Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

79. országos ülés 1902 mdrczius 22-én, szombaton. 49 kedelmi szövetséget, ha lehet. Ezt kell tenni első sorban, fentartatván és fenmaradván az országnak az a világos joga, hogy, ha ez nem sikerülne, ha a vámszövetséget nem sikerülne megkötni, akkor más módon gondoskodjék a gazdasági kérdések szabályozásáról, esetleg külön vámterületről is, a melyre vonatkozó jogai a törvényben világosan fenn vannak tartva, az 1867: XII. és az 1899 : XXX. törvény czikkekben, a melyeket annak idején én proponáltam a t. háznak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem látom tehát még elérkezettnek azt az időt, hogy ezen utasítás folytán az önálló vámterület tényleges életbeléptetésére intézkedések történjenek; az az idő Dia még nincsen itt, bármiképen érveljen is Krasznay Ferencz t. képviselő ur, a kinek beszéde nagyon csábító volna rám nézve a tekintetben, hogy, mivel az én beszédemmel foglalkozott szónoklata nagy részben, — neki válaszoljak. De nem lévén jelen a t. képviselő ur, s a vita bezáratván, nem teszem ezt és összes érvelésébe nem megyek bele. Csak három kisebb rektiíikácziót kell tennem, mert azok oly dolgokról szólnak, melyeket nézetem szerint egyenesen ferde, téves magyarázat folytán állított fel ellenem az én beszédemből. Az egyik, a mire rövid megjegyzést teszek, az, hogy a tisztelt képviselő ur kétségbe vonja, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy Magyarországon a gabonaárak állása az ország gazdasági és jóléti viszonyaira befolyással lehetne és igyekszik ezen állítását azzal bizonyítani, hogy a magasabb, vagyis jobb gabonaárakból csak a latifundiumoknak van haszna. Erre nézve hivatkozik Witte orosz pénzügyminiszterre, a ki azonban — figyelmeztetem a t. képviselő urat, — egészen más szempontokból beszél a nagy Oroszország gabonatermeléséről; abból a szempontból tudniillik, hogy jó lenne, ha Oroszország olyan politikát követne, a mely mellett nem a kivitelre irányozná a maga termeivényeit, hanem megtartaná azon vastus, immensus, 120 milliónyi lakosságú ország gazdasági életének czéljaira, a hol állandóan rossz termések, állandó ínségek vannak az ország bizonyos nagy, messze terjedő részeiben. O tehát egészen más szempontból beszéh (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Én a magam részéről sem mint közgazda, sem mint képviselő, sem mint miniszterelnök nem fogadom el azt a tételt, hogy Magyarország gazdasági életére nézve a gabonaárak állása közömbös. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Inkább a latifundiumok azok, a melyek legkevésbbé érzik az alacsony gabonaárak hátrányát, (Ugy van! Ugy van jobbfelöl.) mert ezek el bírják viselni azt a differencziát, de a magyar közép- és kisbirtokos osztályra, valamint a magyar munkásosztályra nézve is, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) — mert hiszen ezektől kapja csak táplálékát minden országnak gazdasági működése, — a gabonaárak állása, magas vagy alacsony volta épen nem közömbös, (Ugy van! Ugy van! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) és Magyarország gazdasági életében egy bő termés meglehetős jó árakkal első feltétele a gazdasági helyzet javulásának. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ez az egyik dolog, a melyre nézve megjegyzéseimet megtenni óhajtottam. Következtetéseket nem vonok le, — mert a képviselő ur nincs jelen — a tekintetben, hogy a külön- vagy a közös vámterület a gabonaárak alakulására milyen befolyással lenne, annál kevésbbé, mert hiszen egyszer már elmondtam, hogy igenis külön vámteriilet mellett e részben is érzékeny kár hárulna az ország gazdasági életére. (Ugy van ! Ugy van! jobb felöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) A másik dolog, a mit meg kell jegyeznem, a képviselő ur azon megjegyzésére vonatkozik, hogy én abban a bizonyos beszédemben, a melyet a budget-vita alkalmával, még a vita bezárása előtt ugyan, de a vita végén elmondtam, s a melyben ón a t. ház előtt magát ezt a kérdést, vagyis az Ausztriával való kapcsolat és gazdasági kiegyezés kérdését talán másfél órán át fejtegettem, ugy állítottam volna fel a kérdést, hogy »vagy kiegyezés, vagy halál.« (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Engedelmet kérek, ez beszédemnek sem szövegében, sem tenorjában, sem tartalmában, sem czéljaiban nem csak nincs benne, de abból nem is »dedukálható«, a mint a kéjrviselő ur magát kifejezte, (Mozgás és ellentmondás a szélsöbaloldalon. Halljak! Halljuk! jobb felöl.) mert én azt mondtam, hogy »kiegyezés, vagy harcz«, nem pedig azt, hogy »kiegyezés, vagy halál«. Hogy pedig a harcz előállana, arra nézve hivatkozom arra, hogy hiszen azok, a kik a külön vámterületet ekzochén, vagyis minden áron kívánják, és nem ugy, mint én, a ki azt mondom, hogy inkább külön vámterület legyen, mint egy rossz egyezség; a kik azt mondják, hogy semmi körülmények között se legyen egyezség, hanem minden esetre külön vámterület legyen, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) azok azzal érvelnek, hogy ez azért kell, hogy megszabaduljunk az osztrák iparnak túlerős versenyétől és hogy vámokkal védhessük a magunk iparát. És mit jelent ez? Vámokat emelni azon czikkek ellen, a melyekre nézve vám ma még nem áll fenn, hogy azok be ne jöhessenek az országba; — viszont igen természetesen ebből az következnék, hogy ők is vámot vetnének azon czikkekre, — azon nyersterményekre, a melyek innen Ausztriába mennek ki; mit jelent ez mást, mint harezot, mint azt, hogy harcz utján akarják a külön vámterület eredményeit elérni ? (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Én tehát — ismétlem — azt mondtam, hogy harcz állana elő, nem pedig azt, hogy halál. Éz az én beszédemnek sem szavaiból, sem értelméből semmi körülmények között nem következtethető, (Élénk helyeslés j