Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-95
,95. országos ülés 1902 április í9-én, szombaton. 453 csak ugy lehetséges, ha az anyagi gondok és a mélyreható szükölködések keretéből végre kiragadjuk őket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Felhívom a t. miniszter ur figyelmét a tanítóknak nyugdíjügyére. Az 1891 : XLIII. t.-cz. 15. §-a elrendelte, hogy tíz év múlva a nyugdíjügyet, az addig szerzett tapasztalatok alaju'án, a t. kormány revideálni tartozik. Most ez a tíz esztendő eltelt és igazán általános az az érdeklődés és természetes az a mozgolódás a tanítóság körében, mely oda irányul, hogy ha lehet, azon súlyos feltételek, a melyek a mostani nyugdijszervezetben íennáilanak, módosíttassanak. Különösen jjedig az a körülmény, hogy a tanítók csak 40 évi szolgálat után válnak teljes fizetésükkel nyugdijképesekké, igazán kivívja minden igazságos és emberbaráti érzéssel eltelt lénynek érdeklődését és részvétét. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Valósággal a bányászok ügye jut az embernek az eszébe, a kinek nyugdíjképessége szintén hasonló hosszú, sok évi szolgálat feltételéhez van kötve, de bizony ritka bányász éri el, hogy a föld mélyében dolgozva, teljesítve nehéz munkáját, a nyugdijképességhez hozzájusson. Hasonló nehéz szolgálatuk van a tanítóknak és azt hiszem, hogy az állam csak kötelességét teljesiti irányukban, ha ezen negyven évet a revideálandó nyugdíj-törvényben leszállítja. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. miniszter urnak figyelmébe ajánlom különösen a hevesmegyei tanitóegyletnek kérvényét, mely ott felsorolja azon feltételeket, melyeknek teljesítésétől helyzetük javítását várják. Ehhez járul számtalan kérvény, mely a t. miniszter ur előtt fekszik a tanítók országos gyűléséből kifolyólag, legutóbb jiedig a délmagyarországi tanítóegyesület egy kérvénye. Mindezeknek a szíves figyelembevételét kérem és azt hiszem, hogy a törvényhozásban a t. miniszter ur ez irányban mindig hű támaszát találja és ez irányú aspiráczióit meleg szívvel és lélekkel támogatja. Elnök: Kíván még valaki a t. képviselő urak közül ezen tételnél szólani?- A mennyiben nem, a vitát bezárom. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Mindjárt Visontai Soma t. képviselőtársamnak felszólalására megjegyzem, hogy a tanítói nyugdíj ügyében már számtalanszor nyilatkoztam e ház előtt és most sem mondhatok egyebet, mint a mit már többször mondtam, hogy a törvény nem azt teszi kötelességemmé, hogy uj tanítói nyugclij-javaslattal lépjek fel, hanem azt, hogy uj mathematikai mérlegről tegyek, jelentést a t. háznak. (Ugy van! jobbfelöl.) Én azonban hozzátettem, hogy óhajtok uj tanítói nyugdíj-törvényjavaslattal a ház elé lépni; hogy azon igényeket, kívánságokat, melyeket ki lehet elégíteni, ki akarom elégíteni; de hogy ki tudom-e mindazokat elégiteni, erre nézve már többször kijelentettem, hogy nem tartom helyesnek, oly illúziókat ébreszteni, a melyeket esetleg sem én, sem senki ezen a helyen kielégíteni nem képes. (Helyeslés jobbfelöl. Égy hang a szélsobaloldalon: Megszavazzuk!) Igen, a t. képviselő urak egyenkint e tételeket könnyen szavazzák meg, de mikor az egész ország költségvetését kell a kormánynak megmegállapitani, mégis csak azt az összeget kell szem előtt tartanom, a melyet rendelkezésemre bocsáthat a pénzügyminiszter. (Ugy van! jobbfelül) Várady Károly t. képviselőtársam egy határozati javaslatot nyújtott be, melynek, gondolom, az az értelme, hogy az a segély, mely együttesen van kimutatva, a felekezetek, községek, stb. részére elkülönittessék, (Halljak! Halljak!) E pillanatban nem tudnám megmondani, és mivel a tanítói fizetések kiegészítésével és a korpótlékokkal van összefüggésben, azt hiszem, hogy nagyon bajos is megmondani, hogy mennyi, az előirányzatban részletezzük az összeget, de zárszámadásilag mindig igazolható, hogy a felekezetek, községek, magánosok mit kapnak. Azt hiszem, hogy helyesebb is lesz, elfogadva a dolog érdemét, hogy a t. ház erről tudjon, ha más formában hozom azt a t, háznak tudomására. De, hogy magába a költségvetésbe előre tudjam ezt beállitani, ezt most alig tudnám megígérni, inkább a zárszámadás alapján fogom majd kimutatni. Azt hiszem, hogy ez helyesebb is lesz, és csupán ebből a szempontból kérem mellőzni a határozati javaslatot. Különben teljesen egyetértek azzal, a mit méltóztatott mondani. (Elénk helyeslés.) Pozsgay Miklós képviselő ur beszédére csak azt akarom megjegyezni, hogy a dolgot ugy odaállítani, hogy minden tankönyv rossz a népiskolákban, még sem lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Yan jó, van rossz is, de minden tekintetben természetesen arra kell törekedni, hogy a tankönyvek minél jobbak legyenek. Erre én minden lehetőt meg is teszek. Azt az állítást azonban nem fogadhatom el, hogy valamennyi tankönyvünk rossz lenne. Pozsgay Miklós: A szakértők mondták a tanítók konferencziáján. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Arról nem is szólok, a mit a t. képviselő ur az én jóakaratomra vonatkozólag mondott. Bennem is van annyi jóakarat, mint a t. képviselő úrban, arról meg lehet győződve, hiszen ha az mind igaz volna, a mit itt rólam a képviselő urak egy része — örülök, hogy kis része — mond, én lennék a világ legrosszabb embere. Pozsgay Wliklós: Felolvashatom a tanitók jjanaszát. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én meg ezreit olvashatom fel az iratoknak, a melyekben elismerést mondanak nekem törekvéseim és munkám után, de nem szoktam ezeket publikálni. (Tetszés a jobb- és a baloldalon.) Pozsgay Miklós: Persze, a kiknek 200—300 forintos pótlékot adnak.
