Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-95
95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. 151 ládos embernek ilyen nyomorult fizetésből megélnie, tisztességesen ruházkodnia, és gyermekeit neveltetnie ? Ez teljes lehetetlenség. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) De figyelmeztetem másrészről a t. házat és a t. miniszter urat, hogy nem szabad elfelejtenünk azt a körülményt sem, hogy a néptanítókra a nép százezreinek, sőt millióinak nevelése van bízva. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A midőn a mi néptanítóink ilyen nyomorultan dijaztatnak, teljes lehetetlenség azt kívánni tőlük, hogy e szép és nemes hivatásuknak megfeleljenek. Emlékezetébe ajánlom a t. miniszter urnak azt a körülményt is, hogy minálunk az egyszerű hivatalszolga fizetése nagyobb, mint a kvalifikáczióval biró néptanítóé. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szégyenletes és nyomorúságos állapot ez, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a melyet tovább tűrni nem lehet. Nessi Pál: Ágyukra van pénz! Gr. Benyovszky Sándor: Ezért tehát van szerencsém pártom megbizásából és nevében a következő határozati javaslatot beterjeszteni: (Sálijuk! Halljuk!) Űtasittatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, hogy a néptanítók fizetésének javítására, úgyszintén nyugdíjigényük megfelelő szabályozására nézve még ez évben törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Pozsgay Miklós! Pozsgay Miklós: T. képviselőház! Engedjék meg, hogy a tételnél szives türelmüket igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) A népnevelés előmozdítására nagyon csekély összeg az, melyet a t. kormány előirányoz. Annyi mulasztást követtünk el a népnevelés terén, hogy azt ily csekély összeggel pótolni nem lehet. Ezen összeggel csak kísérletezünk. Itt díszes palotákat emelünk a népoktatásnak, ott hitvány viskókban tanítanak rosszul fizetett szegény tanítók 120 gyermeket, hol meg még ilyen viskóra sem telik, A t. kormánynak azonban jut mindenféle olyan haszontalan kiadásra, a mely csak arra szolgál, hogy a szegény népet nyúzza. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) A nemzetiségeknek jut bőven, a magyarság azonban mostoha elbánásban részesül mindig. Sokkal többet kell költeni a népiskolai tankönyvekre, mint eddig. Épen csak a legutóbbi napokban tartott tanítói kongresszuson mondották ki a tanitók, hogy azok a könyvek oly botrányos rosszak, hogy megmételyezik a gyermekeket már kiskorukban. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ezt a t. miniszter ur tűri a helyett, hogy segítene ezeken a bajokon. Hogy a könyvek mily rosszak, azt legjobban bizonyítják középiskoláink, mert ott látszik meg, mily keveset tudnak az oda kerülő gyermekek, ami azután nemcsak a szülőknek okoz nagy gondot, hanem azoknak a tanároknak is, akik a legnagyobb vesződséggel sem tudnak ezekkel a gyermekekkel valamire menni. A vallásoktatásra is nagyobb gondot kell fordítani. Igaz. hogy a t. miniszter ur most kinyilatkoztatta, hogy ez neki szintén szándéka, azonban másrészről áll az, hogy ezt eddig nem nagyon tapasztaltuk, habár meg vagyok győződve, hogy ö a vallásoktatást helyesnek tartja. De nem nagyon gyakoroltatja, sőt minden léptennyomon azon igyekszik, hogy azok a gyermekek többet tanuljanak meg a czivilizáczióból, mint a vallásból. Pedig a vallás az a nemzetnek, a mi a levegő az életnek. S legyen szabad itt egy kis kitérést tennem a t. néppártra, (Felkiáltások: Nincsen itten egy eleven néppárti sem!) A t. néppárt sajtója megtámadott engem azért, hogy alá mertem írni Veres József t. barátom határozati javaslatát. (Halljuk! Halljuk!) Nessi Pál: Azzal nem kell törődni! Pozsgay Miklós: Aláirtam azt, habár kathoIjkus vagyok, a mit ez a sajtó tőlem megtagad. És ezt tették az összes néjopárti lapok. Hát akkor, a midőn Csernoch János elvállalja azt az elvet, hogy ő akarja a reformátusoknak méltányos segítségét és nem tagadja meg tőlük, akkor minket, Kossuth-párti katholikusokat, az a néppárti sajtó mint valláselleneseket és vallásmegtagadókat állit ide, és ugyanakkor Csernoch képviselőtársam jó katholikus marad, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt tehát két mértékkel mérnek. (Egy hang jobb felől: Régi dolog az már!) Pedig vegye tudomásul az a t. néppárt, (Halljuk ! Halljuk!) hogy a Kossuth-párt elveivel épen olyan jól megegyeztethetők egy magyar katholikusnak elvei, mint akárki máséi. (Hoszszantartó élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás a néppárton. Elnök csenget.) De a néppárti sajtó nem elégedett meg azzal, hogy engem, mint katholikust tagad meg, hanem kétségbevonta észbeli tehetségejmet is. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ezt az a kalocsai néplají tette, a melynek egy jjap a szerkesztője, (Mozgás balfelöl.) a kinek reverendáját én tisztelem, a ki akkor mer engem sérteni, a midőn engem nem is ismer és a ki engem jelentéktelen embernek kürtöl akkor, a midőn ő a maga gyalázatos jelentéktelenségét méri össze egy másik emberrel, a ki őt mint papot nem sértette. Mondják meg sajtójuknak, hogy most is botrányban utazott. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a szélsöbaloldalon. Mozgás a néppárton.) Trubinyi József: Minek törődik az ilyennel ? Pozsgay Miklós: T. ház! Csak ezt akartam a néppártnak megmondani. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Most pedig ismét a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz térek vissza, hogy illusztráljam, hogy mily kevésre becsüli ő a néptanítókat. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ezek a szegény néptanítók —• a mint Benyovszky Sándor t. képviselőtársam előadta, a t. kormány részéről igazán mostoha elbánásban részesülnek, dotácziójuk sokkal csekélyebb, mint egy hivatalszolgáé. Nessi Pál: Nem fizetés az, csak alamizsna! 57*
