Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-82

április 3-án, csütörtökön. 73 82. országos ülés 1902 lődött tulajdontépen a magyar kereskedelem a közös vámterület mellett? (Halljuk!) Ha valahol alaptalanul lehet a közösséget vádolni a termelés, vagy valamely foglalkozás fejletlensége miatt, ugy ez épen a kereskedelem. A kereskedelem legkevésbbó tűri meg a korlátokat. Már pedig, ha mi vámsorompókat állítunk fel, akkor az egy korláttal és egy okkal több arra, hogy a magyar kereskedelem ne fejlődjék. A kereskedelem természete hozza magával a forgalom szabadságának szükségességét. Krasznay Ferencz: Művelt államok szerződéseket szoktak kötni! Rubinek Gyula: Daczára annak, hogy teljesen szabad a forgalom Ausztriával szemben, mégis csodálatos az, hogy Magyarországnak Ausztriába irányuló forgalmát is teljesen, vagy legalább legnagyobb részben, az osztrák kereskedelem uralja. Csak egyet említek. Itt van pl. az árpakereskedelem. Egész árpakereskedelmünk teljesen Bécsnek kezében van és ha valaki ma, illetőleg nem ma, hanem annak idején, árpát akar Budapesten eladni, azt csak ugy teheti, ha azt előbb a kereskedő Bécsbe viszi fel, mert ott tudja meg, hogy milyen áron veheti meg azt. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Akadálya a Jcözös vámterület!) Azt hiszem, ha önálló vámterületet állítanánk is fel, a kereskedelem mai helyzete mellett mégis Bécs volna a mi kereskedelmünk központja. (EUenmondásolc a szélsőbaloldalon.) Itt van a tojás-kereskedelem. Csak azon idő óta tudjuk a tojást itthon, hazai kereskedelemmel értékesíteni, a mióta szövetkezetek alakulnak, a mióta a szövetkezeti mozgalom a tojás értékesítését kezébe vette, Hogy a kereskedelem nem fejlődhetett kellő arányokban, annak okát a kereskedelmi szakértelem fejletlenségében, a foglalkozás és a tőke hiányában találom. A magyar kereskedelem inkább az apróbb közvetítésre helyezte a súlyt a helyett, hogy nagyobb konczepczíóval a magyar terményeknek külföldön való elhelyezését biztosította volna. Hiszen külföldre irányuló forgalmunkat is legnagyobb részben az osztrák kereskedelem helyezi el a külföldön. Miért? Tisztán azért, mert a magyar kereskedelem egyáltalán nem vette magának azt a fáradságot, hogy külföldi összeköttetéseket szerezzen, szakismereteit és összeköttetéseit odakint gyarapítsa. Ezzel a ténynyel szemben az eszközök azok volnának — és itt egy igen fontos eszközre fogok rámutatni, a melytől én a magam részéről igen sokat remélek és ez a konzulátusi ügy függetlenítése. Krasznay Ferencz: Itt vagyunk a közösügyeknél. Rubinek Gyula: A konzulátusi ügy közössége mellett Magyarországnak önálló kereskedelmet teremteni nem lehetséges. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) A termelésnek oly különböző és oly önálló érdekei, mint a minők KÉFVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. Magyarország és Ausztria között vannak, (Nagy zaj a szélsobalóldalon.) a konzulátusoknak mindkét fél javára való működését lehetetlenné teszik. Másrészről egészen másfelé gravitál az osztrák ipar, mint a magyar, mert míg Magyarországnak túlnyomó érdeke a nyersterményeknek Nyugat felé való kivitele és a félgyártmányok kivitele, addig Ausztriának főként Kelet felé irányuló ipari kivitele van, tehát már csak költség szempontjából is Magyarország jelentékeny összeget takaríthatna meg, ha a világnak nem minden részén tartana magának feleslegesen konzulátusokat, a melyek ott kizárólag csak osztrák érdekeket szolgálnak. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Kereskedelmi attachékat ugyan nevezett ki már az előző kereskedelemügyi miniszter ur, ezeknek száma azonban csekély és hatáskörük jóformán semmi, ugy, hogy én a kérdés ezen megoldásától eredményt alig, vagy csak keveset várok. A második, a mivel kereskedelmünket előmozdíthatjuk, az, hogy magasabb szakképzettséget adjunk kereskedőinknek. Ehhez a szükséges intézkedések Magyarországon már megvannak, mert kereskedelmi akadémiával, sőt már közgazdasági egyetemmel is rendelkezünk, a minő Parisban is van. Ez azonban csak elméleti kiképzést ad, tehát szükséges, hogy a gyakorlati kiképzésről is gondoskodjunk és kellő számú magyar kereskedőt utaztassunk a külföldön, oszszuk be őket a konzulátusokhoz, hogy ők aztán összeköttetéseket szerezzenek és megismerjék azokat a viszonyokat, a melyeket aztán hazajőve, kihasználhassanak. A harmadik szempont, a melylyel kereskedelmünk fejleszthető, az, hogy a kereskedőknek bizonyos magasabb látkörből kell nézniök a dolgok fejlődésót és nem szabad elzárkózniuk a kor oly követelményei elől, a melyeket a külföldön a kereskedők már rég akczeptáltak. Csak egyet említek: itt vannak az aukeziók. A nyugati államokban a kereskedelem maga tömörült már rég aukeziókká, hogy a felesleges közvetítést csökkentse, a mint hogy a reális kereskedelemnek a főtörekvése az kell, hogy legyen, hogy a közvetítést csökkentse és ne növelje. Már most, mi a legnagyobb animoziíást találjuk ezzel az intézménynyel szemben, a mely pedig egyedül van hivatva a kereskedelmet modern alapokra fektetni. A budapesti kereskedelmi kamara a gazdatársadalom minden egyes kezdeményezését mesterségesen akasztja meg, és igen sajnos, hogy a kereskedelemügyi kormány informáczióit egyedül ebből a forrásból merítette, a melynek véleménye mindig ugy szólt, hogy aukeziókat Magyarországon veszélyes teremteni, mert megtámadják a közvetítő kereskedelmet. Hát ez egyszerűen nem áll, mert itt van példa rá a gyapju-aukezió intézménye, a mely nyolez esztendő óta.áll fenn és egyetlenegy budapesti gyapjukereskedő-czég sem ment tönkre, hanem valamennyi ma is ép ugy virág10