Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

92 83. országos ülés 1902 április k-én, pénteken. A papir-ipar tekintetében a Keleten a helyzet a következő: Romániába az európai államok papír- és papirnemüekben 6,206.000 frank értékűt szállítottak, a melyből Magyarország csak 100.000 frank értékűt szállított. Bulgáriába kiszállítottak 1,500.0000 frk értékű papir- és papirnemü árut és ebben Magyarország csak 50.000 frankkal van érdekelve. Görögországba oly elenyésző a kivitel, hogy nem is említem fel. Európai Törökországba 8 millió frank értékűt szállítottak, ebből Magyarországra jut 50.000 frk; ázsiai Törökország 872.000 frankkal szerepel, a miből Magyarországra semmi sem jut. De nézzük a szeszt és a szesztermékeket. Áz európai államok a legutóbbi kimutatás szerint Görögországba egy millió frank értékűt szállítottak, a mihez Magyarország csak 50.000 frank értékkel járult. Európai Törökországba kiszállítottak az európai államok 4 millió frank értékű szeszt, a miben Magyarország 50.000 frankkal szerepel. Ázsiai Törökországba kiszállítottak az európai államok 7 millió frank értékű szeszt, a miben Magyarország 100.000 frankkal szerepel. Oly elenyésző csekély tehát ezeknek az ipari czikkeknek az értékesítése a Keleten, hogy számba sem jöhet. Egyedül a czukor-ipar az, a mely végső eredményében 21°/o-kal szerepel keleti kereskedelmünkben; a többi iparczikk százalékban egyáltalán ki sem fejezhető mennyiségben szállíttatik ki, vagy pedig csak 1—4 tized százalékot ér el. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) Ezek az adatok talán nem keltették fel a t. ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) de én oly fontosaknak tartom ezeket iparunk mostani helyzetében, hogy szerintem kellő méltánylásban és elbírálásban kell ezeket az adatokat részesíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a kérdésnek megoldása első sorban is iparosaink és gyárosaink feladatát képezi, mert mindent az állam nem vállalhat magára, és ha magára vállalja is, nem tudja teljesíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kereskedelem és ipar könnyű és gyors forgalmat igényel, már pedig az állami hatóságok, konzulok, vagy egyéb kirendeltségek ezekkel nem bírnak. Szükségesnek tartanám keleti kereskedelmünk kérdésének megoldásánál első sorban azt, hogy egyes nagy iparos- és gyáros- czégek, a melyek hasonnemü, vagy legalább rokontermészetű ipartermeivényeket állítanak elő, konzorcziumba lépjenek ugy, a mint a külföld nagykereskedői és gyárosai teszik, és megfelelő utánjárás, a hitel- és terepviszonyok tanulmányozása után kellő készlettel helyezkedjenek el a Keleten, Bulgáriában, Törökországban, Elő-Ázsiában, Tripoliszban és Algírban, a hol ezek a piaczok direkte már természeti fekvésüknél kínálkoznak és mintegy ránehezedünk, tehát kezünk előtt állanak. Ha ezek az iparosok, nagygyárosok szövetkeznek és ott megfelelő képviseletet állítanak | fel, akkor nem kételkedem abban, hogy ez a kimutatás, a melyet most voltam szerencsés felolvasni, a legközelebbi jövőben Magyarország iparának és gazdasági helyzetének lendületes emelkedését fogja felmutatni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én az általam előadottaknál fogva, de pártállásomnál, és annál fogva is, mert a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a költségvetést nem fogadom el. Nyegre László jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. ház! Rubinek Gyula t. képviselőtársam megtisztelt engem azzal, hogy múltkori, huzamos idővel ezelőtt tartott beszédemet bonczkés alá vette. Annál jobban örülök, hogy ezt megtette, mert alkalmam nyilik ismét erre a kérdésre visszatérni, melyet én nemzetünkre fontosnak és életbevágónak tartok. Kellemetlen azonban nekem ezt a kérdést most tárgyalni azért, mert én azt hiszem, legalább én ugy veszem észre, hogy a t. ház már elkedvetlenedett az akadémikus tárgyalások iránt. Mert akármiként gondolkozom, azzal tisztában vagyok, hogy sem az őrlési forgalmat, sem a többi kereskedelmi kérdéseket itt most megoldani nem fogjuk. Ez az oka annak, hogy fentartom magamnak azt, hogy később, akkor térjek vissza ezekre a kérdésekre, a mikor a napirenden lesznek. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindazonáltal, nehogy ugy tűnjék fel, mintha én most már azon alapot elfogadnám, melyet Rubinek t. képviselőtársam teremtett, csak néhány szóval vissza kell térnem e kérdésekre és szives elnézésüket már előre kikérem. (Egy hang jobbról: Ön kezdte!) Nem én kezdtem, először Rubinek t. képviselőtársam vetette fel az őrlési forgalom kérdését és más kereskedelmi kérdéseket, és azokra feleltem. A mennyire szimpatikus nekem agrár barátaim közt épen Rubinek ur, oly kevéssé vagyok képes nézeteit bármiféle tekintetben elfogadni, sőt azt mondhatom, hogy bizonyos zűrzavart vettem észre beszéde egyik-másik részletében, ugy, hogy én magam, aki azt hiszem, hogy a dolgokat valamikép csak értem, alig igazodhatom el bennük. De viszont vannak benne némely oly dolgok, a melyeket nagyon is megértettem és a melyekről igen jó, ha itt a képviselőházban szólunk. Én múltkor a szövetkezetekről, épen csak kissé érintve e. tárgyat, beszéltem és azt mondtam, hogy a kereskedelem pusztulását fogják előidézni. (Ellenmondás a néppárton) Ebből még nem következik, hogy én más konzequencziákat a szövetkezetekről és különösen ä fogyasztási szövetkezetekről le nem vonok, és hogy ne ismerném azokat az állapotokat, a melyek az országban a fogyasztási szövetkezetek tekintetében fennállanak. Azt mondja Rubinek t. képviselőtársam, hogy »a fogyasztási szövetkezeteknél főkép az erkölcsi szempontokat kell figyelembe venni, (Helyeslés bafelől.) hogy a fogyasztási szövetkezet nem közönséges üzlet«. Helyes. »Annak rendkívüli hatása van a népre.« Ez is helyes.