Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-95

458 ,95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. Engem, t. ház, tisztán a közérdek vezérel és az aggódó gondoskodás, a melylyel az ország közbiztonsága iránt viseltetem, midőn ezek után a következő interpellácziót intézem a miniszter­elnök úrhoz, mint belügyminiszterhez (olvassa): Interpelláczió a belügyminisztérium vezeté­sével megbízott miniszterelnök úrhoz. Minthogy kétségtelenül tudomása van a belügyminiszter urnak arról az e czélra a múlt évben egybehívott ankétről, mely többek között 1. járásőrmesterek szervezését, 2. csendőrlegénység illetékeinek felemelését és 3. csendőrségi nyugdíjtörvény revízióját hatá­rozta el, szándékozik-e a belügyminiszter ur ezen, a köz­érdek által is követelt, sürgős reformokat meg­valósítani és ha igen, mikor és minő sorrendben ? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Azt hiszem, azonnal válaszolhatok a t. képviselő urnak ezekre a kérdéseire a követke­zőkben: (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur mindenekelőtt csodálkozik, hogy én a költségve­tés tárgyalásánál nem nyilatkoztam a csendőr­ségnél általa most szóba hozott reform kérdésé­ben. Ha méltóztatott volna engem a költségve­tés tárgyalásánál megkérdezni, épugy, a mint most megtette, akkor is nyilatkoztam volna. De nem tartottam szükségesnek a költségvetés elő­terjesztésébe és indokolásába felvenni oly dol­got, a mely még munkában van, a melyet még készen a törvényhozás elé nem terjeszthetek és így hallgattam a kérdésről, mert egyáltalában szóba nem hozatott. Különben igaza van a t. képviselő urnak abban, — de ez inkább az én akkori álláspontom mellett szól, hogy t. i. akkor nem szóltam, — hogy a költségvetésnél lehet és kell az ilyen kérdést megvitatni; a költségvetési tárgyaláson kivül ennek talán kevésbbé van helye, miután a kérdés még nem fekszik előttünk. De hát a t. képviselő ur kérdezett, s én szívesen felvilágosítom abban az irányban, hogy ezeket a reformokat igenis a belügyminisztérium kebelében intendáljuk, de azért, a mit egy ankét, egy előkészítéssel foglalkozó tanácskozmány a hi­vatalos eljárás keretén kivül véleményez a mi­niszternek, az még nem befejezett dolog, azt még nem lehet sem ígéretnek, sem kecsegtetésnek, sem egyátalán befejezett ténynek tekinteni; az egy­szerűen előkészítése a kérdésnek ós arra a czélra szolgál, hogy a kérdés kellő gondossággal, minden irányban megvilágítva a miniszter döntése alá ke­rüljön, a ki azután, ha készen van, elő fogja a kérdést adni. Időelőtti dolog volna tehát most a kérdést megvitatni és talán időelőtti dolog is a kér­dést a képviselőház előtt bővebben szóba hozni; annyit azonban mondhatok talán a dologról, hogy igenis szükségesnek tartom minden járásban őrmesterek rendszeresítését; szükségesnek tar­tom az uj büntetőperrendtartás következtében, a nyomozási eljárásnak hatályosabb, lelkiis­meretesebb és pontosabb teljesítése czéljából, hogy a nyomozással megbízott minden fő­szolgabíró ilyen csendőrségi őrmesterrel ren­delkezzék. (Élénk helyeslés.) Ezt helyesnek tar­tom, ezt in tendálom is; most is van igen sok helyen, mert hiszen minden főszolgabíró járásá­ban fennáll egy ilyen örsparancsnokság és ezek nagy részénél van őrmester is; de a hol nincs is, szándékozom mindenütt ilyen őrmesteri állást rendszeresíteni, (Helyeslés.) mert hiszen azoknak a tevékenysége nagyobb biztosítékot nyújt és remélem, hogy a költségvetés keretében, vagy annak nem nagymérvű túllépésével lehet ezt a reformot megvalósítani. De foglalkozom azonkívül a csendőrség anyagi helyzetének kérdésével is. Igaza van a képviselő urnak, hogy a csendőrségi szolgálat nagyon nehéz, nagyon terhes (Igaz! Ugy van!) és a közbiztonságnak nagy érdekei megkövete­lik, hogy lehetőleg gondoskodjunk róluk. Ter­mészetesen itt is, mint mindenütt, a pénzügyi helyzet által megvont keretek között kell mo­zognunk ; de foglalkozunk a nyugdíj kérdésével is, foglalkozunk a pótlékok kérdésével is, foglal­kozunk in specie abban az irányban, hogy nem lehetne-e már rövidebb szolgálati idő mellett kellő nyugdijat, vagy nagyobb nyugdijat, vagy egész nyugdijat megállapítani? Szóval, mindezen kérdések gondoskodásom tárgyát képezik és re­mélem is, hogy a jövő költségvetéssel egyide­jűleg már jelentést tehetek a ház előtt e kér­désben. Addig, kérem, méltóztassék a választ tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kivan Horváth képviselő ur szólani ? Horváth Gyula: T. képviselőház! Felszólalá­somban magam sem vontam kétségbe az igen tisztelt belügyminiszter ur jóindulatát ebben a kérdésben; és mivel a t. belügyminiszter ur mostani felszólalása engem ebben a föltevésem­ben megerősített, én a választ tisztelettel tudo­másul veszem. (Elénk helyeslés.) Elnök: A ház a belügyminiszter ur vála­szát Horváth képviselő ur interpellácziójára tudomásul veszi. A jövő ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 5 perczkor.)

Next

/
Thumbnails
Contents