Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

6 79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. és munkások anyagi helyzetének javítását tűzzük ki czélul és teljes erővel oda törekedjünk, hogy a társadalomnak minden számot tevő és hasznos tagját a lehetőséghez képest segítsük. Beszédem tulajdonképeni tárgyául az építő ipart választottam, a melyről a t. miniszter ur tegnapi beszédében szives volt biztató szavakkal megemlékezni, a miből én azt a reményt merítem, hogy a t. miniszter ur az épitő ipar sorsát és felvirágzását szivén viseli és mindent el fog követni, hogy a mai tarthatatlan helyzet megjavíttassák. Beszédemnek kiindulási pontját az a nyomor képezi, a mely évek óta mindenütt észlelhető, de leginkább szembetűnő a kisiparosoknál és kiskereskedőknél, a kik évek hosszú sora óta munka nélkül állanak és alig tudnak megkeresni annyit, a mennyi családjaik fentartására szükséges. Különösen mutatkozik ez Budapesten, hol nagy veszély fenyegeti a kisebb exisztencziákat. Nagyon jól tudom, hogy az ipar és kereskedelem nagymérvű pangása az egész országban és különösen a városokban érezhető, de sehol sem ölt oly nagy arányokat, mint Budapesten, hol épen az ipar és kereskedelem túlnyomóan összpontosul és igy a dolog természetében fekszik, hogy a fővárosban fokozottabb mértékben mutatkoznak az általános közgazdasági válság szomorú következményei. Nem elméletből, hanem éber megfigyeléssel és tapasztalatok alapján állithatom, hogy Budapesten nagy nyomort idézett elő az a tény, hogy a kisiparosok és kereskedők foglalkozás nélkül állanak és csakugyan nem képesek annyit megkeresni, a mennyi fentartásukra megkívántatik, sőt olyannyira ment ez, hogy számos iparos és kereskedő az utolsó években teljesen tönkre ment, sokan pedig, a mire alig tudok visszaemlékezni, kénytelenek voltak munka hiányában iparigazolványaikat visszaadni és más foglalkozás után nézni vagy napszámba menni. Ezen állitásom első sorban az építőiparosokra vonatkozik, másodsorban mindazokra, a kik az építőiparral közelről vagy távolról összeköttetésben állanak és az építőiparnak köszönhetik létezésüket. Megengedem, t. képviselőház, hogy Budapesten a viszonyok helytelen és egészségtelen irányba tereitettek az által, hogy mindenki, a kinek üres telke volt, annyi oldalról ostromoltatott meg pénzkölcsönnel, hogy nem tudott a kísértésnek ellenállani és néhány hónap alatt készen állott az a két- vagy háromemeletes ház, a melyen azután nyereséggel túladott. Míg a viszonyok kedvezők voltak, míg az emberek kellő keresettel birtak és ennek következtében nagyobb és kényelmesebb lakásokat is tarthattak, senki sem gondolt arra, hogy az építkezésnek olyan túlságos mértékben való erőltetése mily szomorú következményeket vonhat maga után. Csak később, midőn az ipar és kereskedelem hanyatlásnak indult és midőn a hitelviszonyok is kedvezőbb fordulatot vettek, látták be az emberek, hogy rossz keresetük következtében szerényen vissza kell huzódniok és ennélfogva kisebb lakásokba költözködtek és mindent elkövettek, hogy szerény keresményükből magukat fentarthassák. Ennek pedig természetes következménye az lett, hogy sok lakás üres maradt, az építési kedv alábbszállt és az építkezés majdnem teljesen megszűnt. Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy Budapesten az 1873. évi pénzügyi válság óta egyetlenegy ipar sem fejlődött oly gyorsan és annyira, mint az építőipar, és ha tekintetbe veszszük azt, hogy a főváros iparosainak nagy része az építkezéseknek köszönheti megélhetését : akkor be kell látnunk, hogy az építkezésnek majdnem teljes megszűnte óriási rombolást vitt véghez, a melynek nyomai még nagyon sokáig lesznek érezhetők, annál is inkább, mert ázik az iparosok és munkások, a kik építkezésekből éltek, mint a kőművesek, kőfaragók, ácsok, asztalosok, bádogosok, lakatosok stb., ezen csapás folytán nagy jövedelemtől estek el és jelenleg is foglalkozás nélkül állanak. De megfosztattak keresetüktől azok a szegény munkások is, a kik a most felsorolt iparosoknál alkalmazásban voltak és a kik a nagy építkezések folytán jöttek Budapestre, hogy itt megkereshessék kenyerüket és megtakarított filléreikből eltarthassák télen át családjaikat. Ezen munkások közül körülbelül 25.000 elhagyta a fővárost, minélfogva a kisebb házak tulajdonosai, a melyekben az olcsó munkáslakások voltak, valamint azon iparosok és kereskedők, a kik a munkások ruházati és élelmezési czikkeire vonatkozó iparral és kereskedéssel foglalkoznak, érzékeny veszteséget szenvedtek. Mert bármily keveset költenek is a szegény munkások, az mégis évenkint több millióra rúg; nagy kára van tehát a fogyasztás elmaradásából a fővárosnak is, a mely fogyasztási-adó czimén szintén jelentékeny jövedelemtől esett el. Hogy azok a munkások, a kik még ma is Budapesten vannak, mily viszonyok között élnek, azt legjobban mutatja a munkaközvetítő intézet, a mely fáradhatatlan buzgalma daczára sem tud a munkásoknak munkát adni, de bizonyítják azok a felvonulások, a melyek Budapesten majdnem napirenden vannak és szomorú világításba helyezik a munkásoknak sajnálatraméltó helyzetét. T. képviselőház! A most felsorolt adatokból és tényekből azt a következtetést kell levonnom, hogy Budapesten az üzlettelenségnek egyik fő oka az építőiparnak majdnem teljes megszűnése, mert meg vagyok győződve, hogy mihelyt az építőipar ujabb virágzásnak indul, lassan-lassan el fognak tűnni azok a jelenségek, a melyek ma igazán komoly megfontolásra szolgáltatnak okot. A t. kereskedelemügyi miniszter ur tegnapi beszédében nagyon helyesen jegyezte meg, hogy az iparosok és kereskedők ne várjanak