Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. 47 mindent az államtól, hanem maga a társadalom is fejtsen ki kellő buzgalmat és ő meg van győződve, hogy a viszonyok meg fognak javulni. Igenis, én minden szót aláírok. Mig azonban a pénzügyi viszonyok jobbra nem fordulnak, addig gondolni sem lehet arra, hogy a magán- vagy a társadalmi tevékenység lényegesebb javulást idézzen elő, mert sokkal csekélyebbek az anyagi eszközök, semhogy igy valami nagy eredményt lehetne elérni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az, hogy a midőn a magánosok erőkifejtése a viszonyoknak előre nem láthatott kedvezőtlen alakulása folytán elégtelennek bizonyul ugy az állam, mint a főváros nyújtson kisegítő kezet és mind a kettő törekedjék arra, hogy az iparosok és kereskedők munkához jussanak és megkereshessék kenyerüket. Sajnos, t. képviselőház, hogy a főváros mai szorult helyzetében vajmi keveset tehet ebben az irányban és mégis. daczára annak, hogy szűk viszonyok közt él, megszavazott egy bizonyos összeget inségmunkálatokra, hogy a szegény munkásokat megmenthesse. Az állam, t. képviselőház, hatalmasabb eszközökkel rendelkezik és saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha módot nyújt a munkára és keresetre, mert ez által a polgárság adófizetési képességét emeli, a mi mindenesetre nagyon fontos körülmény az államra nézve. Engedje meg a t. képviselőház, hogy e helyütt mellesleg csak azt jegyezzem meg, hogy az ipar és a kereskedelem nagymérvű pangása folytán az adókincstár az idén, a mely évben az adó három évre vettetik ki, valószínűleg nagyon keserű tapasztalatokat fog szerezni, még pedig ugy a házbéradónál, mint .a harmadosztályú kereseti adónál. Mert köztudomású dolog, hogy a házbér Budapesten 20—25 százalékkal visszament és ennek következtében a házbéradó is megfelelően csökkenni fog. Köztudomású az is, hogy számos iparos és kereskedő teljesen tönkrement, hogy számosan lakásukat és üzlethelyiségeiket a minimumra redukálták. Továbbá köztudomású az is, hogy személyzetüket kevesbítették és igy nagyon lehet tartani attól, hogy az idei adókivetés jóval hátrább fog maradni a három év előtti adókivetés eredményénél, mert nem tételezhető fel, hogy az adókincstár akkor, a mikor határozott tudomással bir arról, hogy minden üzlet és minden foglalkozás rosszabbul megy, nagyobb adót, vagy csak annyit is követeljen az idén, mint a mennyit három esztendővel ezelőtt követelt. Ha az állam módot nyújt arra, hogy az iparosok, kereskedők és munkások foglalkozáshoz jussanak, akkor a viszonyok, ha nem is változnak meg rögtön, de idővel javulni fognak és az állam olyan ujabb korszakot fog inaugurálni. a mely talán jobb jövőnek fogja alapját képezni. A kibontakozásnak különféle módjai vannak, a melyeket a t. kormány mindenesetre sokkal jobban ismer, mint én. Az egyik hathatós eszköz, a melylyel az ipar fellendítését elő lehetne mozdítani — és a melyet különben a t. kereskedelemügyi kormány már eddig is dicséretes módon alkalmazott, a mennyiben a költségelőirányzatban ezen a czimen 1,500.000 koronát állított be — az, hogy az állam támogassa a kisebb embereket forgó tőkével, valamint gépek és szerszámok adományozásával, mert ez által a megrendelések kivitele is olcsóbban és könnyebben lesz eszközölhető. Ennél azonban sokkal fontosabb, t. képviselőház, az, hogy az állam nyújtson segédkezet arra, hogy az ipar és kereskedelem ismét fellendüljön, mert ez által nemcsak az iparosok és kereskedők jutnak foglalkozáshoz, hanem a munkások is, még pedig nemcsak azon munkások, a kik jelenleg Budapesten vannak, hanem azok is, a kik kénytelenek voltak a vidékre költözködni, a hol azonban szintén munka nélkül állanak. Ezek a munkások ismét Budapestre jönnének és itt megkereshetnének annyit, a mennyiből megélhetnének, Budapest főváros törvényhatósága ebben az irányban nagyon szívesen tenne kezdeményező lépéseket, de nem teheti, mert alig képes saját háztartásának egyensúlyát fentartani. Az én nézetem szerint beruházásokra és építkezésekre a fővárosi pénzalap esetleges fölöslege volna alkalmas, de a főváros nem tud tisztába jönni azzal, hogy van-e ebben a fővárosi pénzalapban olyan összeg, a melyet beruházásokra fordíthatna; mert daczára annak, hogy a főváros számtalanszor felterjesztést intézett a t. kormányhoz, a melyben a fővárosi pénzalapok állásáról felvilágosítást kér, nem képes olyan választ kapni, a mely megnyugtató volna és igy nem képes a .fővárosi pénzalapot bevonni számításai és tervei körébe. By körülmények között, a midőn a főváros a legjobb akarattal sem tehet az építkezések terén kezdeményező lépéseket, nem marad más hátra, mint az, hogy az államhoz forduljon, a mely bizonyára utat és módot fog találni arra, hogy munkát adjon azoknak, a kik a munkára már nagyon is rászorulnak. Hiszen másutt is oda törekszik az állam, hogy olyan időkben, a midőn a munka teljesen szünetel, támogatást nyújtson. Itt van, mint egyik példa, Ausztria, a mely egyes városoknak jelentékeny összegeket bocsátott rendelkezésére. Mert nagy baj az, t. képviselőház, ha különösen a nagy városokban a munkanélküliek száma napról-napra aggasztó mértékben szaporodik. Szerény nézetem szerint a felveendő beruházási kölcsönnek egy része is czélszerüen építkezésekre volna fordítható és ujabb lendületet adna az építő iparnak és ezzel karöltve számos más iparágnak és a kereskedelemnek. T. ház! Készséggel elismerem, hogy a t. kormány ezen a téren is üdvös munkásságot fejtett ki, mert mindazok az épületek, a melyek a fővárosban emeltettek__sok iparost és sok munkást foglalkoztatnak. Örömmel és elismeréssel emlékezem meg a műegyetem építéséről is, ami szintén egyik alkalmas eszköze a munkmiélkü-