Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-95

95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. 457 alkalmával folytatott megbeszélések a politikai szövetség megújításán — és Olaszországnak a hármas szövetségben való benmaradásán kivül a két államnak egymáshoz való gazdasági és kereskedelmi viszonyát is felkarolták s hogy e két helyzet jövő alakulata együttes módon nyert megoldást? Ha igen, adhatna-e a t. miniszterelnök ur e tekintetben felvilágosítást? 6. A Bülow kanczellár és Prinetti külügyminiszter között nyilvánult — és a politikai szövetséget a gazdasági életérdekkel egyesítő felfogáshoz hasonló felfogás nyilvánul t-e ama tanácskozások során is, melyek Bülow kanczellár és külügyi kormányunk képviselője között Bécsben április 10-én és a következő napokban tartattak? És különös tekintettel arra, hogy egyrészt Németország ujabb vámtarifális politikája különösen Magyarország gazdasági élete ellen mélységes veszélyt rejt magában; Olaszország pedig a jelenlegi kereskedelmi szerződésben részére biztosított borvám-klauzulának a jövőre is való fentartása esetére Magyarország egyik kiválóan fontos gazdasági termelési ágát és az erre utalt lakosság létfeltéteteit alapjában megtámadná: azt kérdem a t. miniszterelnök úrtól, hogy a Németbirodalommal és Olaszországgal való szövetség megújításánál az 1867. évi XII. tcz.-ben részére biztosított befolyást kellő módon érvényesitette-e ? Latba vetette-e hatalmának kellő súlyát a magyar nemzeti érdekek megoltalmazására, különösen abban az irányban, hogy a szövetség megújítása nem jár együtt Magyarország gazdasági érdekeinek lekötésével? Érvényesitette-e hatalmát olyképen, hogy a népek adózó képességét a rogyásig igénybe vevő és megújítandó politikai szövetség egyik föltételéül a gazdasági érdekekben való összhangot állítsa előtérbe és Magyarország veszélyeztetett létfeltételeit ily módon megvédje ? (Elénk helyes • lés a szélsöbalóldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a magyar királyi miniszterelnök úrral. Következik dr. Horváth Gyula képviselő urnak a csendőrségi reformok mielőbbi létesítése tárgyában bejelentett interpellácziója. Horváth Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A belügyi költségvetés tágyalása alkalmával vártam, hogy a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök ur nyilatkozni fog és megnyugtató kijelentést fog tenni a csendőrséget közelről érdeklő olyan kérdésekben, a melyeknek rendezését és megvalósítását az illetékes körök már régóta Ígérték és kilátásba helyezték. Beméltem ezt annál is inkább, mert a miniszterelnök ur azt mondja, maga is elismeri és méltányolja ennek a testületnek nagy érdeméit az ország közbiztonsági állapotainak konszolidálása körül, és épen azért, mert ennek a derék testületnek hasznavehetőségét magam is elismerem, védelembe veszem. (Tetszés.) Nem szorul külön magyarázatra, hogy a csendőr-legénység minő nehéz szolgálatot teljesít. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. (Ügy van! ügy van! a szäsőbaloldalon.) Majdnem fél métermázsás sulyu felszerelésben, éjjelnappal, jó és rossz időben, perzselő hőségben és csikorgó hidegben egyaránt éber figyelmet igénylő szolgálatot teljesíteni nem csekély feladat. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Az ilyen szolgálat az ember fizikumát igen erős próbára teszi ós a legerősebb embert is leveszi aránylag rövid idő alatt a lábáról. Ilyen szolgálat mellett a csendőrség ellátásáról van a legkeservesebben gondoskodva. Az a csendőr, a ki nagy nehezen kibírja a 10 éves szolgálatot és rendszerint tönkre tett idegekkel, kiszipolyozott testi erővel, csúzos és köszvényes bántalmaktól agyongyötörve nyugdíjba megy, a fennálló nyugdíjtörvény mellett koldustarisznyát akaszthat nyakába, vagy ha azt természete be nem veszi, elpusztulhat a reákényszeritett nyomorúságban. Ha a belügyminiszter ur csak a legkisebb jóindulattal viseltetik a csendőrség iránt, akkor keresnie kell ennek az igazságtalanságnak orvoslását. Meg kell ezt tennie már kötelességéből kifolyólag a közérdekre való tekintetből is. Mert a belügyminiszter ur is igen jól tudja, hogy a közbiztonsági szolgálat sikeres ellátása csakis hosszabban szolgáló vagyis kellő tapasztalattal és gyakorlattal bíró csendőröktől várható. És épen a vázolt körülményeknél fogva, most a csendőrök nyakra-főre menekülnek a szolgálatból és igyekeznek boldogulásukat más téren feltalálni. A régen szolgáló csendőr most ritka, mint a fehér holló, mert illetékei nem állanak arányban a teljesített szolgálattal és a mellett jövője nemcsak, hogy biztosítva nincsen, hanem határozottan a nyomor biztos képét tárja eléje. így van ez minden más kérdésben is, a mely a csendőrséget érinti. A múlt évben történt, hogy Koreska csendőr-alezredes, a honvédelmi minisztérium XVI. ügyosztálya vezetőjének buzgalma folytán és indítványára ankétet hívtak egybe, a mely a csendőrségnél már elodázhatatlan reformok programmját volt hivatva megállapítani. Ez az ankét, a melyen a belügyi és a honvédelmi minisztérium illetékes faktorai is résztvettek, elhatározta először járásőrmesterek szervezését, másodszor a legénység illetékeinek felemelését és harmadszor a csendőrségi nyugdíjtörvény revízióját. Egy éve már, hogy ezeknek a reformoknak megvalósítását kilátásba helyezték és egy éve már, hogy a megvalósításra vonatkozó előkészületek folynak, de a csendőrlegénység hiába várja, hogy végre Ígéretek és kecsegtetések helyett tényekkel álljon szemben. A járási őrmesterek működésének megkezdését pl. már ez év elejére hirdették, de az a százezrekre menő altiszti gárda, a mely ettől a reformtól várja anyagi boldogulását és társadalmi pozicziójának megerősítését, türelmét veszti, és minthogy más eszköz nem áll rendezésére, félő, hogy tömegesen hagyják ott a testületet. Ez pedig könnyen visszavethetné évtizedekkel az ország közbiztonságát. 58