Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. 45 alapot nyújtani, azt a felesleget az ipar képes magába felölelni, annak képes megélhetési alapot nyújtani. Lássuk e tekintetben csak a nagy Németországot. Ott a kivándorlási statisztika szerint az ipar fejlődése előtt évenkint 100.000 volt a kivándorlók száma. Azóta, hogy az ipar oly nagy mértékben fejlődött, most csak 20—25.000 vándorol ki évenkint. Látjuk tehát, hogy az ipar fejlődésének milyen befolyása van a kivándorlás meggátlására. Az iparról szólva, nem látom szükségét annak, hogy a statisztikai adatokat mérlegeljük; a mennyiben már gróf Zichy Jenő t. képviselőtársunk szíves volt az adatoknak egész sorozatát előtárni, a melyekkel kimutatta azt, hogy mily óriási mérvű a behozatal az oly termékekben, a mely termékekhez a nyersanyagot mi szolgáltatjuk, és milyen kevés itt nálunk a nyersanyag feldolgozása. Erre vonatkozólag szintén szolgálok egy kiegészítő statisztikával, a mely egészen megvilágítja a helyzetet. Ha látjuk azt, hogy pl. a selyemiparnál mi kiviszünk 3,416,505 K. értéket, és behozunk 52.612.600 K. árut, ugy aránylik ez a feldolgozás a nyersterményhez, mint 2.5°/

0-ék a 100°

;0-hoz. Ez oly minimum a mit feldolgozunk, hogy csakugyan csodálkoznunk kell azon, hogy mi harminczhárom év alatt csak ily eredményt tudtunk elérni. így vagyunk a gyapjúval is. Ki viszünk gyapjúban 17,061.655 K. értékűt és behozunk 101,224.000 K. értékűt. És ha még hozzászámítjuk ehhez azon más iparczikkeket, a melyeket gyapjúból készítenek, így pl. hogy kész ruhákban behozunk 31,681.362 korona értékűt, és kalapokban behozunk 7,226.274 K. értékűt, ha ezt hozzászámítjuk, akkor a százalék még alacsonyabb lesz és ha a százalékokban akarjuk ezt kifejezni, ugy tulajdonképen nyersterményeinknek csak tíz százalékát dolgozzuk fel. A kenderrel is csak így vagyunk. Itt is csak 25°/

0-át dolgozzuk fel a mi nyersterményeinknek. Ugyanezeket a szomorú adatokat megtalálhatjuk más tételnél is, így megtaláljuk ezt a vasiparnál épugy, a hol szintén igen csekély perczent az, a melyet mi feldolgozunk, és a mit kiszállítunk. Pedig azokat a közvetlenül szükséges mezőgazdasági eszközöket sem állítjuk elő, a melyek mindennapi szükségleteket képeznek, kaszát, kapát, sarlót, mind külföldről hozzák be. Ilyformán nagyon fontos, hogy a gyáripar egyéb ágaira nézve is lehetőleg a legnagyobb mértékben igyekezzünk az előrehaladást elérni, mert különben kénytelenek vagyunk azokat a nagy kulturális terheket elviselni, a melyek reánk nehezednek és lehetetlen, hogy a mezőgazdaság ezt elviselje, mert hiszen tulajdonképen a mezőgazdasági osztályra zúdul minden teher és végelemzésben magának a földnek kell kiizzadnia mindezeket a szükségleteket. Hogyha igy áttekintünk a gyáripar egész vonalán, akkor megdöbbent a statisztikai adatok egész sorozata és figyelmeztet minket arra, hogy itt az ideje, hogy no áldozzunk annyit a szomszéd iparállamoknak, hanem igenis, magunk is igyekezzünk elkövetni mindent, hogy mi is ezeket az iparterményeket elő tudjuk állítani, mert csak igy vagyunk képesek elkerülni azt a nagy katasztrófát, a melybe bizonyosan belejutunk, ha ezen a téren nem fejtjük ki a kellő igyekezetet. (Helyeslés a baloldalon.) A jövő kiegyezésnél meggyőződésem szerint csakis oly alapot fogadhatunk el, a melyen mindazt a védelmet megtaláljuk, a mely minket jogosan megillet, és a mely nem állja útját, hogy iparunk fejlődni tudjon ós azt a helyet elfoglalhassa, a mely méltán megilleti. E tekintetben, azt hiszem, a t. ház ellenzéke egy táborban fog harczolni és remélem, hogy a kormánypártról is igen sokan lesznek, a kik a jogos igényekből engedni nem fognak, a mely a paritás alapján minket megillet. Elég abból az adófizetésből, a melylyel eddig adóztunk. Tovább ily mértékben nem adózhatunk, mert különben önmagunkat teszszük tönkre. Részemről azokat az egyes törvényjavaslatokat, a melyeket a szakminiszter ur máris jelzett és részben be is jelentett, a legmelegebben üdvözlöm, a mennyiben itt e padokon évek óta sürgetjük azokat, Igy a vásárügy rendezésére, a tisztességtelen versenyre, a rabipar korlátozására, a határidőüzletre, a tőzsde rendszabályozására vonatkozó törvényjavaslatokat. Örömmel veszem, hogy a t, miniszter ur ezeket bejelentette, és hiszem, hogy meg is fogja valósítani. Ebben a tekintetben bizalommal vagyok a t. miniszter ur iránt, daczára annak, hogy csalódtunk a múltban, mert a mint mondám, elődje is ígérte az ipar törvény, a viczinális törvény revízióját. Elmúlt három esztendő is, uj miniszterhez van szerencsénk és ez a törvény még sincs beterjesztve. Most pedig beszédem befejezésekor ismételten különösen melegen ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe a kisiparosok ügyét, igy első sorban a szabad ipartörvény revízióját. Szükséges továbbá a kisiparosok hitelügyének rendezése, és hogy szövetkezeti intézmény által a nyers anyagok beszerzésénél ne legyenek kiszolgáltatva az uzsorának, és az ipar termékeit kellőképen értékesíthessék. Régóta sürgetjük a vásárügy rendezését is, mert ez csak megrontója a kisiparos osztálynak. Szóval nagy szükség van a kisiparosok védelmére, a kiket figyelemre nem méltattak, hanem nyomta a gyáripar, a tőke, a tisztességtelen verseny és mindezt az uralkodó liberális felfogásnak és kormányzatnak köszönhetjük. Minthogy ez a tárcza is bizalom kérdése és minthogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetünk, a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés a haloldalon.) Dedovics György jegyző : Morzsányi Károly! Morzsányi Károly: T. képviselőház! Az általános munkanélküliség idejében és a mai szomorú közgazdasági viszonyok közt önkénytelenül felmerül annak szükségessége, hogy a kereskedők