Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-82

80 82. országos ülés 1902 április 3-án, csütörtökön. mét néhány ezer czipészt, néhány ezer szabót, néhány ezer takácsot tettek tönkre. Nem tudták, miért kellene hálásaknak lenniök azon miniszter iránt, a ki, midőn a kerületi pénztárakról volt szó, az ankétre a 100.000 érdekelt iparos nevében összesen két képviselőt bivott meg. Azok közül is az egyik beteg volt, és igy az egész iparososztályt csak egy ember védte. (TJgy van! Élénk helyeslés a haloldalon.) Az uj miniszter tiszteletreméltó őszinteséggel és nemességgel nyilatkozott erről a kérdésről. Csak egyet sajnálok végtelenül, hogy mindvégig tisztán csak általánosságokban mozgott. (Igaz! TJgy van! a haloldalon.) Ha csakugyan reformálni akarja ezeket a dolgokat, ha szocziális munkát akar végezni, akkor tudnia kell, hogy semminemű palliativ eszközzel segíteni nem lehet, hanem gyökerében kell ezt a kérdést reformálni. A t. miniszter ur igen jól fogja tudni, milyen körülmények között született meg 1872-ben az ipartörvény. Abban az időben a mi kisiparosaink rendkívül féltek attól a törvénytől és az 1872. év február 25. és 26-ikán viharos jelenetek voltak itt Budapesten az iparosok között. Az akkori Beschwicktigungs-Hofrath, Ráth Károly, minden erejét és tapintatát összeszedte, hogy a kisiparosokat megbékítse a helyzettel. A kisiparosok féltek attól, hogy ez a törvény nem áldás, hanem átok lesz rájuk. Nem lett-e teljesen igazolva az ő aggodalmuk? 1884-ben megrevideálták ezt a törvényt, de tettek-e csak egy mondatot is abba a törvénybe az ipar védelmére ? A szomszéd Ausztria, a szomszéd Németország, a hol nagy gyáripar van, azóta igen sokat tettek a kisipar érdekében. A szomszéd Ausztriában 1883. óta 3 ipartörvényt alkottak, 1883., 1885. és 1887-ben; a negyedik pedig most van tárgyalás alatt. Mindenütt védik a kisipart, csak nálunk, a hol nagyipar nincs, nem történt e tekintetben semmi. (Helyeslés a haloldalon.) Talán fog történni valami később, de félek, hogy már csak olyankor fog történni, a mikor iparosainkon segíteni többé egyáltalában nem lehet. A kormánynak jelentése, az indokolások, a melyek erről a kérdésről beszélnek, egyaránt panaszkodnak arról, hogy két nagy baj van. Áz egyik az, hogy a szakképzettség hanyatlott, a másik, hogy a tömörülés iránt semmi hajlam nincsen. Hát mindazokat a dolgokat mi teljes lelkiismerettel logikai összeköttetésbe hozzuk az 1872-iki törvénynyel. Ha ezeken a dolgokon egyáltalában segíteni akarnak, lehetetlen lesz kikerülni azt, hogy ugy az egyik, mint a másik tekintetében radikális intézkedésekhez nyúljanak. A jelenlegi ausztriai ítegierungsvorlage 14. §-ának második kikezdése a szakképzettségről szól; 104. §-a a vizsgákról; 108. §-a pedig a kötelező egyesülésről beszél; Romániában mindkét dolgot átutalják, áthárítják az ipartestületek hatáskörébe ; Bajorországban a mestervizsgákról történt intézkedés; Németországban az 1900. évi Gewerbe-Ordnung a kötelező szakegyesületekről és szakegyesülésről intézkedik. Azt hiszem, hogy ha minálunk létesül majd egy uj törvény, — a mely mostanában javaslat alakjában a kereskedelemügyi minisztérium fiókjában nyugszik — akkor lehetetlen lesz ezen intézkedéseket elkerülni. De ne is méltóztassék máskülönben megcsinálni a törvényt; inkább ne csináljunk semmiféle törvényt, semhogy uj csalódást hozzon az a mi kisiparosaink számára. Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter: Semmit sem találtam a fiókban! (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalion.) Előkészítés alatt van a törvény! Ernszt Sándor: Nem akarván hosszadalmas lenni, t. ház, még csak egyetlenegy kérdésre, a fegyenezügyi kérdésre akarok kitérni. (Halljuk! Halljuk !) 1883-ban volt egy ankét, a melynek határozatait később egy minisztertanács mintegy ratifikálta, a mennyiben a fegyenezmunka korlátok közé szorítását határozta el. Kereskedelemügyi minisztereink 34 év óta folyton azt mondogatják, hogy majd beszélnek kollegájukkal, az igazságügyminiszterrel erről a kérdésről. Ez a kérdés 30 év óta ugyanazon stádiumban van. Az igazságügy miniszter ur azt mondja, hogy a fegyenczeket foglalkoztatni kell. Ámde, ha a fegyenczeket foglalkoztatni akarják, méltóztassék őket olyan félkészitményékkel foglalkoztatni, a melyeket az ország importál, (Helyeslés halfelöl.) vagy méltóztassék a hadsereg számára szükséges czikkekkel foglalkoztatni őket, Magyarországon 8 fegyintézet és 50 olyan börtön van, a melyekben a fogvalevők létszáma 100-on felüli. A kereskedelemügyi miniszter ur fiókjában most alighanem egy második dolog is fog feküdni. (Derültség és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hiszen üres! Nincs benne semmi!) Ezen év elején vagy a múlt év utolsó hónapjában — a dátumra pontosan nem emlékszem — az ipartestületek országos központi képviselete részéről panaszt nyújtottak be a kereskedelemügyi miniszterhez, a melyben konkrét adatokkal mutatják ki, hogy a fegyenczipar olyan munkákkal foglalkozik, a melyekre annak semmi joga sincsen az adófizető iparosokkal konkurrálni. Gr. Zichy Aladár: Vállalkozók javára! Ernszt Sándor: Megtörténik például hogy a nagyenyedi fegyháznak uniformisos hivatalnokai vigéczkörutra indulnak az országba, és ugy halászszák el az iparosok elől a munkát. Több hasonló adat van felsorolva egész hosszú lajstromban a beadott panaszban. Tudjuk azt, hogy különösen a nagyobb városok iparosai közül néhányan kiemelkedtek. Természetes dolog is, hogy egy ilyen organizáczió nélkül levő termelési ágban néhányan mindig kiemelkednek; ezeknek látköre nagyobb, intelligencziája magasabb. A minisztérium horoskopja csak ezeket az embereket látja és találja meg azért, mert ezek a közéletben szerepelnek.