Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. 39 1867-ben álltunk volna külön vámterület alapjára, ma ez a krízis sem mezőgazdaságunkat, sem iparunkat nem érte volna. (Elérik helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) És hogy ez igy van, ezt pár szóval igyekezem indokolni. Ha visszatekintünk arra az időre, ki meri tagadni, liogy Magyarország birt akkor kisiparral? Még pedig, lehet mondani, hogy jól képzett és művelt iparos-osztálylyal! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Akkor, amikor ezek a kisipari szigetek Magyarországon megvoltak, akkor kellett volna a külön vámterület álláspontjára állanunk, ugy a mint ez megtörtént Csehországban és Ausztriában; mert hiszen azokban az országokban is a most létező gyárak többsége kisipari telepekből keletkezett, a melyek épen a nagy fogyasztás folytán, a melyet Magyarország részéről kaptak, emelkedtek föl és épültek ki gyáriparrá; Magyarországon is, hasonlókép az önálló vámterület mellett a kisiparnak jó része egy-egy ilyen hatalmas gyárteleppé alakult volna át. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) De mi történt, t. képviselőház ? Nemcsak az, hogy nem álltunk akkor a külön vámterület álláspontjára, hanem önmagunktól teljesen kinyitottunk minden kaput és minden védelmet leromboltunk, mintha csak azt akartuk volna, hogy a szomszéd államok gyáripara minél nagyobb mérvben, mihamarább tönkre tehesse akkor még meglevő kisiparunkat. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Nem, hogy körülbástyáztuk volna Magyarországon a közös vámterület mellett az iparososztályt, hogy védelmi vonalakat állítottunk volna fel, a melyek még a közös vámterület alapján is kínálkoznak, hanem még a meglevő korlátokat is szétromboltuk. És miért ? Egy fantomért; azért a liberális fantomért, nem törődve azzal, hogy egy hatalmas osztályát teszik tönkre a nemzetnek, a kisiparos osztályt. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Mert hogyha mentőeszközről van szó, ott nem szabad mérlegelni, hogy ez az eszköz konzervatív, vagy liberális, csak menthessünk sikerrel. (Igaz! Ugy van! r balfelöl.) És miért történt mindaz, hogy a kisiparos osztálynak ez a védelem meg nem adatott ? Tisztán a liberális jelszó miatt. így történt, t. ház, hogy meghozták az 1872-diki törvényt a szabad iparról, a mely a kisipart teljesen kiszolgáltatta a tőkének, kiszolgáltatta a szomszéd gyáriparnak, igy sorvadt el lassan-lassan és igy ment teljesen tönkre Magyarországon a kisipar és a kisiparos osztály, a mely pedig a múltban igen nagy szolgálatot tett a hazának, mert mindig a hazafiság igaz mintaképe volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És épen ez az osztály lett teljesen kidobva úgyszólván az utczára közprédává, a melyen keresztül-kasul gázolhatott ugy az uzsorások, mint a vigéczek serege, mind pedig a külföldről beözönlő silány gyári termény egész tömege. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház! Különös az, hogy a parlamentben sokszor nem a közhangulat nyilvánul meg egy-egy törvény alkotásánál. Ezt akárhányszor tapasztaljuk és főleg akkor, — a mint azt a szakminiszter ur igen jól jegyezte meg — a mikor anyagi kérdésekről van sző, mert az anyagi kérdések elbírálásánál a ház valami különös figyelmet nem fejt ki. És igy volt ez akkor is. Kik kívánták a szabad ijjart? A kisiparok semmi esetre sem, sőt határozottan egytől-egyig feljajdultak ellene és felirat felirat után jött. A nagy liberális áradat azonban nem tartotta érdemesnek, hogy azon teljesen jogos indokokat, a melyek tulajdonképen a kisiparosok létét vagy nem létét jelezték, figyelembe vegye. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Ezzel nem törődött az akkori liberális áramlat, hanem meghozta a szabadipar- törvényt a kisiparos osztály ellenére, meghozta azt, mert a szabadelvű jelszó igy kívánta, a mivel tönkre is tette a kisipart. S alig hozták meg a törvényt, pár évre rá egymásután jajdultak fel az ország összes iparosai, de észrevették káros voltát a liberálisok közül is és a következő években többen szólaltak fel az iránt, hogy ezen törvényt feltétlen revízió alá kell venni. Igy történt, hogy meghozták az 1884 : XVII. tcz.-et, mert már nem tudtak elzárkózni a kisiparosok jogos követelései elől. Nagyon csalódik azonban az, a ki azt hiszi, hogy ezen törvényt talán azért hozták meg a liberálisok, hogy a kisiparosok jogos követeléseinek eleget tegyenek és a kisiparos osztályt a közös vámterület keretében is igyekezzenek megvédeni. Nem, t. képviselőház! Mert annak daczára, hogy ez az iparos osztály követelte a szakképesítés behozatalát, követelte azt az igazi autonóm szervezetet az ipartestületek keretében és mindazon jogok megadását, a melyek folytán egészséges életet élhet az ő ipartestületi szervezetében és önmaga tud gátat vetni a nagyipar, a külföldi gyáripar jogtalan terjedésének és a tisztességtelen versenynek; — mondom — ennek daczára az 1884-iki törvényben is benne maradt ama hires vigéczparagrafus, a melyet csak alig másfél évvel ezelőtt változtattunk meg és szakképesítést az 1884 : XVII. t.-cz. sem ír elő, mert a mit a 4. és 6. épít és kimond, azt a 47. §-ban lerontja és megengedi, hogy a kinek iparengedélye van, az bármely más iparágat is szabadon űzhessen, vagy kétévi munkakönyvvel műhelyt nyithat. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Igy lett a szakképesítés nevetségessé téve az 1884 : XVII. t.-cz. megalkotásával is, s ugy lett kiszolgáltatva továbbra is a derék iparos a kontárkodásnak és tisztességtelen versenynek, s ugy ment tönkre. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Gáli Sándor: Beáll vasúti konduktornak! Major Ferencz: . . . Igen, legtöbbnyire kerestek megélhetést mindenhol, csak nem találtak a munkapad mellett. Mikor 1896-ban mi a házba betettük a lábunkat, pártunk ezt a kérdést azonnal felka-