Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-95
454 .95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt is mondja a t. képviselő ur, Hogy a mikor a községek hozzám terjesztik költségvetésüket, beleegyezem abba, hogy a község az uj tanítónak kisebb fizetést állapítson meg, mint az előző tanítónak. Tessék elhinni, sokszor írok a községekhez, hogy minél magasabb fizetést állapítsanak meg, de a mikor meghal egy régi érdemes tanító, a ki 25—30—40 évi működés után magasabb összeggel van díjazva, s akkor aztán uj tanitói állásra hirdetnek pályázatot s előterjesztik, hogy a község abszolúte nem képes nagyobb összeget beállítani a költségvetésbe: akkor én kénytelen vagyok belenyugodni, mert a törvény nem ad nekem többre jogot, mint a jóakaratú figyelmeztetésre. Ha egyszer az az összeg a minimum felett van, nem tehetek mást; jogtalanul be nem avatkozhatom az ügybe. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mi gróf Benyovszky Sándor határozati javaslatát illeti, {Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon-.) bátor vagyok megjegyezni, hogy teljesen elismerem és hozzájárulok ahhoz, hogy a néptanítók fizetésének ügyével előbb-utóbb foglalkozni kell. Csak egyre kérem a t. képviselő urat, a mit a múltkor is mondtam, még pedig az egész ház helyeslése mellett: méltóztassék nekem megengedni, hogy akár én ülök itt, akár más ül ezen a helyen, annak az lesz a kötelessége, hogy az egész népoktatási törvény revíziójával kapcsolatosan hozza a tanítók fizetésének ügyét a t. ház elé. (Helyeslés.) Méltóztassék csak nézni a dolog lényegét. Ha fölemeljük a minimumot 6—7 — 8000 frtra, — (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Sok volna!) hiszen csak akármilyen összeget említek, — a községek nem bírják, a felekezetek sem, tehát az államnak kell fizetnie a kiegészítést. Az állam fizetne tehát ilyen összegeket a nélkül, hogy nagyobb befolyása lenne az iskolákra. Ezt pedig épen a nemzetiségi iskolák szempontjából nem merném ajánlani. (Helyeslés.) Az én álláspontom, és azt hiszem, a kormányé is az, hogy igenis, a népoktatási törvény teljes revíziójával kapcsolatosan kell ezzel foglalkozni, mi pedig iparkodjunk azon, hogy az állami tanítók dotáczióját lehetőleg emeljük. Nagyon kérem a t. házat, méltóztassék ez alkalommal a határozati javaslatot mellőzni és méltóztassék ahhoz a felfogáshoz járulni, hogy a népoktatási törvény revíziójával kapcsolatosan foglalkozik majd annak idején a t. ház ezzel a nagyfontosságú ügygyei. (Helyeslés a jobb-és a baloldalon.) Nessi Pál: Huszonhét év óta revideálják a törvényt ! Elnök: Pozsgay Miklós képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása czimén kér szót. Pozsgay Miklós: T. képviselőház! A t. miniszter ur előbbi felszólalásomra azt mondta, hogy ő csak oly községeknél hagyta jóvá a tanitói fizetés leszállítását, a hol a község az ő rossz anyagi helyzetével hozakodott elő, és azzal érvelt, hogy nem birja meg a nagyobb fizetést. Ezt, t. ház, én megczáfolom, mert épen oly községnél fordult elő ilyen eset, a mely .— Magyarországon ritkaság — évi zárszámadását 60—70.000 korona felesleggel zárhatja le, a nélkül, hogy egy krajczár pótadót is vetne ki a lakosságra. Ilyen községben történt meg, hogy bár az előző tanítónak 700 frtos fizetése volt, az uj tanítót 400 frtnyi fizetéssel akarták dotálni. Azok, a kik helyesebben gondolkoztak, felebbeztek, azzal érvelve, hogy a tanítónak a megélhetésre nagyobb fizetésre vau szüksége, és a miniszter ur mégis azoknak adott igazat, a kik a tanítónak csak 400 frtos fizetést akartak adni. Ezt akartam kimagyarázni, hogy lássa a miniszter ur, hogy sokszor rosszul értesitik az ilyen fizetési ügyek állásáról. (Igaz! XJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólani. Zárszó illeti a határozati javaslat beadóját. Gr. Benyovszky Sándor: T. képviselőház! A t. miniszter urnak beszéde engem arról győz meg, hogy a tanítók fizetésének javítása ad graecas calendas el fog odáztatni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én sajnálkozásomat fejezem ki, t. ház, hogy a tanítók ismét valószínűleg egy reménységgel szegényebbek és egy csalódással gazdagabbak lesznek. Elnök: Következik a határozathozatal. Maga a tétel nem támacltatván meg, azt hiszem, a t. ház belenyugszik annak kijelentésébe, hogy a tétel elfogadtatik. Következnek a határozati javaslatok oly sorrendben, a mint benyujtattak. Első sorban szavazás alá bocsátanám a gróf Benyovszky Sándor által benyújtott határozati javaslatot, másodsorban Várady Károly képviselő ur határozati javaslatát. Belenyugszik a ház ily feltevésébe a kérdésnek? (Helyeslés.) Kérdem a házat, hogy a gróf Benyovszky Sándor által benyújtott határozati javaslatot elfogadja-e, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem a t. ház azon tagjait, a kik a határozati javaslatot nem méltóztatnak elfogadni, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik..) A ház a határozati javaslatot nem fogadja el. Következik Várady Károly határozati javaslata. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a határozati javaslatot, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem a t. ház azon tagjait, a kik Várady Károly képviselő ur határozati javaslatát nem méltóztatnak elfogadni, .... (Zaj a szélsöhaloldalon.) Lengyel Zoltán: A kérdés feltevéséhez kérek szót. Elnök: Bocsánatot kérek, a kérdés feltevése megtörtént; én megkérdeztem a házat, hogy hozzájárul-e a kérdés feltevéséhez és a ház hozzájárult.
