A második félreértés az volt, hogy én a kereskedelmi, a csőd-, a váltótörvénybe oly befolyást kivánok belevinni, oly magyarságot, a mely ellenkeznék a kereskedelmi törvénynek, s egy szóval a hiteltörvényeknek internáczionális természetével. Ez távol volt tőlem. Én azt mondtam, hogy mindazon törvényekbe, a melyek internáczionális természetűek, csupán annyi magyarságot kell belevinni, hogy a magyarság zöme, a magyar földmivelő nép mind az ellen, a mi abban káros lehet rá nézve, védelmet találjon. Nem tudom, nem ütközöm-e megint a szabályokba, ha illusztrálni akarom ezt a gondolatomat. A kereskedelmi törvény 258. §-a feltétlen kereskedelmi ügyletté minősiti azon vételt, a mely továbboladási szándékból történik. így pl. az a lókoreskedő paraszt, az a tikász, a ki tyúkokat vásárol, hogy tovább eladja, az a tojásszedő, a ki tojást szed falun, hogy a városba vigye, az a tejesember, a ki összevásárolja falun a tejet, hogy a városban eladja, mind a kereskedelmi törvény rigorozitása alá esik. Méltóztassék megengedni, ennyi védelmet a mi egyszerű parasztnépünk megérdemel az internáczionális törvénynyel szemben is, hogy ezt ne minősítsük kereskedelmi ügyletnek. Krasznay Ferencz: Nem az! Simonyi-Semadam Sándor: Nem is az, de a törvény azt mondja, hogy az és a bíróság is azt mondja. Erről a kérdésről többet nem mondok. Harmadik félreértése t. képviselőtársamnak az volt, a mennyiben ugy értette az én passzusomat, hogy én a csendőrök helyett nem tudom pandúrokat, derest, miegymás nemzeti intézményt óhajtanék visszaállítani. Ez távol van tőlem. Mandel Pál: Nem mondtam! r Simonyi-Semadam Sándor: Én csak azt mondottam, — felolvasom ezt a kis passzust, — hogy: »Ez az erő egyedül abban nyer kifejezést, hogy a törvényhozás ezredéven át mindig meg tudta érteni a nép szükségletét, a népszellemet, és a múlt hagyományain építette fel az uj jogi intézményeket, és megvolt a folytonosság, és a nép mindig érezte, hogy ez a tételes jog, mely szivemből nőtt, ez értem van, engem ment meg, az én előnyömre van.« És azt mondottam, hogy az ilyen törvénynek, a melynek szelleme a nép szivében benn van, a melynek minden egyes betűjét megérti a nép, — nem értve a stílust, hanem a szellemet, — nem kell fegyveres hatalom, nem kell bárminő — nem a csendőrséget akartam én itt par excellence megfogni — fegyveres eszköz, hogy azt a törvényt megtartsák. (ügy van! a néppárton.) Ez az értelme annak, a mit. én mondottam. A negyedik félreértés az, a rni a szabad mérlegelés tekintetében felhozatott. Én a szabad mérlegelésnek ellensége nem vagyok, nem lehetek, mint jogász egyik legnagyobb vívmányunknak tartom, azonban mindennek megvannak a határai. Ha a szabad mérlegelés annyira túlságba megy és oly szabaddá válik, hogy azon törvényes bizonyítékok, a melyeket nekem a törvény garancziális eszközül bocsát rendelkezésemre, hogy jogügyleteimnek biztonságát előre megállapítsam, ha ezek a garancziális bizonyítékok szintén szabad mérlegelés alá esnek: nosakkor azok nem garancziális bizonyítékok többé, és ez a felesleges. Ezt a határt nem engedném én átlépni. Miután csupán félreértett szavaim helyreigazítása cziinén szabad beszélnem, ennélfogva bezárom szaraimat. (Helyeslés a néppárton.) Farkas József jegyző: Veszelovszky Ferencz! Veszelovszky Ferencz: T. képviselőház ! Eégi és találó azon közmondás: justitia regnorum fundamentum. Ha ezen közmondás a régi időben helyesnek találtatott, mennyivel helyesebb és szükségesebb annak a jelen korban való érvényesülése: a szabadság, a demokraczia korában. A XVIII. ós XIX. évszázad eszméi az emberiség sorsát jelentékenyen megváltoztatták, a mennyiben az egyént és a népeket is önczéhiak deklarálták. Az elzárkózottság és az elszigeteltség, melyek az önkénynek, a szolgaságnak és igy a szellemi sötétségnek, a hátramaradottságnak és a szegénységnek kútfejét, alapját, előfeltételét képezik, jelenleg mindig szűkebb és szűkebb körre szorulnak és végre megszűnnek. Ezen változásban, ezen haladásban az igazságszolgáltatásnak, a törvénykezésnek is része van és annak ugy is kell lennie. Az állami hatalom tevékenységének egyik legfontosabb feladata a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás. Ezen czél elérése