Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

40 79. országos ülés 1902 márczias 22-én, szombaton. rolta, és követelte az akkori minisztertől, hogy az ipartörvény revízió alá vétessék. De akkor még hallani sem akartak erről, mert merényletet láttak benne a szaba delvüség fantomja ellen. Ma már kissé változott a gondolkodás, mert akadt ember, a ki a kormányszékből is ki merte mondani, hogy ba egy társadalmi osztály megmentéséről van szó, nem szabad azt nézni, hogy liberális-e az eszköz, vagy konzervativ. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nessi Pái: Ki mondta ? Major Ferencz: Mondta Hegedüs volt miniszter, és mondta a napokban — kissé csodálkozásomra, — Vészi József képviselőtársam is; mindenesetre az idők jele, ha ilyen hangokat hallunk és reményt nyújt arra, hogy valahára a feltétlenül üdvözítő liberális felfogás kezd már kissé képzelt értékéből alábbhagyni és rátérni arra az útra, a melyen nem azt kell nézni, milyen irányzatnak teszek eleget, hanem azt. hogy tudok hasznára lenni a társadalom egyes faktorainak. És ha valahol sürgős a mentés, ugy sürgős ez első sorban a kisiparos osztálynál. Es melyek azok "az eszközök, a melyekkel a kisiparos osztályt megmenteni képesek vagyunk ? Mindenekelőtt az 1884 : XVII. t.-ez. revíziója és annak kapcsán a szakképzettség kötelezővé tétele. Hiszen a szomszéd Ausztria, Németország, a melynek ipara pedig óriási módon fellendült, már kötelezővé tették a szakképesítést. Kern kötelességünk-e nekünk ugyanez? De menjünk tovább, t. ház. A kisiparos osztályt meg kell menteni és én ebben a tekintetben nem abban látom a szabadságot, hogy mindent szabad prédává teszek, hanem abban, hogy egyes testületeknek olyan jogokat adok, a melyek képessé teszik, hogy megvédjék önmagukat minden jogtalan befolyás és áramlattal szemben. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az ipartestületi szervezetet tehát olyan jogkörrel kell felruházni, hogy képes legyen már önmagában ugy a tisztességtelen versenynyel, mint minden nem jogos irányzattal, a mely reáfekszik a kisiparra, megküzdeni. De a midőn ezt én a leghatározottabban sürgetem, hiszem, hogy az igen t. szakminiszter ur ezt a javaslatot mielőbb be fogja terjeszteni, mert elődje már három évvel ezelőtt megígérte volt ezt beszédemre, de ez Ígérete mindeddig csak igéret maradt. Remélem tehát, hogy a t. szakminiszter ur még lehetőleg ebben az évben fogja beterjeszteni a kivánt törvényreviziót. Követeli ezt Magyarország egész kisiparos osztálya, a mely a végpusztulás lejtőjén van. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Az iparról szólva lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem azokról a törekvésekről, a melyek a kormányzatban az ipar fejlesztése iránt megnyilvánultak. Konstatálom, hogy a középoktatás meglehetős alapot nyert, hogy azon a téren áldozatok is hozattak a kormányzat által. Azonban nem látom ezt a helyes irányzatot az ipari oktatásnak sem alajijában, sem betetőzésében. Alapjában nem azért, mert az alsóbbfoku ipariskoláknál rendszertelenség uralkodik, mert ott a tanonezok azt a pár évet legfeljebb arra fordítják, hogy megtanulnak irni, olvasni. Pedig ha mi művelt kisiparos osztályt akarunk, a mely képes legyen tudásával szembeszállani a gyári ipar terményeivel, a mely képes legyen Ízlését belefektetni munkájába, akkor nem engedhető meg az, a mi mostan dívik, hogy a kik irni olvasni sem tudnak, azok ipari tanonezoknak felvétessenek. Ezek, ha el is járnak a tanoncziskolákba, csak akadályozzák a többit a tanulásban, mert igy a tanonezok 50°/o-a 3 évig irni-olvasni tanul. Ezeknek a tanoncziskoláknak az volna a feladatuk, hogy az elemit végzett tanonezokat szakcsoportokba osztva képezzék a kisipar egyes ágazatai szerint, hogy azután azok tényleg jó alapot nyerjenek. Most, ha a tanonczévek elmultak, akkor segéd lesz belőle, ha két évig segéd volt, akkor joga van az iparengedélyre. így jött létre az a nagy kontársereg, mely leszállította a kisipar nívóját és elűzte onnét elemet, a mely eddig erre a pályára ment. Ez nagyon sajnálatos körülmény, s épen azért felhívom a t. miniszter ur figyelmét arra, hogy ezekre az alsófoku ijjari iskolákra nagyobb gondot fordíttasson a közoktatásügyi miniszter ur közbejöttével, és vegye bele az uj törvénybe azt a kikötést, hogy iparos pályára csakis az mehet, ki igazolja, hogy legalább a 4 elemit sikerrel végezte el, vagy a ki felvételi vizsgát tesz, a melylyel bebizonyítja, hogy bír azokkal az ismeretekkel, a melyek a 4 elemi osztálynak megfelelnek. Es, t. ház, ha már a képzés ügyénél időzöm, legyen szabad itt — habár ez a kérdés a kereskedelemügyhöz tartozik, — a kereskedelmi tanonezok képzéséről is megemlékeznem. Ezekről sem mondhatok többet és jobbat. A kereskedelmi pályára lépőktől is meg volna talán követelhető egy bizonyos alapképzettség, de ezektől nem követeltetik meg semmi, épen oly kevéssé, mint az ipari pályára lépőktől. Ez azután nagy mértékben okozza azt, hogy nincsen olyan kereskedői gárdánk, a mely Magyarországon a szolid kereskedelmet megteremteni képes lenne, mert hiszen — tisztelet a kivételeknek — Magyarország kereskedelméről valami nagyon hizelgően nyilatkoznom nem lehet. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem nyilatkozhatom igy, sajnos, először azért, mert nélkülözi sokban a kivánt szoliditást, másrészt nincs meg a kellő képzettsége, és nincs a működésre rányomva a magyar állameszmének a bélyege, a melyet én minden kereskedésre rányomva szeretnék látni. Tisztelet a kivételeknek. (Ugy van! balfelöl. Egy hang a baloldalon: Németül leveleznek!) — Nézzük meg pl. a német kereskedőket; azoknak minden egyes ténykedésében érvényre jut a nagy-német eszme. Ha az a kereskedő elmegy akárhova, a világ bármely részébe megy is, magával viszi