Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-95

95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. 455 Lengye! Zoltán : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Bocsánatot kérek, szavazás közben nem lehet szólni. (Zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldah/i: A házszabályokhoz lehet!) Szavazás közben nem! Barta Ödön : Bocsánatot kérek, t. ház ... Biró Lajos: Fel van téve a kérdés, szavazzunk ! (Zaj.) Barta Ödön: Mi is szavazást kérünk, legyen nyugodt Biró t. képviselőtársam, de az nem járja, hogy a kérdés feltevése czimén ne lehessen hozzászólni, mikor az elnök ur fordított sorrendben teszi fel a kérdést. Mi belenyugodtunk a két határozati javaslatnak ily sorrendben leendő feltevésébe, de ha határozati javaslatot bocsát az elnök ur szavazás alá, nem azt kell kérdezni, hogy kik nem fogadják el, hanem, hogy kik fogadják el. Elnök: A kérdés lényegéhez nem tartozik, hogy az igennel vagy nemmel szavazók állnak-e fel és a házban akárhányszor megtörtént, hogy igy tétetett fel a kérdés. Mégis Várady Károly határozati javaslatára nézve ugy fogom a kérdést feltenni, hogy hozzá méltóztatnak-e járulni vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azon t. tagjait a háznak, a kik elfogadják a határozati javaslatot, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a határozati javaslatot nem fogadja el. T. ház! Én azt hiszem, hogy miután két interpelláczió van bejelentve, fél 3 felé közeledik az idő és ugy sem tudjuk e tárcza költségvetésének tárgyalását befejezni, miután többen vannak még szólásra feljegyezve, talán belenyugszik a t. ház, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalását elhalaszszuk. (Helyeslés.) Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, javaslom a háznak, hogy a hétfőn 10 órakor tartandó ülés napirendjére a most megszakított tárcza költségvetésének tárgyalását, egyúttal annak befejezése után az 1902. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1901 : XXVIII. t.-cz. hatályának az 1902. évi május hó végéig való kiterjesztéséről szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslatot méltóztassék napirendre kitűzni. (Helyeslés.) Ha hozzájárul a ház javaslatomhoz, ezt határozatilag kimondom. Következnek az interpellácziók és pedig dr. Visontai Soma képviselő ur interpellácziója a német birodalmi kanczellár utazásai és a hármas szövetség tárgyában. Visontai Soma: T. ház! Némi feltűnést keltett az utóbbi napokban az, hogy a hármasszövetség körül, a melyet még nemrég oly megdönthetetlenül szilárdnak jeleztek a mérvadó körök, bizonyos mozgolódás volt észlelhető. Maga a t. miniszterelnök ur is, midőn legutóbb a trónörökös szentpétervári utazása alkalmával a hármas-szövetséget itt szóba hoztam és e szövetséggel összefüggő jelenségeket regisztráltam, ezen észrevételeimet téveseknek jelezte, mondván, hogy ezen szövetség szilárdságához és fennállásához semmi kétség nem férhet. Azonban az utóbbi napoknak és heteknek eseményei a közvéleményt az ellenkezőről győzték meg, mert ime ép most került egészen váratlanul napirendre a hármasszövetség meghosszabbításának a ténye. És ez annál különösebb, mert mig a szövetség AusztriaMagyarország és Németország között időhöz nem kötött, állandó jellegű, addig e két állam és Olaszország közt fennálló szövetség akként van a közvéleménybe jutott tudomás szerint megalkotva, hogy bár időhöz van kötve, de a menynyiben e szövetség nem mondatik fel, úgyszólván automatikus módon, amint azt most jelezni szokták, önműködőn további esztendőkre érvényben marad. Feltűnő dolog tehát az, hogy annak daczára, hogy az a szövetség csak 1903. május 6-án járna le, mégis épen a német birodalmi kanczellár által kezdeményező lépések tétettek e szövetség megújítására, Olaszországnak a szövetségbe való további bevonására, a mi azt a látszatot kelti, hogy mindenesetre kellett a szövetségesek egyik felének részéről ily felmondásnak bekövetkeznie, a mi azután a szövetség megújítását időszerűvé és szükségessé tette. Fontosságot tulajdonított ezen szövetségmegújítási momentumoknak most különösen az is, hogy ezen megújítás összeesik a kereskedelmi szerződések közeli lejártával. Valósággal azt is látjuk, hogy mikor a német birodalmi kanczellár most Velenczében az olasz külügyminiszterrel a szövetség megújítása dolgában tárgyalásokat folytatott, ugyanezen tárgyalásokkal egyöntetűen és parallel a gazdasági kérdések is megvitatás tárgyát képezték, a mi reánk nézve különös fontossággal bír. Mert hiszen mi ebben a szövetségben épen az utóbbi időkben gazdasági érdekeink kielégítését valami különös módon nem bírjuk feltalálni. Igaz az, hogy a mi külügyminiszterünknek ismert axiómája szerint a gazdasági kérdések nem igen függnének a politikai szövetségnek kérdésétől és hogy egyáltalában a politikai érdekeket a néjjek gazdasági érdekeinek nem lehetne szerinte alárendelni; azonban azt hiszem, a mi külügyminiszterünknek ezen felfogásából annál inkább ki kellett ábrándulnia. mert az összes államoknak politikai irányzatából tapasztaljuk, hogy a népeknek létfeltételét és a szövetségben való létképességüket biztosító gazdasági erőt igenis egyenlő rangúnak találják a politikai szövetség erejével és azt ennek alárendelni semmi esetre sem hajlandók. (Ugy van! a szélsőbalok!álon.) Ezt legjobban bizonyítják a tények, hogy mikor a német birodalmi kanczellár elhatározta, hogy Olaszországba megy az olasz külügyminiszterrel találkozni, ugyanő, a ki még nemrég nagyon kényelmes alakban nyilatkozott a hármasszövetségről, ugyanő, midőn az alkudozásra irányuló lépést Olaszországba megtette, Olaszországnak ismert duzzogását is csak azzal vélte elháríthatónak, hogy Olaszországnak gazdasági