Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-95

452 95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. Pozsgay Miklós: Hogy milyen jóakarattal viseltetik a t. miniszter ur a szegény tanítók iránt, azt a következő dolog is mutatja. (Halljuk ! HaVjuh!) Ismerek községet, hol a tanitó eddig, legalább a község vagyoni viszonyaihoz képest, jó kondiczióban volt; több olyan községet is ismerek a Tisza mentén, a melyekben a tanítónak 7 — 8 száz írt volt a jövedelme. Most az a község, hogy vagyonát szaporítsa, valahányszor egy tanítói állás haláleset, nyugdíjazás, vagy a tanitó távozása következtében megüresedik, az előbbinél kisebb dotáczióval hirdet a tanítói állásra pályázatot. (Mozgás.) És a midőn ezt megappellálják: akkor a miniszter ur a községnek ad igazat, mondván, hogy »ez még mindig nem a minimum«. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Tehát nem hogy arra törekednék, hogy a tanítónak eddigi jó javadalmazása továbbra is megmaradjon, hanem valósággal visszaszivatja azt, a mit eddig adott nekik a község, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Azok a tanítók, a kik eddig a vasárnapi iskolát tanították, ezért az illető községtől 25—25 frt pótlékot kaptak, a mit a vasárnapos ismétlő iskolásokkal való vesződségükért méltán megérdemeltek. Ezt a község megvonta tőlük, s a miniszter ur, a felebbezés daczára jóváhagyta ezt az intézkedést, mert még mindig nem a minimumot kapják azok a tanítók. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ugy látszik tehát, hogy a miniszter urnak az az elve, hogy a tanítóktól vegyék el azt, a mi megélhetésükre biztosítva van, mert azt tartja, hogy »vedd el a kenyerét, és akkor szolgád lesz«. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszter ur sokat költ azokra a póttanfolyamokra is, a melyeknek eredményét eddig ugyan csak a papiroson látom, mert az a község, a melyben a tanítónak ecldig legalább egy kis kertje vagy földje volt, a hol bemutathatták a népnek az okszerű kertészetet, vagy gazdálkodást, most azt mondja, hogy a tanítónak többé nem ad földet, s a miniszter ur egyszerűen jóváhagyja és tudomásul veszi ezt az intézkedést, pedig kert vagy szántóföld hiányában a tanitó nem értékesítheti a nép javára azt, a mit a póttanfolyamon tanult és az iskola fali tábláiról nem magyarázhatja meg azt annak a gyermeknek ugy, mint hogy ha kézzelfogható példával mutatja meg; csak igy képes azzal a néppel tanulmányainak eredményét megértetni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezeket kivánom, hogy a t. miniszter ur figyelembe vegye és ott, a hol a községek eredetileg jó fizetést adtak az illető tanítóknak, ezután ne mozdítsa elő azt, hogy a község leszállítsa a fizetést, sőt inkább buzdítsa arra, hogy emelje. Különben csatlakozom Benyovszky Sándor t. képviselőtársam indítványához, mig a költségvetési tételt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! Magam is elfogadom és melegen pártolom gróf Benyovszky Sándor t. képviselőtársam indítványát. A miért én felszólalok, ez az, hogy a költségvetésben a miniszter ur nem mutatja ki világosan, hogy például a népiskolák segélyezésénél mit acl az állam a községeknek, felekezeteknek és magánosoknak. Fontos ez azért, mert, a mint még élénk emlékében van a t. háznak, csak most záródott le a magas színvonalon álló vita az 1848: XX. törvényczikk végrehajtásáról, a melyet én is a legmelegebben óhajtok, (Helyeslés a, szélsöbaloldalon.) de kérdéses maradt, vájjon az a törvény, a melyet a t. miniszter ur félig-meddig kilátásba helyezett, egyáltalán be fog-e nyújtatni, vagy ha be fog nyújtatni, a jövő évi költségvetés előtt, vagy később nyujtatik-e be. fla előbb, akkor beadandó határozati javaslatomnak nincs gyakorlati értéke: de ha később, akkor igenis, szükség van arra, hogy a felekezetek meg tudják világosan, hogy mi az, a mit az állam népiskolák, középiskolák, egyházak számára ad és a mi az az összeg, a mit az állam az egyik, vagy a másik felekezetnek juttat, mert e nélkül hiányzik a zsinórmérték az összehasonlításra. Az egész költségvetésben, kivéve a gimnáziumokat, sehol sincs világosan kitüntetve, hogy mi hát az__a segély, a melyben a felekezetek részesülnek ? Össze van itt keverve minden, községi, felekezeti és magánsegély. És ha azt kérdezzük, hogy mekkora segélyt ad a miniszter ur a felekezeteknek, azt mondja, hogy 2,300.050 koronát, pedig ebben benne vannak a községi iskolák is. Alázatos indítványom tehát az: kegyeskedjék a miniszter ur a jövő költségvetésben világosan, minden egyes tételnél kimutatni, hogy a felekezeteknek az állani mit ad, hogy láthassuk, mi az a segítség, a mit az állam a felekezeteknek juttat? Ebből folyólag bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani: (Olvassa,.) A ház utasítja a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a jövő évi költségvetésben mindenütt tüntesse ki a felekezetek részére adandó segélyeket, hogy ezen segélyek összegéről mindig tiszta kép legyen szerezhető. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház ! Benyovszky Sándor gróf határozati javaslatát én is lelkem egész melegével támogatom és a t. miniszter ur szíves figyelmébe ajánlom. Nessi Pál: Már elfogadta a miniszter ur! (Mozgás.) Visontai Soma: Ugy hiszem, nem kell e házban sok szót vesztegetni arra, hogy a magyar tanítóság hivatása mennyire fontos és hogy mennyire valóban államunk legfontosabb érdeke ma az, hogy a tanítók anyagi ügyei rendeztessenek, (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) hiszen nemes hivatásuknak jó és alapos teljesítése