Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. 101 ítéletét az ő tiszta, szabad meggyőződésére és akkor annak a hamis tanúnak nem adnak napidíjat. Ha már felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy igazságszolgáltatási állapotainkhoz igen röviden, néhány megjegyzéssel én is hozzászólhassak. Szó volt a felső bíróságok ellenmondó határozatairól. Hát hiszen ez a világon, a hol ember itél, mindenhol megvan; de nem hallgathatom el aggodalmaimat, hogy ez nálunk talán mégis túlságos mértékben van meg. Vannak kérdések, nemcsak a kereskedelmi jog, de a polgári jog terén is, a melyek vitásak, a melyekről ma sem tudja megmondani egyetlen jogász sem, hogy mi a helyes? Egyik tábla így itél, a másik ugy és addig, mig a Curiához kerül az ügy, sok mindenféle f ellentétes ítéletet hoztak már a bíróságok. És milyen nehézkes utón kerülhet az az ügy a Curiához, Hogyha a táblák teljesülési határozatokat hoznak, melyek egymással ellenkeznek, akkor hivatva van a Guria dönteni, de ha a táblák ily teljesülési határozatokat valamely kérdésben még nem hoztak és mégis ellentétes határozatok merülnek fel, nincs mód ezen segíteni. (Ellenmondás.) Alkalmat kellene nyújtani az elsőbiróságnak vagy az ügyészeknek, hogy ott, hol ily ellentétes határozatok keletkeznek, a jogegység helyreállítása érdekében a Curiától döntvényeket provokálhassanak. Azok az ellenmondó határozatok a Curiánál, akármennyire indokoltatnak is, a Curia tekintélyének rovására mennek és itt e viták alatt is többször támadásokat intéztek a Guria ellen. Ez indit engem arra, hogy a t. igazságügyminiszter úrhoz fordulva mondjam: caveat consul! A büntető perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatban a csendőrségnek utasítás adatott ki. Ez a nyomozási eljárásra vonatkozik és a törvénynek teljesen megfelel. De a csendőrség mai szervezetének nem felel meg. A csendőrlegény birói funkczióval van ellátva, a mihez nem ért és a mire egyáltalában hivatva nincs; az a garanczia, a mely birói eljárásnál kell, nála egyáltalában fenn nem forog. Glaszé-keztyüt adtunk annak a csendőrlegénynek kezébe. Sürgős szükség lenne ezen nemcsak oly értelemben változtatni, a mint azt a t. miniszterelnök ur minap, egy interpelláczióra felelve, kilátásba helyezte, hogy t. i. a csendőrség anyagi helyzetét emelni fogja, hanem oly irányban is, hogy a csendőrség értelmi színvonala is emeltessék. Egy másik kis bajra akarnám figyelmeztetni a t. igazságügyminiszter urat és ez a bíróságoknál uralkodó czim-kórság. (Sálijuk! Ralijuk!) Az az albirói, birói állás, az alügyészi, ügyészi, főügyészi rangsorozat, nem felel meg semmi körülmények közt sem a birói és ügyészi kar méltóságának. Ezt meg kell szüntetni. (Élénk helyeslés.) A biró bíró, az ügyész ügyész, ez felel meg méltóságuknak. (Igaz! Ugy van!) Az ügyvédekről mindnyájan szólottak, a kik felszólaltak; nem akarok ismételni semmit. De a t, igazságügyminiszter ur tegnapi megjegyzésére bátor vagyok egy megjegyzést mégis tenni. Az a panasz és én ezt magamévá is teszem, hogy az ügyvédi karból nagyon ritkán történik kinevezés a birói karba. Hajdan ez másként volt. Horváth Boldizsár a legjobb erőket az ügyvédi karból vette. (Közbeszólások: Most nem mennek!) Mennének ma is; a t. igazságügyminiszter ur is azt hangoztatta, hogy nem mennek, mert a kinek jól megy a dolga, az nem megy. Miért nem mennek ? Leginkább azért, — a mint én tapasztaltam, —• mert az ügyvédi állásban eltöltött éveik nem számittatnak be a bírósági hivataloskodásba. Ez sok embert elriaszt. Erre azt fogják mondani, hogy az ügyvédségen töltött időt meg azért nem lehet a nyugdij-igóny alapjául elismerni, mert ezzel a nyugdij-alapot kárositanók. De legalább az ansziennitást, a rangsort meg lehetne adni. Sok ügyvéd ezzel is beérné és így el lehetne érni azt, hogy szellemi rokonság, társadalmi kapocs állana be az ügyvédség és a birói kar közt. ISÍem kívánok több részletet előterjeszteni, (Halljuk! Halljuk!) hiszen tele vagyunk már ily igazságszolgáltatási részletekkel ezen vita folyamán. Összefoglalom, röviden azt, a mit mondtam, abban, hogy teljes bizalommal viseltetem az igazságügyi kormány iránt és a költségvetést elfogadom. (Tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) Farkas József jegyző: Veszelovszky Ferencz! Veszelovszky Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Bocsánatát kérek a t. képviselő urtól, Simonyi-Semadam képviselő ur félremagyarázott szavai helyreigazítása czimén jelentkezett az előbb. Méltóztassék előbb azt megvárni. Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Mandel Pál t. képviselő ur megtisztelt azzal, hogy beszédemre reflektált. ISTagyon köszönöm szives figyelmét, és különösen köszönöm azt, hogy alkalmat ad azon tételek megvilágítására, a melyeket, ugy látszik, nem adtam talán elég világosan elő, mert nem tudnám máskép elképzelni, hogy a félreértéseknek egész lánczolata miért fordul elő t. képviselőtársam beszédében. A legelső, a mivel megvádol nemcsak engemet, hanem Bakonyi Samu t. képviselőtársamat is, az, hogy inkonzequensek vagyunk, a mennyiben az igen t. igazságügyminiszter urnak nagyon sok kijelentését elfogadjuk, megéljenezzük, sőt megfordítva, azokat a kijelentéseket, a melyeket mi tettünk, az igazságügyminiszter volt kegyes a magáévá tenni, de mindezek daczára mi a költségvetést nem szavazzuk meg. Méltóztassék megengedni, hogy itt a parlamenti felfogás tekintetében egy nagy tévedésre utaljak. A költségvetés elfogadásának, vagy el nem foga-