Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-97

97. országos ülés 1902 április 22-én, kedden. 477 reánk nézve, hogy mi, a kik elvi tekintetben olyannyira ellenkezünk ezzel a kormánynyal, mégis megadjuk neki az eszközöket az ország ügyeinek továbbvitelére. Nem kívánok ezúttal hosszasabban kitérni a politikai okokra, azonban egy-két momentumot mégis szóvá akarok tenni. A mi a kormány belügyi politikáját illeti, erre nézve konstatáltuk ugyan, hogy sok javulás történt, másrészről azonban sokszor kétségben vagyunk az iránt, (Halljuk! Halljuk!) hogy javulás állott-e be, vagy pedig visszafejlődés történik ? Mert midőn mi egy-két alkalommal szóvá tettük itt azt, hogy az egyes vármegyékből halomszámra hozhatjuk ide, ha ugy tetszik, a visszaéléseket, akkor azt felelték nekünk, hogy az előbbi kormányoknál ezrével lehetett ilyeneket fölfedezni. T. ház! Hogy ezek a visszaélések, a melyek különösen az adminisztráczió terén vannak, kisebb számmal találhatók most, mint azelőtt, mi ezt a magunk szempontjából épenséggel nem konstatálhatjuk. Hogy azok az urak, a kik most kormánypárti képviselőkké lettek, hajlandók konstatálni, hogy az adminisztraczionális mizériák fogytán vannak, azt elhiszem; de ez talán azért is van, mert egészen más szemüvegen át nézik az adminisztraczionális mizériákat, a mióta a beati possidentes sorába álltak. A mi pedig a szabadságot és a jogot illeti, a mikor első izben felszólaltam a felirati vita alkalmával, volt szerencsém rámutatni arra a momentumra, hogy miképen alakult meg az az óriási többség ebben a teremben s akkor némely adatra is hivatkoztam. Ezúttal nem kívánok adatra hivatkozni, hanem egy adatra mégis vissza kell térnem, a melyet a miniszterelnök ur annak idején velem szemben akart felhasználni. Én abban az időben kimutattam, hogy tulajdonképen hány választó vett részt abban, hogy ezt az országgyűlést megalakítsa. Én akkor adatokra hivatkoztam volt és az igen t. miniszterelnök ur egészen máskép reprodukálta az én adataimat. Én nem azt mondtam, hogy a választóközönség összesen csak 300.000 emberből állott volna. Jól tudom, hogy kétszázezerrel szaporodott volt, a mely szaporodás azonban teljes mértékben nem irható ezen intézkedés javára. Én csak azt mondtam, hogy tényleg nem vett részt több választó a választásban, mint ennyi meg ennyi. A t. miniszterelnök ur akkor felállott és azt mondotta nekem: A képviselő ur itt ilyen adatokat idéz. Nos, akkor a t. ház elképzelheti, hogy ezek az urak micsoda bátorsággal és micsoda adatokat idézhetnek künn, a házon kívül. Én azonban ezeket teljességgel nem mondottam. Nem akartam akkor felszólalni; most azonban felhasználtam az alkalmat, hogy elmondjam, hogyan értettem akkor a dolgot. A mi pedig a választói jogot és szabadságot illeti, szeretnék én adatot a t, belügyminiszter úrtól arra, hogy pl. Trencsén vármegyében hogyan állanak az állapotok ez idő szerint és hogyan állottak a Bánffy-éra, az 1896. év előtt. 1896 előtt egyes választókerületekben volt 1800—1900 szavazópolgár; a jelen stádiumban, a jelen állapot mellett ugyanazon kerületekben nincs több, mint körülbelül nyolczszáz. Ezer, ezerkétszáz választót hagytak tehát ki azon idő alatt, a mig a t. miniszterelnök ur kormányra nem került. O azt fogja mondani, hogy ő ebben nem hibás, hogy tetszett volna a törvény rendes útjára lépni. Kérem, végigmentünk mi az összes utakon és az összes stáczióin ennek az útnak és megpróbáltunk mindent megtenni e tekintetben, de teljesen hiábavaló dolog volt, segíteni egyáltalán nem lehetett. Hasonló dolgok vannak most is folyamatban. Mi már tudomására hoztuk a t. miniszterelnök urnak, hogy mik történnek pl. jelenleg is Nyitra megyében. Ott az emberek saját szakállukra megpróbálják, megkoczkáztatják azt, hogy roppant számban hagyják ki a választópolgárokat a lajstromból. De erről nem akarok itt bővebben beszélni, mert, a mint mondottam, a t. miniszterelnök urnak privátim már emiitettük. Más tekintetben sem lehetünk abban a hel) zetben, hogy ennek a kormánynak az indemnitást megadjuk. A t. pénzügyminiszter ur természetesen oly szisztémát folytat, a melyből nincs menekvés; teljesen és tökéletesen rabbá, rabszolgává teszi ezt a népet az a roppant teher és az a roppant adó, a mely vállait nyomja. A t. miniszter ur e tekintetben már nem is tudna a fennálló állapotokon segíteni. Akár ő ül ott, akár más, az bizonyos lehet abban, hogy ebben az irányban nem segíthet. A mi azonban a t, miniszter urnak más tevékenységét illeti, pl. pénzügyi, pl. utolsó konverzionális tevékenységét, mi e perczig nem vagyunk meggyőződve arról, hogy arra a konverzióra oly sürgős, oly égető szükség lett volna. De másrészről is, mi azt teljesen jogtalan ingerencziának tekintjük, hogy pl. a konverziót és az efféle törvényjavaslatokat amerikai gőzerővel kell keresztülhajtani a parlamenten, hogy előre kijelentik ország-világ előtt, a sajtó háromnegyed részében, hogy valóságos hazafiatlanságot követ el, a ki e konverziós törvényjavaslatnak parlamenti elintézését hosszasabban késlelteti. Ilyen befolyás a dolgok menetére, a javaslatok tárgyalására abszolúte meg nem engedett dolog. Nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur nincs közöttünk, hogy minisztériuma elárvult. Egy megjegyzést azonban okvetlenül szándékoztam tenni. A kereskedelemügyi miniszter ur minap, midőn szerencsém volt a kisiparról beszélni, azt mondotta, hogy az ipartörvényt illetőleg semminemű örökséget nem vett át. Bátorkodom megjegyezni, hogy a közvéleményben egészen más volt elterjedve. A képviselő urak talán azt gondolják, hogy ez nem olyan