Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-82
74 82. országos ülés 1902 < zik, mint azelőtt, vagy ha tönkrement és nem virágzik, nem azért ment tönkre és nem azért nem virágzik, mert az aukczió fennáll. Persze a déligyümölcs-aukczió, az egészen más, mert az külföldi terményt hoz he, mig az általunk kezdeményezett aukcziók magyar terményt óhajtanak értékesíteni a külföldön. Milyen kívánatos volna, ha Berlinben magyar gyümölcsaukcziót rendeznénk és nem itt Budapesten déligyümölcs-aukeziót! Ez volna a helyes kereskedelmi politika és ez volna a helyes kereskedelemfejlesztés Magyarországon. A kereskedelem fejlesztésével kajjcsolatban legyen szabad áttérnem egy kérdésre, a mely ebben a házban ismételten szóvá tétetett. Ez a fogyasztási szövetkezetek kérdése. Épen Sándor Pál t. képviselőtársam volt az, a ki a fogyasztási szövetkezetek fejlesztését veszedelmes dolognak mondotta, a mennyiben az létező exisztencziákat tesz tönkre. Én elismerem azt, hogy a fogyasztási szövetkezetek fejlesztése, bár nem az a czélja a dolognak, hanem egészséges verseny teremtése, maga után fogja vonni azt, hogy egyes exisztencziák — nem tönkre mennek, de más, produktívebb foglalkozásra térnek át; mert az a kereskedelem, a melyet én helyettesíteni tudok, az abban a pillanatban feleslegessé vált és máitöbbé nem produktív foglalkozás. De másrészről a mikor a kisipar tönkrement a nagyipar konkurrencziája folytán, a mikor a kisipar felemelte szavát, hogy védelmet kérjen ezzel a versenynyel szemben, vájjon akkor gondoltunk-e arra, hogy itt tényleg produktív exisztencziák fognak tönkremenni? Nem épen arról az oldalról, a melyet Sándor Pál t. képviselőtársam képvisel, nyerték-e azt a megnyugtató vigaszt az illetők, hogy a kisipar ósdi dolog, a melynek tönkre kell mennie a nemzetközi versenyben és az ipar fejlesztésének csakis a nagyipar képezheti alapját? A tőzsdei és különösen a kereskedelmi körökben akkor ez volt a felfogás. Yagy pl. a mikor a mezőgazdasági válság következtében egymásután pusztult a gazda, nem azt a vigasztalást kapta-e, hogy ezen többé változtatni nem lehet, mert elérkezett idő, hogy ott termeljünk, a hol legolcsóbban termelhetni és ott szerezzük be szükségleteinket, a hol azt legolcsóbban kapjuk? Nem gondolták meg azt, hogy ezzel magunk alatt vágjuk el a fát, mert ha szükségletünket máshonnan fogjuk beszerezni, itt a produktív foglalkozások megszűnnek és ennek következtében a nép szépen ki fog vándorolni oda, a hol produktív foglalkozást nyerhet. A fogyasztási szövetkezeteknél főképen az erkölcsi szempontokat kell figyelembe venni. A fogyasztási szövetkezet nem közönséges üzlet. Annak nevelő hatása is van a népre, mert a mig annak a falusi kereskedőnek az az érdeke, hogy minél nagyobb legyen a fogyasztás, mert ez előmozdítja az ő anyagi érdekeit, addig az a szövetkezet takarékosságra fogja nevelni a népet és meg fogja szüntetni a legnagyobb nyavalyáíprilis 3-án, csütörtökön. ját a magyar kisgazdaközönségnek: az iszákosságot, az alkoholizmust. (Élénk helyeslés a középen.) Atalában, ha szocziális szempontból tekintem a kérdést, el kell ismernem azt, hogy a szövetkezetek azok, a melyek egyedül képesek a gazdasági ellentéteket a társadalmi osztályok közt kiegyenlíteni. A szövetkezetek azok, a melyek az individualizmus által teremtett sebeket behegeszteni, begyógyítani képesek. S épen azért a földmivelésügyi miniszter urnak azt a kijelentését, hogy a maga részéről rajta lesz, hogy a fogyasztási szövetkezetek az országos hitelszövetkezeti központba bekeheleztessenek, illetőleg oda beléphessenek, melegen üdvözlöm és kérem az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a földmivelésügyi miniszter ur ezen intenczióját megvalósítani segítsen. De legyen szabad még röviden Sándor Pál t. képviselőtársam azon beszédére is reflektálnom, a melyben ő a tőzsde kérdésével foglalkozott. (Halljuk ! Halljuk!) Nem akarok hosszan foglalkozni e kérdéssel, mert a kereskedelemügyi miniszter ur volt szíves kilátásba helyezni, hogy alkalmunk lesz a tőzsde törvényes szabályozásának kérdésével legközelebb foglalkozni. Én csak utalni akarok arra, hogy sem a gazdaközönség, sem a fogyasztók nagy tömege a tőzsde mai szervezetével megelégedve nem lehet. Már pedig nemcsak a kereskedelem érdeke fűződik a tőzsdéhez, hanem főként a termelőké és fogyasztóké, mert a kereskedelem csak közvetíti a termelést és fogyasztást és első sorban maga a termelő és fogyasztó az, a ki az áralakulásban legjobban, s legközelebbről van érdekelve. (Helyeslés.) Ha ez így van, akkor okvetlenül kell olyan intézkedésekről gondoskodni, melyek biztosítsák, hogy a termelés és fogyasztás az áralakulásnál egyenlő faktor legyen a kereskedelemmel. És itt nem elegendő a tőzsdében felburjánzott és t. barátom által is elismert beteges spekuláczió kiküszöbölésére az, hogy a tőzsde-tanács önreformokat léptet életbe. En a magam részéről a legnagyobb tisztelettel vagyok egyénileg a tőzsde-tanács minden tagja iránt. Elismerem készséggel, hogy ujabb időben tényleg történtek oly intézkedések, melyek a spekuláczió kinövéseit képesek csökkenteni, de a mint ezeket az intézkedéseket ma életbeléptette az autonómia, ugy semmi garanczia nincs abban a tekintetben, hogy változó idők folyamán ugyancsak az autonómia ismét a régi rendszert nem lépteti életbe. Itt a kormányzatnak hathatósabb befolyást kell érvényesíteni, a mely megakadályozza, hogy az autonómia oly kinövéseket engedjen meg a spekuláczió körül, a milyenek a múltban előfordultak. (Helyeslés jobbfelöl.) Sándor Pál t. képviselőtársam szíves volt az én első felszólalásommal érdemileg is foglalkozni és különösen az őrlési engedély kérdésével kapcsolatban mondottakkal foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !)
