Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-101

101. országos ülés 1902 április 26-án, szombaton. 99 Krasznay Ferencz: Nem feküdt előttünk kódex, tehát nem volt mit megakadályozni. Mandel Pál: Engedelmet kérek, jós tehetséggel nem birok. A múltról beszéltem eddig, foglalkozom a jelennel, mert a bizottság előtt fekszik a perrendtartás. Mindenki türelmetlen, epedre várják, hogy ez a törvény életbe lépjen. A bizottság tagjai maguk ellenzik azt, hogy ezen törvényjavaslat — most elárulom a titkot ő exczellencziája a miniszter előtt, ha eddig nem tudta volna — már most tárgyaltassék, pedig mikor a miniszter bemutatta ezt a javaslatot, azt hitte, hogy májusban már tárgyalható lesz. Nincsen abban a hangulatban a bizottság sok tagja, magamat is hozzászámitom, hogy ezt most már tárgyalja. Simonyi-Semadam képviselő ur helyeslőleg int; ő szintén a bizottság tagja. Elhalasztódik ezen nagyon fontos és nagyon sürgős, ugy látom, Krasznay Ferencz képviselő ur által is nagyon méltatott törvényjavaslat tárgyalása szej)temberre és ez által az életbeléptetésnél egy esztendőre. (Ugy van! jobbfelöl.) így telik el az idő és mentve van a kormány, hogy ha ezen kódexnek elkészítése, megalkotása csakugyan huzamos ideig tart. (Ugy van! jobbfelöl.) Áttérek most már az ellenzéki képviselő urak felszólalásainak alapeszméjére és miután ugy Bakonyi Samu, mint Simonyi-Semadam t. képviselő urak és barátaim a saját pártjuk nevében szólottak, azt hiszem, hogy helyesen teszem, ha az ő beszédeikkel foglalkozom leginkább, hiszen alapeszmére tulajdonképen csak ők alapították felszólalásaikat. Bakonyi Samu t. képviselő ur Horváth Boldizsárra hivatkozik, annak emlékét kelti fel bennünk, idézi Horváth Boldizsárnak 1868-ban tartott egyik beszédét, a melyben arra int bennünket, hogy igazságügyi, törvényeinket az 1848-iki eszmék alapján fejleszszük. Én nagyon szép szavaknak tartom ezeket és el is fogadom tartalmuknál fogva. Elfogadom azért is. mert egy nagy mesterem mondta. Elfogadhatom parlamentáris szokásunknál fogva annál is inkább, mert hiszen Horváth Boldizsár nem volt függetlenségi és 48-as párti, hanem volt Deák-párti, szabadelvű párti, nem sajátítok ki tehát más pártok eszméiből semmit, ha elfogadom Horváth Boldizsár elvét. Simonyi-Semadam képviselő ur azt mondja, hogy a mi törvényeink nem magyarok. Kívánja, hogy magyarok legyenek, és hogy a magyarság szellemének megfeleljenek. Ezt is elfogadom. Nagyon örvendek, hogy a t. képviselő urakkal igy szimpatirozhatok. (Kálijait! Sálijuk!) De kérdem: a kereskedelmi törvény, a váltótörvény és csődtörvény — mert ezeket is felemlítik a képviselő urak — Simonyi-Semadam képviselő ur azt mondta, hogy a magyar bukottnak magyar csődtörvénye, a magyar váltóadósnak magyar váltójoga legyen, — kérdem én a képviselő urat, hogy miképen lehet e törvényeket magyar vagy 1848-as szellembe foglalni másként, mint ugy, hogy jól magyarul legyenek megírva? Simonyi-Semadam Sándor: A szellem legyen magyar! Mandel Pál: Nem ismerek magyar szellemet kizárólag a kereskedelmi jog számára. (Felkiáltások a néppárton: Mi ismerünk!) Nem gazdasági, hanem szigorúan igazságszolgáltatási értelemben veszem a szót. Nem ismerek ilyen szellemet a váltónál sem. Ezek a törvények, hogy ugy mondjam, jus gentiumot képeznek, modern értelemben, quod apud omnes gentes peraeque custoditur, a melyek minden nemzetnél egyformák legyenek, ellentétben természetesen a jus civile fogalmával, a mely nemzeti jog, a mely senki mással nem közös, mint magával azzal a nemzettel, a mely azt készítette. Merkúrnak, a kereskedelem görög és római személyesitőjének szárnyas lábai vannak, ugy van lefestve. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy annak a kereskedelemnek szárnyra kell kelnie, annak be kell futnia a világot, annak kell helyreállítania az érintkezést a legtávolabbra eső nemzetekkel. Hogyan érhetjük el ezt máskép, mint ugy, hogy azok a törvények, a melyek mérvadók ezen szárnyas lábú urak foglalkozásánál, legalább lehetőleg egyformák legyenek a világon mindenütt? Erre törekszik egyáltalában a modern kultúrával ellátott minden nemzet, és ez a felfogás tette nagygyá Angliát. Az angol kereskedők bejárják az egész világot, de azért nagy hazafiak, azért otthon angol nemzeti szellem van óriási mérvben ; bár lenne nálunk is olyan. Ha mi kínai fallal akarjuk magunkat körülvenni ós lehetetlenné tenni az érintkezést más nemzetekkel, akkor el kell viselnünk majd annak nagyon káros és veszedelmes következményét is. A 48-as eszmék zászlója alatt és a magyarság eszméjének zászlója alatt követelték egyhangúlag a képviselő urak, Bakonyi Samu és Simonyi-Semadam t. barátaim, hogy a kereskedelmi könyvek magyar nyelven legyenek szerkesztve, és különben ne élvezzék hitelességüket, bizonyító erejüket. Hát, t. képviselő urak, ez nagyon népszerű eszme. Mondhatom, engem már többször felvillanyozott ez; mert az a magyarsági érzés, a mely megvan Bakonyi és SimonyiSemadam kéjiviselő urakban, bennem is megvan. Vannak ideálok, a melyek mellett lehet lelkesedni, sőt kell is lelkesedni. Ilyen pl. a hazaszeretet, a vallás, a nyelv, nyelvében él a nemzet; ezekért lelkesedni igenis kell, de kényszereszközökkel terjeszteni még ezen magasztos eszméket sem szabad, mert megboszulja magát és nem is lesz lehetséges. Terjeszszük mi a magyar nyelvet kulturális intézményekkel, az iskolákban ós más módon, de dobbal verebet fogni nem lehet. Simonyi képviselő urat különösen kérem arra, hogy legyen szíves jobban megismerkedni a magyar, különösen a budapesti kereskedelem nyelvével. Talán szíveskednék a tőzsdebiróság termébe bemenni egy tárgyalásra. Simonyi-Semadam Sándor: Már voltam és sajnálatos tapasztalásokat tettem! 13*