Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

48 79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. liség megszüntetésének. De ez önmagában véve nem elég, különösen, ha olyan lassú tempóban halad előre, a mint azt eddig tapasztaltuk. Nagymérvű utczaszabáljozásokra, utrendezésekre van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy Budapest építőipara újra virágzásnak induljon : foganatosítsanak ezen czélból nagymérvű munkálatokat a főváros bármely kerületében, mert meggyőződésem az, hogy a főváros bármely részének emelése és szépítése az egész fővárosnak előnyére válnék. Azok az épületek, utezák, utvonalak és terek, a melyek a legutóbbi időben létesültek, mint a Mátyás-templomhoz vezető remek lépesőzet, a Kossuth Lajos-utcza, ő Felségének és Klotild kir. herczegnőnek palotái, valamint a Szabadság-tér nemcsak az illető kerületeknek válnak diszükre, hanem az egész fővárosnak és én a magam részemről sohasem néztem irigy szemmel, sőt ellenkezőleg mindig örültem annak, ha láttam, hogy a főváros egyik vagy másik kerületében olyan épületek emelkednek,amelyek az egész fővárosnak fényt és pompát kölcsönöznek. Kénytelen voltam, t. ház, ezt felemlíteni, mert a t. kormány figyelmét fel akarom hívni egy olyan szabályozásra, a mely abban a kerületben volna eszközlendő, a melyet én képviselek. Ámbár azt hiszem, minden képviselőnek kötelessége az ország jólétének előmozdítása mellett saját kerületének érdekeit is képviselni, mégis szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy ezt csak akkor tartom helyesnek, ha sem az ország, sem pedig, jelen esetben, a főváros érdekeivel ellentétben nem áll. Minthogy pedig meg vagyok győződve arról, hogy valamely fővárosi kerületnek újjáépítése és szabályozása nem ellenkezik a főváros érdekeivel, ugyanazért bátor vagyok a t. kormány becses figyelmébe ajánlani, hogy a főváros közgyűlése még a múlt évben kimondotta, hogy az Erzsébetvárosnak szüksége van egy olyan útvonalra, a mely az egész kerületet hosszában átszelné és a közegészségügynek, a közlekedésnek, iparnak és kereskedelemnek megbecsülhetetlen szolgálatokat tenne. Ez az ügy, a mely a jelenlegi Dobutcza kiszélesítését tárgyazza, most a fővárosi közmunkatanácsnál fekszik tanulmányozás végett és ha majd a t. kormány elé kerül, bátor vagyok felkérni, hogy terjeszsze ki gondoskodását e nagy műre, mert c nagy mű létesítése által milliók kerülnének forgalomba és e mű alkalmat nyújtana arra, hogy számos iparos és munkás foglalkozzék. Egyáltalában kérem az igen t. kormányt, méltóztassék munkát adni, legyen ez a munka bármilyen és legyen ez a munka a főváros bármely részében. Minthogy pedig nézetem oda irányul, hogy Budapest legnagyobb baja az építkezés megszűnéséből származott, azt hiszem, meg kell ragadnunk mindazon eszközöket, a melyek alkalmasak arra, hogy az építkezés ismét fellendüljön. Ilyen eszközök közé tartozik első sorban az, ha a t. kormánynak jóakaratú támogatása épületek emelése által az építési kedvet fokozza és előmozdítja, másodsorban pedig olyan kedvezmények nyújtása, a melyek az építési iparnak ujabb lendületet és ujabb életet adnak. Az elsőre vonatkozólag megjegyzem, hogy helyes volna a házbéradőmentességi időnek megkoszszabbitása és kiterjesztése, különösen oly utvonalakra, a melyeken sok régi épület áll, mert ez által azok az utvonalak újonnan építtetnének. A második, a mire a t. kormány figyelmét fel akarom hívni, az ingatlanok utáni átírási illeték, mert kétségtelen dolog, hogy a mai állami 4'3 százalék és a városi 1 százalék, összesen tehát 5'3 százalék nagyon megdrágítja és nagyon megnehezíti az ingatlanok adás-vevését. Ha a t. kormány ezt az átiratási illetéket leszállítja, ugy az ebből származó veszteséget busásan kárpótolja majd az a körülmény, hogy sokkal több ingatlan fog tulajdonost cserélni, mint most. Meg fognak könnyittetni ez által az adásvevések és a mint ezt láttuk annak idején, mikor az átiratási illeték 1'3 és 4'3 között váltakozott, az ingatlanok forgalma és az építkezés is sokkal élénkebb lesz. Az igen t. miniszter ur évek hosszú során át egyik kiváló tagja a főváros törvényhatósági bizottságának és mint ilyen alaposan ismeri azokat az okokat, melyek Budapesten az ipari és kereskedelmi válságot előidézték. A főváros közönsége nagy reményekkel és nagy várakozással néz a miniszter ur munkássága elé, s épen azért azt a kérelmet intézem a miniszter úrhoz, legyen szives az ipart és kereskedelmet hathatós támogatásban részesíteni. Meg vagyok győződve, hogy az egész főváros örömmel és hálával fogja üdvözölni működését. Különben elfogadom a költségvetést. {Élénk helyeslés a szélsöbaioldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem a t. ház tagjait, kiván-e valaki ezzel a jogával élni. A mennyiben nem, a vitát bezárom. A szólás joga illeti még az előadó urat, azonkívül Krasznay Ferencz képviselő urat, mint a határozati javaslat beadóját. Mivel e joggal élni nem kívánnak, következik a határozathozatal, A miniszterelnök ur kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljak! Halljuk!) Én csak a határozati javaslatra vonatkozólag vagyok kénytelen nyilatkozni és röviden kérni a t. házat, hogy azt ne méltóztassék elfogadni, ne pedig egyszerűen azért, mert az nézetem szerint nem felel meg annak az álláspontnak, a mely nemcsak az én álláspontom, a melyet itt a t. ház előtt ismételten kifejteni szerencsém volt, hanem a mely ennek a háznak is álláspontja kell, hogy legyen a gazdasági kérdésekben. Ez az, hogy első sorban a törvény értelmében és utasítása szerint meg kell kísérteni a kiegyezés létesítését Ausztriával, vagyis létesíteni kell a vám- és keres-