Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

83. országos ülés 1902 április 4-én, pénteken. 89 csehek már jóelőre a magák számára foglalták le a túlsúlyt. Érdekes, hogy kik irták alá ezt a prospektust. Önként érthető és természetes, hogy a tőkepénzesek és üzletemberek aláirtak. De mit keres itt dr. Braf Albin prágai egyetemi tanár, mit keres itt Ursini brünni egyetemi tanár, Slama Ferencz orsz. képviselő, báró Prazsák Ottokár birodalmi gyűlési és tartománygyülési képviselő? Azt hiszem, ebből egész világos a politikai tendenczia. Ugy tudom, hogy ez a vállalat csak kezdete egy nagyobb stüü ipari akcziónak, a melylyel politikai eszméik számára az egész Felvidéket behálózni akarják. Ennek egészen világos kifejezést ad a »Hlas Naroda« czimü cseh napilap, a mely a cseh sajtónak egyik legtekintélyesebb orgánuma. Ez a »Hlas Naroda« vezérczikket ir erről a magyarországi vállalatról. Már magában véve az is feltűnő, hogy egy idegenben létesítendő vállalatról egy tekintélyes cseh napilap vezérczikket ir. Megmagyarázza azonban a tartalma, a mely világosan megmutatja a tendencziát, hogy ez a vállalat merrefelé gravitál és mi a czélja cseh szempontból. Azt mondja ez a czikk (olvassa): »Eltekintve ezen vállalat nemzeti és társadalmi jelentőségétől, ez a vállalat a mi kezünkben effektív nemzeti vagyon és pedig sokkal nagyobb jelentőségű, mint más sok probléma, a melyre sok időt, munkát, nemzeti energiát és áldozatot vesznek igénybe. E vállalat közgazdasági sikere lépést tart nemzeti és társadalmi jelentőségben.« Hát kérdem, micsoda egyéb nemzeti érdekről lehet itt szó, mint a csehről ? Mi egyéb érdeket propagálhat egy cseh napilap, mint csehet? Csak nem a magyart vagy a tótot? De a csehek nemzeti czélt is kergetnek, anyagi érdekeiket is óvják és ugy látszik, hogy szándékuk mindazokat az ipari termékeket, a melyeket további ipari feldolgozás végett külföldről nyernek, Magyarország Felvidékén állíttatni elő. Erre enged következtetést a »Hlas Naroda« czikkének azon része, melyben elősorolja, hogy milyen és mennyi iparczikk jön be Csehországba évenkint a külföldről. Annál sajnálatosabb ez, t. ház, mert őszintén be kell vallanom, hogy épen hibáinkból a Felvidék úgyszólván elő van készítve ezen cseh törekvések számára az által, hogy az ipari iskoláknak hiánya miatt a felvidéki gyárak szakmunkásainak legnagyobb része kizárólag cseh és morva, és a kézmű-iparosok, főleg az ácsok és építők nagy része szintén az. Ezek természetesen társaikra befolyást gyakorolnak, a gyárakban napszámosként dolgozó tót nép pedig egészen ki van nekik szolgáltatva. Ez az igazi nemzeti veszedelem a Felvidéken, t. ház, és ennek nagyságát nem tudom eléggé hangsúlyozni. Hogy a cseh-tót eszme halad a Felvidéken, mutatja ezt leginkább a cseh-tót egység legnagyobb propagátorának, Kálal tanárnak jelentése, a melyet a »Slovenski Prehled« czimü havi szemle februári KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. számában tett közzé a cseh mozgalomnak Magyarországon való kifejlődéséről. Azt irja (olvassa): »A cseh könyvek és hírlapok folyton nagyobb számmal vándorolnak a tótságba. Folyton kapunk leveleket a tótoktól, a melyekben cseh könyveket és hírlapokat kérnek. A tótságra irányuló cseh kultúra folyton növekszik. Ez nagyon örvendetes jelenség. Jelenleg a magyar tótságban a következő tót lapok propagálják a cseh-tót egységet: »Hlas«, a fiatal tótok havi szemléje Szakolczán, »Devnicza« tót nők lapja Tiszolczon, »Liedové Noviny« Bjelek tót népiró lapja TuróczSzent-Mártonban, »Cirkevni Listy«, a tót luteránusok közlönye Liptó-Szent-Miklóson. A rózsahegyi »Slovenski Listy« megszűnt és helyébe az Olmützben megjelenő »Slovenski Národni Listy« lépett.« E nemzeti veszedelem elhárításának ipari téren csak két módja van. (Halljulc! Halljuk!) Az -egyik az, hogy ipari iskolák alapításával adjunk módot a Felvidék népének az ipari szakmunkáknak az elsajátítására, hogy lassankint a cseh és morva munkásokat és iparosokat kiszoríthassa, másfelől, hogy a magyar ipart nagyobb arányokban a Felvidékre tereljük, hogy megelőzzük a cseheket és elszedjük előlük a talajt. És én bizom a t. kereskedelemügyi miniszter úrban, a ki alaposan ismeri a Felvidék viszonyait, hogy a magyar iparfejlődést a Felvidékre is fogja terelni, oda, a hol az általam emiitett természeti viszonyoknál fogva számára könnyebb haszon kínálkozik, de a hol reá fontos nemzeti misszió is vár. Különben a tételt elfogadom. (Elénlc helyeslés jobbfelöl.) Illyés Bálint jegyző: Bartha Ferencz! Bartha Ferencz: T. képviselőház! (Halljulc!) A szőnyegen forgó kérdést én hazánk gazdasági és iparpolitikai helyzete szempontjából elsőrendűnek tartom és azért kötelességem is e tételnél felszólalni. (Halljulc! Halljulc 1) Az ipari czélok, a melyek kapcsolatosak az ipari szakoktatással és külkereskedelmi helyzetünkkel, oly lényeges, életbevágó kérdések, a melyeknek mikénti alakulásától hazánknak a jövőben való gazdasági helyzete, hazánk gazdasági boldogulása vagy megsemmisülése függ. A gazdasági kérdésekkel, a melyek a jelenben és a jövőben a helyzet felett uralkodnak, fog eldőlni hazánk politikai sorsa is, mert kétségtelen igazság az, hogy a ki gazdaságilag uralja egy másik ország területét, az egyszersmind politikailag is uralja azt. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Az a jelentés, a mely előttünk fekszik, azt mondja, hogy az iparfejlesztés tekintetében ^harmincz éves mulasztást kell helyrepótolni. Én ezt nem mulasztásnak mondom, hanem egyenest bűnnek, a nemzet ellen elkövetett egyenes büncselekedetnek, mert iparosainkat a 67-es alapon álló kormányok teljesen elhanyagolták, az ipar érdekeit nem szolgálták, oda lettek dobva egyenesen Ausztriának ugy, hogy a kizsákmányolás mértéktelenül haladt fokról-fokra. Yégtelenül csekélynek tartom azt 12